Az utóbbi években egyre több, főleg fiatal lakos költözik el Vajdaságból a szomszédos Magyarországra, más uniós országokba vagy akár más kontinensre. Az elvándorlás leggyakoribb oka a jobb fizetés, illetve az az igény, hogy jobb életminőséget tudjanak biztosítani önmaguk és családjuk számára. Az Autonómia portál Élni külföld élet című podcast műsorának hatodik adásában Vatai Emil programtervező matematikussal, kutatóval beszélgetett Kakuszi Elvira műsorszerkesztő.

Emil Zentán született, de már gyerekkorában egészen egyértelműen kirajzolódott benne, hogy melyek azok a dolgok, amelyek érdeklik: a matematika, a dzsúdó és a japán rajzfilmek. Felnőtt korára az érdeklődési köre még inkább kibővült, és az említett trióhoz csatlakozott a mesterséges intelligencia (artificial intelligence, azaz AI) is. Ezért talán nem olyan meglepő, hogy végül Tokió lett az új otthona.

ITT MEGHALLGATHATÓ A TELJES ADÁS:

„Először 2008-ban jöttem ki Japánba egy harcművészeti találkozóra, ahol 3 hét alatt végigjártuk Tokiót, Kiotót és Oszakát. A következő alkalom 2016-ban volt, egy 9 hónapos kutatói ösztöndíjnak köszönhetően jutottam ki a tokiói egyetemre. Akkor nagyon jól éreztem magam, és ott döntöttem el, hogy vissza szeretnék jönni. Ez 2018-ban sikerült is és azóta itt vagyok.”

CIRILL BETŰK SZÁZZAL MEGSZOROZVA

Emil elmondta, a legnagyobb kihívás számára a nyelvi nehézségek és az írásjelek okozták, viszont mégis nagyon élvezte az új nyelv tanulásának folyamatát.

„Mi feltaláljuk magunkat a cirill betűk között, de már Görögországban nehézségekbe ütközünk, és örülünk, ha latin betűkkel is feltüntetik a dolgokat, helyeket. A külföldiek valószínűleg ugyanígy vannak a cirill betűkkel. Japánban ugyanígy kell ezt elképzelni, csak körülbelül százzal megszorozva.”

Japánban négyféle írásmód létezik, ebből a külföldiek számára többnyire 3 ismeretlen: a hiragana, a katakana és a kínai jelek.

„Az első kettőt már otthon félig-meddig megtanultam, és örültem, hogy ismerem. De itt azzal kellett szembesülnöm, hogy mindenhol a harmadikat, vagyis a kínai jeleket használják, ezért minden előnyöm szinte elillant.”

A japán nyelv érdekessége, hogy nyelvtanilag nagyon hasonlít a magyarra, mert szintén agglutináló nyelv, míg kiejtésben a szerbhez hasonlítható, ezért Emilnek jól jött, hogy vajdasági születésű.

JÓZAN JAPÁN ÉSZ

Emil gyerekkora óta rajong a japán kultúráért, és amikor először kiutazott, már akkor az volt a tapasztalata, hogy a japánok nagyon barátságosak, ám nagyon könnyű őket félre is érteni. Nagyon tisztelik a külföldieket, a vendégeket, de amikor már valaki a társadalmuk részévé válik, akkor találkozhat azzal, hogy mennyi mindenben különböznek a nyugati világtól.

„Japánban az a fantasztikus, hogy egy csomó minden, amiről az ember azt gondolja, hogy a józan paraszti ész szerint így és így kellene, hogy legyen, az itt úgy is van. Mindenre van szabály, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ha azokat nem tartjuk be, akkor a fejünket veszik, hanem ha például már egy helyzetben nem tudjuk, hogy mitévők legyünk, akkor arra minden bizonnyal van egy alapszabály, amit vagy megfogadunk, vagy nem.”

A Japánok rendkívül illedelmesek – folytatta történetét a kutató.

„Minden, amit hallani lehet róluk, hogy minden apróságra odafigyelnek, az mind igaz. A filmekben vagy mesék alapján úgy tűnhet, mintha robotok lennének. Viszont ez nem olyan egyszerű. Az embernek olyan élménye van, amikor idelátogat, hogy nagyon-nagyon jól bánnak vele. Érezhető rajtuk, hogy semmi hátsó szándék nincs a kedvességükben, egyszerűen csak a dolgukat végzik.”

Emil elmondása szerint semmilyen előítélettel nem találkozott ottléte során, inkább mindenki kíváncsian fogadta.

„NEM AZÉRT MENTEM EL KÜLFÖLDRE, HOGY HONVÁGYAM LEGYEN”

Arról is beszélt, hogy úgy érzi, megtalálta a helyét, és igyekszik a maximumot kihozni magából. Egy nagy álma vált valóra, amikor felvették a tokiói RIKEN Számítástudományi Központ nagy teljesítményű számítástechnika és mesterséges intelligencia kutatócsoportjába, és legfőképp akkor, amikor hivatalossá vált, hogy ott található a világ leggyorsabb számítógépe, amihez neki már előzőleg is volt hozzáférése.

Létezik egy olyan honlap, ahol fel van tüntetve a világ top 500 szuperszámítógépe, és ezen a listán sem Magyarország, sem Szerbia nem szerepel, ezért nem valószínű, hogy valaha is itthon tudná kamatoztatni a tudását – válaszolta Emil arra a kérdésre, hogy mivel foglalkozna, ha mégis itthon maradt volna. „Azt, hogy egy cégben dolgozzak, valószínűleg tudnám csinálni, de nem biztos, hogy szeretném is. Biztos, hogy arra törekednék, hogy ide kijussak. Otthon az az érzésem, hogy alábecsülik és lenézik a tudósokat, kutatókat” – tette hozzá.

„Alapvetően az a felfogásom, hogy ha annyira hiányozna az otthon, akkor hazamennék. Nem azért mentem el külföldre, hogy honvágyam legyen, hanem azért, mert ott akarok élni. Gyerekorom óta Japánról álmodoztam, és ez nem változott. Egy álom volt, amit sikerült megvalósítanom, és nem mondhatom, hogy honvágyam lenne” – fogalmazott, majd hozzátette, hogy Tokiót már teljesen otthonának érzi.

„Vannak olyanok, akik két hónap múlva rohannak haza, hogy ezek itt bizony nem normálisak, hogy mennyit dolgoznak és hogy milyen komolyan veszik a dolgokat. Azonban én ezt másképp élem meg. A kommunikáció a kulcsa mindennek. Kissé nehéz az elején, mert mi más alapfogalmakat használunk, mint ők, és ez sok félreértéshez és meg nem értéshez vezethet.”

Emil a beszélgetés végén azt üzente a vajdasági fiataloknak, hogy – dolgozzanak keményen.

„Az élet akkor kezdődik, amikor az ember kimozdul a komfortzónájából. Mindenhol ott kell lenni, mindent meg kell kérdezni, utána kell járni, nem kell mindent elhinni a közösségi oldalakon. Senki sem akar nekünk rosszat. De ahhoz, hogy jó életünk legyen, először át kell esnünk egy pár kellemetlenségen, ez része a munkának és ettől lesz szebb és jobb az élet.”

---

Az Élni külföld élet című műsor a National Endowment for Democracy támogatásával valósult meg.

A műsor elérhető a Podcast.rs csatornán, de a Spotify-on, valamint a Google Podcasts és az Apple Podcasts alkalmazások segítségével is meghallgatható.