Az Autonómia portál Észverés című élőműsorának harminchatodik adásában a a magyarországi védettségi igazolványról, a vajdasági magyarok médiafogyasztási szokásairól, és a jagodinai pedofilbotrányról Rajsli Emese szerkesztő, műfordító, Kókai Péter újságíró, Losoncz Márk filozófus és Pressburger Csaba szerkesztő-műsorvezető beszélgetett.
Iratkozzon fel Youtube-csatornánkra!
MIT ÉR A VÉDETTSÉGI IGAZOLVÁNY, HA MAGYAR?
Akit külföldön oltottak, nem kaphat magyar védettségi igazolványt* – írta a Telex.hu egy olvasói tapasztalatra hivatkozva. Az illető, aki Szerbiában vette fel a Pfizer koronavírus elleni védőoltásának mindkét adagját, hiába mutatta be a hivatalos szerveknek az erről szóló tanúsítványt, azt közölték vele, hogy nem járhat neki a védettségi igazolás, mert jelenleg csak azok kaphatnak ilyen dokumentumot, akik igazoltan átestek a fertőzésen, vagy akiket Magyarországon oltottak be – kezdte a műsor első témáját Pressburger Csaba.
ITT TEKINTHETŐ MEG A TELJES ADÁS:
Kókai Péter elmondta, tudomása van olyan személyről, aki megkapta Magyarországon a védettségi igazolást, pedig Szerbiában vette fel a védőoltást. Szavai szerint ez egyszerűen úgy volt lehetséges, hogy az illető magyarországi háziorvosa nem tudott az ilyen esetekre vonatkozó magyarországi gyakorlatról. Kókai Péter szerint az eset is azt mutatja, hogy milyen kaotikusan működik a járványhelyzetet és annak kezelését övező rendszer. Hozzátette, nyilvánvalóan változtatások szükségesek a probléma kapcsán, mert az ilyen ügyek azt mutatják, hogy „ez egy tarthatatlan állapot”, amely Kókai feltevése szerint úgy rendeződik majd, hogy „a legnagyobb vajdasági magyar párt vezetője felutazik Budapestre, találkozik a lehető legilletékesebb személlyel, szépen megegyeznek, fényképezkednek, lekezelnek, sajtótájékoztató lesz, és ki fog derülni, hogy az első számú embernek ezt is sikerült elintéznie nekünk, vajdasági magyaroknak”.
Rajsli Emese szavai szerint a védettségi igazolásokat eddig egyelőre semmire sem igazán lehetett használni Magyarországon. Mint mondta, a dokumentumnak nem látja sok értelmét, hiszen a tömegközlekedési eszközökön és a munkahelyeken is együtt vannak azok, akiknek van, és akiknek nincs ilyen tanúsítványuk. Arra is emlékeztetett, hogy az Európai Unió tagországai között sincs egyelőre összehangolva az ilyen igazolásokra vonatkozó szabályrendszer. Mint mondta, gyakran ingázik Újvidék és Budapest között, de egyetlen esetben se kérte tőle senki sem az oltásról szóló bizonylatot, sem a védettségi igazolást, és azt a dokumentumot sem, amely azt bizonyítja, hogy munka miatt utazik, így korlátozások nélkül lépheti át a határt.
VALÓSÁGIDEGEN SZABÁLYOZÁS
Losoncz Márk úgy fogalmazott: „általánosságban elmondhatjuk, hogy ami a koronavírushoz köthető válságot illeti, egy túlbürokratizált állami káosszal, a gyógyszeripari mamutcégek versengésével és konfúz információáramlással találkozhatunk, és nem lenne csoda, ha minden polgár úgy érezné, hogy a feje fölött döntenek a nála jelentősebb, elvont erők, és az ő hangja szinte sehol nem hallatszik”. Szerinte már hetekkel ezelőtt is látható volt, hogy a magyarországi védettségi igazolvánnyal súlyos gondok vannak, mert vannak, akik alaptörvény-ellenesnek ítélték, továbbá problematikus az is, hogy ha minden szempontot figyelembe veszünk, nem is a tényleges védettséget igazolja. A filozófus úgy fogalmazott: „nem az ember van a törvényért, hanem a törvénynek kellene lennie az emberért, de most nem ezt látjuk”. Hozzátette, hogy valóságidegen szabályozásokkal találkozunk, ha végigtekintünk a magyarországi intézkedéseken.
