Hogyan bukkant fel hirtelen a pátriárkát ábrázoló falfestmény egy szabadkai épület védett homlokzatán
Natalija JAKOVLJEVIĆ riportja
Irinej pátriárka – aki a koronavírus szövődményeiben hunyt el – november végén Szabadka városának mint befektetőnek köszönhetően falfestményt kapott Szabadka központjában. A képet az egykori Munkabörze épületének elülső homlokzatára festették fel. A műemlékvédelem alatt álló városrészben található házat 1935-ben építették Đorđe Tabaković neves építész terve alapján. A falfestmény különböző reakciókat váltott ki a szakmai nyilvánosság körében. Többen úgy vélik, hogy a kép elfogadhatatlan, problematikus és nem való a történelmi jelentőségű épület falára. Szerintük a pátriárkát ábrázoló falfestményt nem az ép oromfalon helyezték el, az épület homlokzata pedig omladozik, s itt tulajdonképpen egy döntéshozatalbéli kiskapunak, illetve politikai önkénynek lehettünk tanúi. A bírálók azt állítják, hogy a szóban forgó témának ezen a falfelületen inkább van köze a street art miliőhöz, a graffitiművészethez, mintsem a pátriárka tiszteletéhez.
Másfelől a Községközi Műemlékvédelmi Intézet álláspontja szerint nincs akadálya annak, hogy falfestmények kerüljenek ki a falakra, a városvezetés szerint pedig ez a hely alkalmas egy ilyen kaliberű személyiség iránti tisztelet kifejezésére az urbánus falfestészet művészi formája révén.
Tekintettel arra, hogy szerves része a két világháború közötti időszak építészeti örökségének, néhány évvel ezelőtt tervbe vették ennek az épületnek a felújítását, erre azonban végül nem került sor. A technikai védőeszközöknek a Szabadka védett belvárosában történő elhelyezéséről szóló határozat 23. szakaszában a következő olvasható:
„falfestmény csakis a Községközi Műemlékvédelmi Intézet Szabadka – Országos Jelentőségű Kulturális Intézmény (MZZSK) feltételeinek megfelelően, teljes mértékben rendezett állapotú oromfalon helyezhető el.”
MZZSK: Nincs akadálya a falfestmények felfestésének
Fjodor Petrov, a szabadkai Községközi Műemlékvédő Intézet titkára és jogásza a VOICE-nak elmondta, hogy a technikai védőeszközöknek a védett városmagban történő elhelyezéséről szóló, fent említett határozat alapján igenis létrehozhatóak új falfestmények, és e határozat alapján az Intézet jóváhagyta, hogy falfestmény kerüljön a szóban forgó épületre, amely a Đuro Đaković és a Zmaj Jovina utca sarkán található.
Petrov elmondta, hogy a befektető, Szabadka városa fordult az ügyben az Intézethez, amely kiadta az engedélyt a falfestmény megfestésére.
„Az intézet álláspontja az volt, hogy nincs akadálya annak, hogy falfestményt fessenek arra a homlokzatra. Korábban is érkeztek már hozzánk falfestmények festésére vonatkozó indítványok, például a Nyitott Egyetem épületére vonatkozóan is, az Intézettől előzőleg megszerzett hozzájárulással”- állítja Petrov.
Primitív, aktuálpolitikával átitatott hízelgés az államnak és az egyháznak
Aleksandra Davidov Temerinski belgrádi művészettörténész a VOICE-nak elmondta: furcsa, hogy az illetékes intézet engedélyezi a falfestmények festését védett objektumok esetében, amennyiben előkészületben vannak bizonyos konzervációs munkák az adott épületre vonatkozóan.
„Ami a védelmet illeti, ha az épület a védett kulturális javak közé tartozik, akkor az illetékes Intézetnek engedélyt kellett adnia a falfestmény kivitelezésére. Mikor történt korábban ilyen gyors engedélyeztetés? Le a kalappal az intézményeink előtt, hogy ilyen villámgyorsan reagálnak”, tette hozzá Davidov Temerinski.
Szerinte a döntéshozatal során „kiskaput” használtak, vagyis politikai önkény megnyilvánulásával állunk szemben.
