Annak ellenére, hogy egy 600 millió dináros ambiciózus projekt keretein belül már folyik az új szennyvíztisztító megépítése, kérdéses, hogy ez milyen mértékben tudja majd megoldani a környék környezetszennyezési problémáit, mivel Topolyát nem látták el megfelelő szennyvízelvezető hálózattal, így a háztartások által a polgároknak csak az egynegyede csatlakozhat majd az új rendszerhez. A helyzetet még súlyosabbá teszi, hogy a bizonyított környezeti károk ellenére éppen azok az üzemek, amelyek a Krivaja legnagyobb szennyezőinek számítanak, úgy döntöttek, hogy nem csatlakoznak a község szennyvíztisztító rendszeréhez. A topolyaiak még mindig várják az új szennyvíztisztónak a beüzemelését, annak ellenére, hogy ezt a tervek szerint már több mint fél évvel ezelőtt át kellett volna adni. A projektet emellett a kivitelező megválasztásának a folyamata körüli gyanús elemek is zavarossá teszik.

Szerző: Igor IŠPANOVIĆ (VOICE)

A bűz felébreszti a menekülés ősi ösztönét – kezdte a Vajdasági Tényfeltáró-Elemző Központnak, a VOICE-nak adott nyilatkozatát Cservenák Péter aktivista egy hideg, esős reggelen, amikor a levegő is egy pillanatra láthatóvá vált, és úgy tűnt, hogy a Krivaja mellől mindenki elmenekült, csak a bűz és a zsíros víz maradt.

„A bűzt nem úgy mérik, mint általában a légszennyezettséget, hogy kimutatják azokat az anyagokat, amelyek mérgezőek, és egy bizonyos mennyiségben már károsak az emberek egészségére, de az, hogy valamit nem mérnek ily módon, nem azt jelenti, hogy nem zavaró. Olyan ez, mint a zaj, amely nem hagy aludni bennünket, és következményekkel jár az emberek pszichéjére nézve. A szennyezésnek vannak emellett más jellegű következményei is: elég csak megemlíteni, hogyan csökken a Krivaja mellett épült ingatlanok ára. Nem tolerálhatjuk ezt a bűzt, és azt, hogy ez mennyire negatívan befolyásolja az életünket”–mondta Cservenák, aki minden hónap 17-én délután öt órakor más polgárokkal együtt, a Krivaja szennyezése ellen tüntet.

Cservenák néhai harcostársa, Dragan Pečurica egykor ötven ilyen tiltakozó megmozdulás szervezését tervezte, hamarosan azonban már a nyolcvanhetediket szervezik. Pečuricát, amíg élt, az ügyben érintett cégek becsületsértés és az üzleti helyzetük veszélybe sodrása miatt be is perelték. „Pečurica az elsők között volt, akik nyilvánosan hangot adtak adnak, hogy a Žibel állati hulladékokat feldolgozó üzem milyen káros hatást gyakorol a környezetre”–mondta Cservenák Péter, az Ökológiai Mozgalom a Jelenért és a Jövőért szervezet aktivistája.

Szerinte a folyó jövője még nehezen látható, de annyi biztos, hogy a Krivaja jelenleg valójában egy nyitott szennyvízcsatorna.

A Krivaja bűze kísért bennünket utunkon Bajsáig. Zobnaticával együtt ennek a településnek is a tervek szerint rá kell majd csatlakoznia a község szennyvíztisztítójára. Cservenák arra a kérdésünkre, hogy az érezhető kellemetlen szag a környék gyáraiból érkezik-e, kapásból felelt, hogy nem az üzemek, hanem általuk maga a Krivaja bűzlik.

KIFIZETŐDŐ A KÖRNYEZETSZENNYEZÉS

A Krivaja szennyezői közvetlenül a folyó mellett sorakoznak. A polgárok bejelentései és a pénzbírságok ellenére a Topola vágóhíd, az állati hulladékokat feldolgozó Žibel és a Perutnina Ptuj-Topiko vállalat továbbra is a határértékek feletti káros anyagot tartalmazó szennyvizet enged a folyóba. A jelenlegi jogszabályi keretek között a szennyezőt a kibocsátott káros anyagok mennyisége alapján bírságolhatják meg. 

Goran Nedić, a topolyai szennyvíztisztító fő tervezője szerint ezeknek a vállalatoknak kifizetődőbb, hogy tisztítás nélkül, közvetlenül a folyóba engedjék a szennyvizüket, ahelyett, hogy saját tisztítók építésére költsenek, vagy másnak fizessenek a szennyvíz megtisztításáért.

A káros anyagok kibocsátását szabályozó törvényes keretek egy jogi vákuumot hagynak maguk után, és emiatt a környezetkárosító tevékenységek nem járnak túl nagy következményekkel Szerbiában. A cégeknek 2025-ig, illetve 2040-ig csökkenteniük kell a károsanyag-kibocsátásukat, de mindeddig a dátumig jogilag nem szabályozták kellőképpen ezt a területet.

