Szerző: CSILLIK Blanka

Dr. Vivod Mária kulturális antropológus némiképp kilóg Élni külföld élet című sorozatunkból, ugyanis az ő bázisa jelenleg Újvidék, de már a 90-es évek óta szoros szálak kötik Franciaországhoz, és doktori tanulmányait is a Strasbourgi Egyetemen végezte el.

Mária szabadúszó etnológusként a világ számos pontján végzett terepmunkát, tudományos érdeklődése rendkívül széles spektrumon mozog: a kelet-szerbiai tündérlátó vlachoktól kezdve a vietnámi brú kisebbségen át a paramilitáris egységekig a legkülönfélébb témák foglalkoztatják. Hisz a közösség erejében, és abban, hogy mi mind elődeink vállán állunk, akik erős marokkal tartják a bokánkat. A járványhelyzet miatt már két éve nem kelt útra, de arról álmodik, hogy készíti kofferét a következő terepmunkához.

MIÉRT CSÓKOLNÁM IDEGEN NÉNIK KEZÉT?

Mária „komor és komoly” gyerek volt, nem pont úgy viselkedett, mint ahogyan azt az édes kislányoktól elvárják. Mivel gyerekkorától kezdve több nyelv is jelen volt az életében – magyar édesanyja tökéletesen beszélt szerbül is –, már korán elkezdték foglalkoztatni a szólások és közmondások, valamint azok jelentése. Nem értette, miért nem elég, ha „Jó napot”-tal köszön az utcán, és nem „csókol kezet”. Kártékonynak tartja az „ez van, ezt kell szeretni” mondást, amelynek szerb megfelelője a „Ne ispravljaj krivu Drinu” (Ne akard egyenes mederbe terelni a kanyargó Drinát.) A nőknek, véleménye szerint, generációk óta hihetetlenül erősnek kellett lenniük, innen eredeztethetőek ezek a mondások, amelyek anyáról lányra szálltak, és ennek az az eredménye, hogy ma már „mindent megeszünk nagykanállal”.

A KERÉKPÁR MINT A SZABADSÁG SZIMBÓLUMA

„A nagymamám a húszas éveiben tanult meg olvasni. Amikor anyukámmal teherbe esett, nem akarta megtartani, mert már volt több gyereke, egyet el is veszített. De a nagyapám meggyőzte, hogy ha világra hozza édesanyámat, kap egy biciklit. Tudta, hogy ez nagy vágya” – meséli Mária, amikor arról kérdezem, honnan eredeztethető nála az erős női karakter. Elmesél egy történtet, amelyet Clarissa Pinkola Estés író, klinikai pszichológus könyvében olvasott: egy dél-amerikai törzsből származó páciense azt álmodta, hogy lebeg, és ahogy lenéz, látja, hogy nagymamája vállán ál, őt pedig a felmenői tartják, végig, egészen le a földig. Mária úgy látja, privilegizált helyzetben van: szabad, egészséges és tanult. „Kutyakötelességem, hogy ezeknek a nőknek (az elődeimnek) hangot adjak.”

„SZÉGYENPÍRBEN ÉG MAJD MINDEN ELLENSÉGEM”

Amikor arról kérdezem, mennyire volt nehéz nőként érvényesülni, azonnal rávágja, hogy „nagyon”, és felidéz egy történetet a 90-es évekből, az újvidéki egyetemista korszakából. Francia középkori irodalom órán az újonc asszisztens meglepő kéréssel állt elő, mégpedig azzal, hogy a diákok mind nyilatkozzanak nemzeti hovatartozásukról. Máriában felébred a dacos telepi kislány, és bátran kijelentette, hogy ő bizony magyar. Az asszisztens ettől kezdve megkeserítette az életét. Miután lediplomázott, Mária kivándorolt Franciaországba, ahol etnológiából doktorált. Évekkel később visszatért Újvidékre a Strasbourgi Egyetem képviseletében, hogy egy közös Erasmus-programot hozzanak létre a két intézmény között. Mit ad Isten, az egykori asszisztens is részt vett a megbeszélésen, és kérte Máriát, hogy borítsanak fátylat a múltra. Ő azonban úgy látja: „megmutatta a színeit, megmutatta, hogy milyen ember. Lehet, hogy ha nem így bánt volna velem, nem igyekeztem volna ennyire, és nem költözöm ki Franciaországba”. Minderről a 23. Zsoltár jutott az eszébe:

„Dúsan megteríted asztalod énnékem,

Szégyenpírben ég majd minden ellenségem.”

MINDEN KELL, AMI CSILLOG

Amikor arról kérdezem, hogy hogyan vált nemzetközileg is elismert kutatóvá, ekképpen válaszol: „Tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni, és azt is tudtam, hogy nehéz lesz. Állandóan szaladtam, publikáltam, hogy utolérjem magamat mint tudós. Utána kapcsoltam: egy adott pillanatban meg kell húzni a határt. Még mindig úgy érzem, hogy két szint között lebegek, csak egy könyvem van (The Master and its Servants: The Entangled Web Between the Serbian Secret Service, Organized Crime and Paramilitary Units in the Yugoslav Conflict), több területen kutatok, és ezt nem nézik jó szemmel a kollégák. Több mindennel foglalkozom egyszerre, kulturális antropológiával és polemológiával (a háború- és békekutatás tudománya – a szerk. megj.) egyaránt, de nekem ez az utam. Alapjában véve ez a szegénység-mentalitás, miszerint semmit sem dobunk el. Főzöl és marad ennivaló, mit csinálsz vele? Odaadod a kutyádnak? Istentől vétek! Ilyen a vajdasági magyar. A könyvekkel is így vagyok, nyújtom mindenért a kezem, mint a majomgyerek, minden kell, ami csillog. De lehet, hogy egy nap majd kicsiszolom az egyik terepmunkámat”.

A TEREP ÉS A TELEP

Máriát nagyjából 10 éve kapta fel az otthoni sajtó, de még mindig jóval kevésbé ismerik otthon, mint külföldön. Mint mondja, ő globális szinten a nemzetközi „brancshoz” tartozik, miközben a szomszéd bácsi nem hiszi el, hogy őt látta a tévében. Telepi származására büszke, annak minden visszásságával együtt. „Amikor a 80-as évek végén megjelentem valahol biciklivel, lenéztek, mert az urak busszal jártak, most meg ezek a hipszterek le se szállnak a bicikliről.”

Két év kényszerkihagyás után már hiányzik neki a terepmunka. „Az, hogy minden belefér egy kofferba. A repülőben mindenki kávét és teát kér, én meg tudom, hogy választhatok sört is, és akkor a mögöttem lévő sorokban mindenki sört kér. Hiányzik a fülöp-szigeteki mangó, ami olyan, mint egy parfüm. A rizs nem hiányzik. Hiányoznak azok a gyerekek, akik belém csimpaszkodtak” – mondja. Arra a kérdésemre, hogy mit tehetne az otthoni közösségért, így válaszol: „arra szeretném megtanítani a fiatalokat, hogy hogyan pályázzanak külföldre úgy, hogy itt maradnak helyben, itt végzik el a munkát. Hogy ne maradjanak egyedül az idősek, és ne csak Skype-on lássák az unokáikat. Ha ez megvalósulna, én lennék az az asszony, aki a földtől a mennyországig tartó láncolatban tartja valakinek a bokáját.”

A beszélgetés elérhető a Podcast.rs csatornán, de a Spotify-on, a Google Podcasts és az Apple Podcasts alkalmazások segítségével is meghallgatható.