„Véleményem szerint ez az eljárásmód az államnak és az egyháznak való aktuálpolitikával átitatott hízelgés egy primitív formája. Az államnak és az egyháznak, amelyek – akár a középkorban – eggyé váltak, és azok kezében vannak, akik a döntést meghozták, és akik fénysebességgel végrehajtották”, véli Aleksandra Davidov Temerinski.
Hozzátette: a Szerb Pravoszláv Egyházhoz tartozó épületek minden bizonnyal sokkal megfelelőbb helyek lennének a szóban forgó falfestmény számára, valamint természetes lenne, ha kikérnék az épület lakóinak a véleményét is a kérdésben.
Egyébként az épület alsó részében a szabadkai Parking KKV és a Szabadkai piacok KKV székel, az épület felső részében pedig egy magánlakás is található.
Szabadka városa: A legmegfelelőbb megoldás valósult meg
Az önkormányzat a VOICE-nak adott válaszában azt állítja, hogy a lokáció miatt választották az épületet, amelyre az SZPE pátriárkájának, Irinejnek az alakját mintázó falfestményt festették, ez a lokáció ugyanis alkalmas az adott személy iránti tisztelet kifejezésére az urbánus falfestészet művészi ábrázolásmódja által.
„Az áldott emlékű Irinej szerb pátriárka a Szerb Pravoszláv Egyház vezetőjeként egész Szerbia egyik legkiemelkedőbb személyisége, ezért ha a személye és munkássága előtti tiszteletünk lerovását csak az egyházi telkekre és az egyházi nyilvánosságra korlátoznánk, akkor az olyan megközelítés lenne, amely mindannyiunkat korlátoz” – áll a válaszban, melyben az is olvasható, hogy „olyan korban, és olyan városban élünk, amikor és ahol a sokszínűség mindenek feletti tiszteletnek örvend, ezért úgy gondoljuk, hogy az efféle tiszteletnyilvánítás esetében nincs helye a mesterséges korlátozásoknak”.
A városi önkormányzat emlékeztet arra, hogy az ingatlankataszteri nyilvántartás szerint nem minősül kultúrkincsnek ez az objektum, de a tágabb városmag része, és hogy a megfelelő eljárás útján megszerezték az illetékes intézmény jóváhagyását.
„A falfestmény jelenléte semmilyen módon nem csökkenti az épület értékét, és nem gördít akadályt valamely jövőben esedékes rekonstrukció elé. Sőt, ez a műalkotás díszét képezi magának az épületnek, amely ezáltal külön jelentőségre tesz szert”, vélik az önkormányzatban.
Egyébként a kulturális javak védelmét szabályozó törvénynek az ingatlan kulturális javak meghatározásáról szóló 47. szakaszával összhangban az ingatlan kulturális javak meghatározásának aktusa a következő elemeket tartalmazza: a kulturális javak megnevezése és leírása, a védett környezet határai, valamint a kulturális javaknak és azok védett környezetének (kataszteri és földhivatali adatok) a megőrzésével, fenntartásával és használatával kapcsolatos védelmi intézkedések.
„Az említett jogi aktus 2. bekezdésében olvasható a kulturális és történelmi jelentőséggel bíró ingóságoknak a listája is, amelyek az ingatlan kulturális javakhoz tartoznak”, áll a törvényben.
A kritériumok, amelyek alapján az Intézet döntéseket hoz, megkérdőjelezhetők
Losoncz T. Dániel szabadkai építőmérnök a VOICE-nak elmondta, hogy megkérdőjelezhető a szabadkai műemlékvédő intézet működési módja, valamint vitathatóak azok a kritériumok is, amelyek alapján az egyes döntéseket meghozzák a védett városmagon belül elhelyezkedő épületek megőrzésével kapcsolatban.
„Komolyan kell venni az említett intézmény munkáját, bármennyire is logikátlannak, meggondolatlannak, erőltetettnek vagy esetleg jogellenesnek is tűnnek bizonyos lépései. Minden közintézmény a meglévő rendeletek és törvények alapján hozza meg döntéseit, és ezekért felelősséget kell vállalnia”, véli Losoncz.
Meglátása szerint az Intézetben felelős posztot betöltő személyeknek meg kell indokolniuk a döntéseiket, meg kell magyarázniuk, hogyan lehetséges falfestményeket festeni a védett épületek oromfalára és homlokzatára.