Ez eredményezi Topolya több évtizedes problémáját – mondta Goran Nedić. Hozzátette, hogy a szennyvíztisztító tervezése idején a helyi önkormányzat nem tudott egyezségre jutni a Krivaját szennyező cégekkel, ezért a folyamatból teljesen kimaradtak ezek az ipari tényezők.

A folyóba engedett káros anyagok aránya a megengedett határértékeknek a duplája, vagy akár az ötszöröse is bizonyos esetekben

– erre mutatnak rá az Újvidéki Egyetem Természettudományi–Matematikai Kara és a Szabadkai Közegészségügyi Intézet által 2018 és 2021 között végzett mérések.

Ennek ellenére a Krivaját „tápláló” három gyár még a Szerbiában érvényben lévő, környezetvédelmi szempontból lazának tekinthető szabályokat sem tartja tiszteletben. A Vajdaság Vizei Közvállalat 2021.november 30-i adatai szerint az említett cégek több mint kétmillió dinárral tartoznak a kiengedett vízmennyiség után fizetendő díjak címén. A Topola húsfeldolgozó vállalatnak emellett körülbelül harmincezer dináros adóssága van a vízhasználati díj kifizetésének az elmaradása miatt is.

A HATSZÁZMILLIÓS MEGOLDÁS, AMELY ÚJABB PROBLÉMÁKAT VET FEL

Hogy végre felvegye a harcot a Krivaja mértéktelen szennyezésével szemben, Topolya Község egy szennyvíztisztító megépítésébe kezdett. A projekt összértéke mintegy 626 millió dinár, amiből a Tartományi Nagyberuházási Igazgatóság közel 527 milliót, a helyi önkormányzat pedig 99 millió dinárt fedezett. A munkálatok befejezését 2021 áprilisára tervezték, majd december végére halasztották.

A szennyvíztisztító telepet úgy tervezték, hogy húszezer ekvivalens lakos (a szennyvíztisztítók kapacitásának tervezésénél alkalmazott mértékegység) kiszolgálása szükséges a rendszer normális működéséhez, annak ellenére, hogy Topolyán a lakosság száma fogyatkozik, és már 2011-ben is csak 14.596 polgárt jegyeztek a településen, de a felmérések szerint ez a szám 2040-ig 14.029-re csökken.

Amennyiben a topolyai példa is erre utal, nem ez lenne az első alkalom, hogy Vajdaságban a település valós igényeihez képest nagyobb szennyvíztisztító telepet terveznek.

A Verbászt és Kúlát kiszolgáló telep, amelynek a megépítését az Európai Unió 23 millió euróval támogatta, 2021 márciusában leállt a működéssel, mivel a tervezett kapacitás (120.000 ekvivalens lakos) egyharmada sem csatlakozott a szennyvízhálózatra, így pedig nem teremtődtek meg a telep normális működéséhez szükséges minimális feltételek sem.

Az üggyel a VOICE több ízben is foglalkozott.

A topolyai szennyvíztisztító esetében a pár ezer lakosnyi kapacitáshiányt éppen a környezetet károsító üzemeknek a hálózatra való rákapcsolásával lehetne pótolni.

Az elsődleges cél az is volt, hogy a szennyvíztisztítóra rákapcsolódik majd a Topola vágóhíd, a Žibel és a Perutnina Ptuj is, azonban a községi vezetőkkel folytatott tárgyalások után olyan döntés született, hogy a telep nem lesz a háztartások és az ipari tényezők közös szennyvíztisztítója, így azonban elkészülte után a létesítmény feldolgozásra váró, jelentős mennyiségű szennyvíz nélkül maradhat, ami akár veszélybe is sodorhatja az üzem normális működését.

A Perutnina Ptuj-Topiko vállalat a VOICE megkeresésére közölte, hogy a cégnek jóval nagyobb költségekkel jár, hogy önálló szennyvíztisztítót építsen ahelyett, hogy a községi rendszerre csatlakozzon, de ez lehetővé teszi a vállalat számára azt, hogy az irányítása alatt tartsa a szennyvíz feldolgozásának a teljes folyamatát. Az önálló telep a cég közlése szerint 2022 elején készül el, és arra számítanak, hogy általa a kibocsátott káros anyagok messze a megengedett határértékek alatt lesznek.

Goran Nedić tervezőmérnök szerint a verbászitól eltérően a topolyai telep esetében nem jelent lehetetlen feladatot majd az esetleges szennyvízhiány miatti gondok megoldása. Mint mondta, a lehető legrugalmasabb technológiával tervezték a rendszert, így a működéshez szükséges szennyvízmennyiség hiányában is működőképes lesz, de a tervezett kapacitásnál nagyobb mennyiségű szennyvíz feldolgozása sem jelenthet neki akadályt.