MENNYIEN OLVASNAK NYOMTATOTT SAJTÓT?
A zentai Identitás Kisebbségkutató Műhely kutatása szűkebb közösségünk médiafogyasztási szokásait is vizsgálta. Ezúttal a nyomtatott sajtóval kapcsolatos adatokat vették górcső alá az adás résztvevői.
A Sajtószabadság Alapítvány megbízásából készült közvéleménykutatás egy másik szegmensét már egy korábbi Észverés-adásban elemeztük:
Kókai Péter újságíró, aki egyúttal a Sajtószabadság Alapítvány vezetője is, elmondta, hogy legutóbb tíz éve került sor egy a médiafogyasztási szokásokat vizsgáló elemzésre a Magyar Nemzeti Tanács megbízásából.
Pressburger Csaba felhívta a figyelmet azokra az adatokra, amelyek azt mutatják, hogy a megkérdezettek 54,7 százaléka nem olvas napilapot, ez a hetilapok esetében 63, míg a folyóiratok/havilapok kapcsán 80 százalék, és elenyésző azoknak a száma, akik szerb nyelvű nyomtatott sajtóterméket olvasnak.
ÖNKÉNTES GETTÓ
Rajsli Emese elmondta, mióta öt éve visszaköltözött Újvidékre, az a tapasztalata, hogy a vajdasági magyarság nagy része nem beszél szerbül, és nincs meg az a kétnyelvűség, amely korábban létezett. Úgy fogalmazott, hogy a vajdasági magyarok „ezzel egy önkéntes gettóba zárják magukat”, mert nem informálódnak szerb nyelvű információforrásokból is. Arra is rámutatott, hogy egyébként is egyre kevesebbet olvasnak az emberek.
Pressburger felhívta a figyelmet arra, hogy a közvéleménykutatás szerint a 18 és 25 év közötti korosztály 76 százaléka nem olvas napilapot, míg a 65 évnél idősebbeknél ez az arány 40 százalék.
Losoncz Márk szerint ezek az arányok alapvetően megfelelhetnek a globális tendenciáknak. Úgy fogalmazott, hogy a kutatás alapján is bizonyosságot nyer, hogy „a vajdasági magyarság úgy éli le itt az életét, hogy de facto nem honpolgár, hanem az etnikai mikroverzumába zárja be magát”.
A napilap olvasáshoz kapcsolódó adatokat értelmezve Kókai Péter elmondta, hogy „a Magyar Szónak a társadalmi beágyazottsága van olyan erős, hogy az még mindig vinni tudja a lapot”.
Pressburger a hetilapok olvasottságát mutató adatokat is ismertette. Ezek szerint a hetilapok közül a legnagyobb arányban (14,6 százalék) a Családi Kört olvassák, 13,6 százalékos arányban pedig a Hét Napot.
Losoncz Márk úgy fogalmazott: „sokan vagyunk úgy, hogy ezen adatokat látva arra próbálunk következtetni, hogy a vajdasági magyar médiafogyasztók milyen arányban követnek olyan médiumokat, amelyek kritikus tartalmakkal is szolgálnak, nem egy homogén politikai üzenetet kívánnak közvetíteni, hanem sokrétűek, plurálisak”. Úgy folytatta: „jó látni, hogy a hetilapok tekintetében kiegyensúlyozott a helyzet, és ez azt jelentheti: annak ellenére, hogy a vajdasági magyarság próbál úgy élni, mintha Trianon soha meg sem történt volna, nem igaz, hogy a magyarországi propaganda és az itteni nyúlványai teljesen leuralnák a tájékozottságát”.