„Az irányelvek nagyon fontosak a város jövője szempontjából. Senki sem szeretné, ha például a városháza felújításakor falfestmények jelennének meg a homlokzatokon, mert azok időközben divatossá váltak a városban”, mondta Losoncz.
A védett városmaghoz tartozó épületek homlokzatainak kétségtelenül rendelkezniük kell azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel eredetileg felruházták őket, mert ezekre a homlokzatokra külön szabályok vonatkoznak és nem lehet kivételt tenni.
„Az említett épületet nem használta és most sem használja a pravoszláv közösség, ezért úgy gondolom, hogy nem megfelelő gonddal választották ki sem az épületet, sem a falat. Például: az oromfalakon található falfestmények sokkal erősebb hatást fejtenek ki, mint a homlokzatokon” – magyarázza Losoncz.
„Hogy melyek azok a kritériumok, amelyek meghatározzák, hogy megjelenhet-e egy falfestmény egy védett objektumon, és hogy hordozhat-e ez a falfestmény olyan üzenetet, amely megosztja a társadalmat – erről lehetne vitatkozni”, véli Losoncz.
Leszögezte azt is, hogy a falfestészet a konceptuális művészet egyik formája, melynek célja, hogy az emberek, miután megtekintik a szerző fantáziájának termékét, interakcióba lépjenek a műalkotással, megértsék annak lényegét és mindez valamilyen érzelmet keltsen bennük.
A falfestmény inkább a graffitiművészethez, a street art miliőhöz tartozik
Filip Kovačević művészettörténész, a šabaci Holodrom Egyesület képviselője, aki megvalósította a Šabac falfestményesítése elnevezésű projektumot – amelynek köszönhetően ez a település a szűkebb belvárosi övezetben hét művészi falfestményt kapott, amelyeket fiatal, akadémiai képzettséggel rendelkező šabaci képzőművészek alkottak meg –, a VOICE-nak elmondta, hogy nem érti, hogyan hozhatott Szabadka város ilyen ad hoc döntést, hogy egyik napról a másikra készíttettek falfestményt, hiszen Šabacban is nagyon bonyolult eljárásokon kell keresztülmenni a döntéshozatalnak ahhoz, hogy ilyesmi megtörténhessen, versenypályázatokon, pályázatokon kell részt venni és különféle előkészületeket megtenni, ami megelőzi a falfestményeknek az épületek homlokzatán való megfestését.
„Nem világos számomra ez a szabadkai eset, hogy egy falfestmény egyszerűen csak megjelenik így, egyik napról a másikra, és hogy a város áll mögötte. Én ilyesmit nem tapasztaltam még, és nem teljesen világos számomra, hogyan történhetett meg. Ha ez ilyen egyszerűen működne, többszáz falfestmény lenne a városainkban”, véli Kovačević.
„Vitatható és problematikus nemcsak a freskó egyik napról a másikra történő megfestése, hanem maga a téma is. A pátriárka témája egy falfelületen, amely mind a kivitelezés módjában, mind az elkészítés technikájában inkább a graffitiművészethez, a street arthoz kötődő művészi miliőhöz húz, nemigen értelmezhető egy olyan méretű személyiség iránti tiszteletnyilvánításként, mint a pátriárka, vagyis ilyen módon, ilyen kontextusban valóban problémás”, értékelte Kovačević.
Szerinte az ilyen kváziművészeti kiruccanások valamilyen más kontextusban elfogadhatóak is lehetnek, de nem a nyilvánosság kontextusában, és nem Szabadka valamely urbánus és védett övezetében.
„Logikus, hogy az egyház a saját portáján belül megkívánhat egy ilyen falfestményt, ez legitim. Ám ha egy ilyen helyen megjelenik egy ilyen téma, amely valamiféle utcai művészettel kacérkodik, akkor itt valaki összekeverte a szezont a fazonnal”, mondta Kovačević.
Véleménye szerint az volna normális, ha a falfestményeket nem egy éjszaka alatt hoznák létre, hanem több napig festenék, néha pedig 10-20 napot is igénybe vehet a munka, ha komolyabb projektumról van szó.
Fordította: Orovec Krisztina
(VOICE)