A Topolya, Zobnatica és Bajsa lakosságát kiszolgálni hivatott szennyvíztisztítót eredetileg úgy tervezték, hogy azt három szakaszban üzemelik be. Az elsőben nyolcezer lakost szolgálna ki, tehát a teljes kapacitás felét, majd a második és a harmadik szakaszban is egyaránt újabb négy-négyezer lakos csatlakozna a rendszerhez.

Problémát jelent azonban az, hogy Topolyát nem látták el megfelelő kommunális infrastruktúrával, és ezt egyébként a település új területrendezési terve is alátámasztja, hiszen az áll benne, hogy

jelenleg mindössze a lakosság harminc százalékának van lehetősége arra, hogy háztartását csatlakoztassa a szennyvízhálózathoz, a polgárok nagy része tehát továbbra is emésztőgödröket használ.

A területrendezési tervből az is kiderül, hogy a településnek az utcai szennyvízcsatornákkal ellátott része is problémákkal küzd, mivel a csatornarendszer elavult, és a karbantartása sem kielégítő.

Másrészt a község 2021-es költségvetéséből az derül ki, hogy Topolya lakosságának eddig csak az egynegyede, mindössze kb. négyezer polgár csatlakozott rá a helyi szennyvízhálózatra – ez a fele annak, amennyi háztartást a szennyvíztisztító beüzemelésének első szakaszában terveztek rácsatlakoztatni az üzemre.

A tervek szerint 2026-ig a lakosság mindössze 26,5 százaléka csatlakozna rá a rendszerre, ami szintén nagyon alacsony arány ahhoz képest, hogy a normális működéshez mennyi szennyvízre lenne szüksége a telepnek. Emellett Zobnaticán és Bajsán sem létezett szennyvízelvezető rendszer a projekt terveinek a kidolgozása idején, bár a község 2022-es költségvetésében a szennyvízhálózaton végzett munkálatokra is elkülönítettek eszközöket.

KÖDÖS KÖZBESZERZÉS

A szennyvíztisztító megépítésével egy konzorciumot bíztak meg, amelyet az Energotehnika-Južna Bačka nevű vállalat irányít, de részesei még a GP Graditelj NS, a Hydrovision és a Meris nevű cég is. Egyedül az ő ajánlatuk érkezett be a közbeszerzési pályázatra, a munkálatok értéke pedig mintegy 496 millió dinár. Mint egyedüli pályázókat, az Energotehnika-Južna Bačka és a GP Graditelj NS vállalatokat bízták meg a szennyvíztisztító üzemet és a települést összekötő szennyvízcsatorna kiépítésével is, amelynek mintegy 44 millió dinár az értéke. 2017 óta a GP Graditelj NS céget a topolyai szennyvízhálózatot érintő munkálatokra összesen négyszer alkalmazták, így több mint 50 millió dináros bevételre tehetett szert.

Az Energotehnika-Južna Bačka vállalat főkivitelezőként vagy valamely konzorcium részeként csak az elmúlt egy évben több közbeszerzési pályázatot is megnyert. Az ezekhez kapcsolódó projektek összértéke meghaladja a négymilliárd dinárt.

A cégnek mellékesen az a Dragoljub Zbiljić a tulajdonosa, aki a 2012-es választások előtt a Szerb Haladó Pártnak adott hitelgaranciát.

Egy év alatt a GP Graditelj NS nevű cég is 2,3 milliárd dinár összértékű közbeszerzési pályázaton elnyert projekt megvalósításában vett részt. A vállalat igazgatóját, Ljupko Kalabát 2019-ben letartóztatták. Azzal gyanúsították, hogy visszaélt hivatali helyzetével, amikor a Budućnost Rt. vagyonának egy részét magánosították, úgy, hogy az Kalaba cégének tulajdonába kerüljön. A Szerbiai Oknyomozó Újságírói Központ (CINS) 2021. szeptemberi közlése szerint a magánosítási ügyet érintő vizsgálat még mindig folyamatban van.

A szennyvíztisztító projektjéhez kötődő közbeszerzési pályázat dokumentumai arra is következtetni engednek, hogy a kiírás egyes feltételeit diszkriminatív módon alakították, vagyis úgy, hogy a kivitelezőknek egy szűk csoportjára redukálják az esélyes jelentkezők körét.

Nemanja Nenadić, a Transzparens Szerbia szervezet programigazgatója szerint Topolya község nem a törvényes előírásokkal összhangban hirdette meg a vonatkozó közbeszerzési pályázatot, és a VOICE-nak adott nyilatkozatában utalt az előbb említett, problematikusnak tekinthető tényezők részleteire. Úgy fogalmazott, hogy a diszkriminatív közbeszerzési pályázat legjobb bizonyítéka éppen az, hogy csak egy pályázati anyag érkezett be.

A VOICE újságírói csapata az ügy kapcsán felkereste Topolya község illetékeseit is, ezen írás elkészültéig azonban nem kapott választ a feltett kérdésekre.

(VOICE)