2020. szeptember 29., kedd

Baráti e-mail figyelmeztetett: a hu.autonomia.info portálon, rendkívül rosszindulatú kontextusban emlegetik a nevemet. Rákattintok a megadott linkre, és olvasom, hogy Vajda Mihály, hogy Kertész Ákos ócsárolják a magyar nemzetet. A vádak ismeretesek a magyarországi médiából, ahol legtöbbször a liberális, a baloldali vagy a zsidó származású értelmiségieket vádolják ezzel. Megcsömörlöttem az ilyesféle címkézéstől, nem is foglalkozok velük, bármelyik oldalon műveljék. De a legízléstelenebb félremagyarázás csak azután következik Losoncz Márk a hu.autonómia.info munkatársa Kertész Imre és Markó Béla társaságában a kultúrrasszizmus árnyékát vetíti rám, mivelhogy egy naplóbejegyzésemben egyetértettem Timothy Gordon Ashsel, aki szerint Szerbia a Balkánhoz tartozik, akkor is csatlakozik az EU-hoz. Semmi különös, Bulgária csatlakozott az EU-hoz és a Balkánhoz tartozik.

És mit állít Ash (amivel én egyetértettem) a Balkánról? Íme: „Aztán jött következett a volt Jugoszlávia véres összeomlása. Ez vezetett egy régen feledésbe merült másik geopolitikai fogalom, a „Balkán” újra előbukkanásához. Az asszociációk, amelyeket ez a fogalom felidézett, olyan negatívak voltak, amilyen pozitívvá váltak időközben Közép-Európa konnotációi. A manicheus ellentét a tiszta fényben ragyogó ’Közép-Európa’ és a vérben fürdõ „Balkán” között ellenállhatatlan klisévé vált a kontinens minden politikusa, de mindenek előtt a lengyel, magyar és cseh politikusok számára”. Részemről az egyetértés természetesen nem véletlen, hiszen évekkel ezelőtt hasonló gondolatokat írtam le, amelyek olvashatóak a honlapomon is.

„Egyszer már illene rászánni az időt és komolyan kielemezni a balkáni világot. Helytelen, hogy az elmúlt húsz-harminc esztendő szerbiai politikájának prizmáján keresztül ítéljük meg, s inkább lekicsinylően vagy gúnyosan beszélünk róla, ami számomra kissé unalmas és fárasztó. Egy nemzetnél sem kedvelem a felsőbbrendűség giccses pátoszát így a magyarnál sem. Mi magyarok gyakorta „elszállunk”, szeretünk gazsulálni a nyugati világnak, ugyanakkor pökhendin nyilatkozunk a Balkánról, amely nyilvánvaló, hogy Újvidéken kezdődik, ahol még rokonszenvesen keveredik a közép-európai habitussal. Mi lesz Újvidékkel, ha ez a kényes egyensúly felbomlik és elveszti a hagyományos hibrid identitást?”

(A Balkán vonzásában, 2015. január)

Majd tíz hónappal később újra visszatértem a témára. 

„A Balkáni szépség, avagy Slemil fattyújának budapesti promócióján felvetődött a kérdés, hogy hol is kezdődik a Balkán. Vajon a bécsi Mariahilfestrassen vagy a pesti Blaha Lujza téren? Ami nem is olyan véletlen, hiszen sok nyugati tudós, Magyarországot is a balkáni világba helyezi. Ha nem vagyunk annak a része, akkor legyünk legalább annak a pereme. Noha úgy is emlegetik, mint a ’Balkán kapuja”. Érthető tehát, hogy az identitás neurózisa belénk mart, nagyképűség lenne a Balkánról a szokványos elmarasztaló hangon szólni”. 

(Hol kezdődik a Balkán?, 2015. november)

Mindez olvasható a honlapomon – magyarul. Ki beszél itt „primitív-erőszakos Balkánról”? Már évekkel ezelőtt tiltakoztam az ellen, amit Losoncz Márk nyomomban haladva bizonygat. Az ilyesmiért elnézést szoktak kérni. Természetesen az egyik végletből nem esnék a másikba, ezért a honlapomon megjelent más írásomban idéztem is Claudio Magrist, aki a Kisvilágokban, joggal kérdezte: hogyan történhetett meg, hogy az „olasz katonák egy része csatlakozott a titóista partizánokhoz, de hamar a saját bőrükön tapasztalták, hogy a fasiszta elnyomást követő igaz és büszke nemzeti újjászületés hogyan alakul át vad, elnyomó nacionalizmussá”. A vajdasági magyarok elleni 1944/45-ös etnikai retorzió, az ártatlan tizezrek tömegsírba vetése IS a Balkánhoz tartozik. Srebrenica is! Továbbá azt is balkánizmusnak nevezném, amikor térségünkben az egyik kultúrát államhatalommal ráerőszakolják a másikra.

(vegel.org / naplo.org)

* Losoncz Márk vitacikkének megjelenését követően felkínáltuk Végel Lászlónak a válasz lehetőségét, de ő nem kívánt élni a lehetőséggel – a szerk. megj.