Kókai Péter szerint mindkét hetilapnak csökken a példányszáma. Úgy fogalmazott, hogy a Családi Körnek szélesebb és biztosabb az olvasóbázisa. Hozzátette, hogy „a Hét Nap esetében igen sok a mesterséges megrendelés”, és szerinte egyes önkormányzatokat, közintézményeket köteleztek arra, hogy vegyék a lapot.
JAGODINAI BUNGA-BUNGA
A szerbiai társadalomról nem mondható el, hogy ne lenne permanens botrányokra kondicionálva, éppen ezért szinte immunissá vált a sorjázó korrupciós afférokra, maffialeszámolásokra, eltussolt visszaélésekre, ám a legújabb botrány, úgy tűnik, minden eddiginél érzékenyebb témát is érint: a kiskorúak szexuális kizsákmányolását, az eset kapcsán pedig a leginkább meggyanúsított személy Jagodina első embere lett – kezdte a műsor harmadik témáját Pressburger.
Losoncz Márk úgy fogalmazott: „egészen elképesztő, hogy egy olyan ember, mint Dragan Marković Palma, releváns módon megszólalhat a szerbiai közéletben”. Szerinte egy sajátos ambivalenciának lehetünk tanúi, mert alapvetően a szerbiai társadalom igyekszik azt demonstrálni, hogy mennyire előrehaladott, progresszív a nemi, szexuális dolgokat illetően, de észre kell vennünk az ilyen és hasonló eseteket, ha, a szemfényvesztésen túl, látni akarjuk a valóságot.
ITT MEGHALLGATHATÓ A TELJES ADÁS:
Akkora felháborodást keltett az ügy, hogy nyomok és következmények nélkül eltüntetni már nem lehet – mondta Kókai Péter, aki az eset erőteljes médiavisszhangjáról beszélve elmondta, hogy véleménye szerint kell is foglalkozni az olyan közszereplőkkel, akik az adófizetők pénzéből élnek.
Rajsli Emese Palma „bicskanyitogató” megnyilvánulásai mellett, az eset mellékszálairól beszélve megemlítette Mića Jovanovićot, aki „a királyi tévén” először az eset részleteiről beszélt, majd másnap visszavonta a nyilatkozatát. Rajsli emlékeztetett arra is, hogy 400 jagodinai nő tett feljelentést az ügyet nyilvánosságra hozó Marinika Tepić ellen, és úgy fogalmazott, hogy „az ember csak áll és néz és csodálkozik.” Az ügy egyetlen biztató eseményének nevezte, hogy az eset átkerült a jagodinairól a kraljevói ügyészségre, de kiemelte, hogy a nagysága és jelentősége miatt a belgrádi illetékesek kellene, hogy foglalkozzanak vele.
Losoncz Márk úgy fogalmazott, az ügy azt is mutatja, hogy a szerbiai politikai elit mennyire romlott: Zorana Mihajlović ahelyett, hogy az áldozatok miatt aggódott volna, letámadta Marinika Tepićet, Gordana Čomić, akit ünnepeltek amiatt, hogy az emberi jogi hátterével került be a kormányba, nem volt hajlandó kommentárt sem megfogalmazni az üggyel kapcsolatban, Ana Brnabić pedig, akit nyugaton úgy emlegetnek, mint a leszbikus miniszterelnököt, maga mondta, hogy őt is hívta Palma az ún. bunga-bunga eseményekre…
Iratkozzon fel Youtube-csatornánkra!
Az Észverés hetente jelentkezik keddenként este nyolc órától. A műsor a Szabad Magyar Szó, a Második Nyilvánosság, a Magločistač és az Autonomija hivatalos Facebook-oldalán követhető élőben. A műsorok utólag is visszanézhetők az Autonómia Youtube-csatornáján, illetve meghallgathatók az Apple Podcasts, a Google Podcasts és a Spotify alkalmazáson, valamint a Podcast.rs oldalon.
Ha tetszik a műsor, kérjük, támogassa a magyar nyelvű Autonómia portált adományával: http://donations.ndnv.org/
* Az élőműsor keddi adása óta történtek bizonyos lépések, amelyek a megoldás felé mutatnak.
