PRESSBURGER Csaba: Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?

10+1 ok az „egyetlen magyar lista” jó eredménye mögött

27. Jun 2020

A Vajdasági Magyar Szövetségnek még soha nem volt annyi köztársasági mandátuma, mint amennyi várhatólag lesz neki az új összetételű parlamentben. Az eddigi 4 képviselői helyét minimum meg fogja duplázni. Utoljára a még egységes Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének sikerült 9 mandátumot szereznie az 1992-es választáson, azóta se soha, egyetlen magyar előjelű lista sem közelítette meg ezt a számot. A VMSZ eddigi legjobb eredménye mandátumszám tekintetében a 2014-es választás volt, akkor 6 helyet szerzett a 250 fős szkupstinában.

Ha megvizsgáljuk a magyar többségű önkormányzatokat, szintén azt látjuk, hogy a VMSZ megőrizte vagy még meg is erősítette a pozícióját a négy évvel korábbi eredményeihez képest, és ez történt a tartományban is, ahol az eddigi hat helyett a jelek szerint 11 képviselői helyre számíthat a pártlista.

Nevezhetjük-e hát történelminek a VMSZ sikerét abban az értelemben, hogy kivételes teljesítményről van szó, amilyet egy fogyatkozó választói bázisra alapozó kisebbségi párt produkált?

Ha a mandátumok számát vesszük alapul, akkor mindenképp. Ezek a számok magukért beszélnek. Ha az abszolút számokat, vagyis a pártra leadott szavazatok számát, akkor már csak fönntartásokkal. A 8-9 köztársasági mandátumot kb. feleannyi (70.000+) szavazattal szerezte meg a VMSZ, mint amennyivel 1992-ben a VMDK (140.825), noha az is igaz, hogy a vajdasági magyarok lélekszáma drámaian csökkent időközben, azaz az elmúlt mintegy negyed évszázadban. Ha viszont a választási körülményeket és a választási szabályoknak (és szabálytalanságoknak) a VMSZ számára kedvező alakulását nézzük, egészen elhalványul ez a „történelmi” jelző.

Nézzük, minek köszönhető konkrétan a VMSZ – ha nem is történelmi, de – kétségkívül jó eredménye!

1. Az alacsony választási részvétel mindig kedvez azoknak a (kisebbségi) listáknak, amelyekre nem vonatkozik a választási küszöb, hiszen egy-egy mandátum megszerzéséhez kevesebb szavazat is elegendő. A jelenlegi becslések szerint 49 százalék körüli volt a szavazási hajlandóság országos szinten, míg az emlegetett 1992-es választáson a VMDK közel 70 százalékos részvétel mellett és ellenzéki pozícióból állta a sarat.

2. A köztársasági választáson induló 21 lista közül mindössze három érte el a parlamentbe jutáshoz szükséges választási küszöböt, rajtuk kívül még csak négy kisebbségi lista jutott mandátumhoz. Az összes többi listára leadott szavazat „elveszett”, pontosabban a bejutottakat „gazdagította” mandátumszám tekintetében.

3. A kisebbségi listákat kedvezően érintette a választások előtt mindössze pár hónappal meghozott, a VMSZ által szorgalmazott törvénymódosítás is, mely szerint a kisebbségi pártokra leadott szavazatoknál 1,35-os szorzót alkalmaznak a mandátumok elosztásakor, vagyis gyakorlatilag 35 százalékkal „felturbózták” az eredményüket.

4. A VMSZ-nek egyik választási szinten sem volt magyar nemzetiségi előjelű vetélytársa – nem így a korábbi években. Azok a magukat polgárinak mondó opciók pedig, amelyek az elmúlt évek, évtizedek során jelentős számú magyar szavazatot is kaptak, most vagy bojkottáltak, vagy nem indultak mind a három szinten, vagy rosszul kommunikálható, felismerhetetlen formációkat alkottak.

Kitekintés a budai várból. (Fotó: Pásztor István/Facebook)

5. A Fidesz és az Orbán-kormány hathatós politikai és gazdasági támogatása elképesztően erőssé tette a VMSZ pozícióit. Ez a támogatás pedig nem csak a kampány során mutatkozott meg, hanem már négy éve, mióta a Prosperitati Alapítvány létrejött és a gazdaságfejlesztési programok beindultak, töretlen.

6. A VMSZ rendkívül intenzív és agresszív kampányt folytatott, különösen Szabadkán, de a vidéki településeken is. Ahogy ez már az előző évek során bejáródott, a képviselőjelöltek lakossági fórumokon vettek részt, épületeket adtak át, közösségi tereket látogattak – folyamatos volt a jelenlétük.

7. Kampánya során a VMSZ igyekezett kerülni a vajdasági magyarság körében még mindig népszerűtlen Szerb Haladó Párttal való koalíciós hatalomgyakorlására vonatkozó témákat, sőt, bizonyos aspektusok mentén még szembe is helyezkedett a haladókkal, alternatívaként tüntetve fel magát a potenciális választói előtt.

8. A Magyar Nemzeti Tanács befolyási körébe tartozó média teljes egészében a VMSZ propagandagépezeteként működik már közel egy évtizede. Ezeknek a médiaházaknak a gazdasági és infrastrukturális fejlesztése is egyedül a VMSZ politikai céljait szolgálta.

9. A pártfoglalkoztatás intézményének és a kisebbségi választói névjegyzéknek köszönhetően a VMSZ behozhatatlan előnnyel rendelkezik más pártokkal szemben a vajdasági magyar közösség tagjainak demográfiai adatai, elérhetősége és mozgósíthatósága vonatkozásában.

10. A kampány során és a szavazás napján is több nemtelen és törvénytelen eszközzel próbálták rávenni a választópolgárokat arra, hogy a VMSZ-re adják voksukat. Adatvédelmi kérdéseket vet fel, hogy vajon honnan tudták a párt aktivistái, hol laknak magyar nemzetiségű szavazók, és honnan, illetve kik szerezték meg azokat a mobiltelefonszámokat, amelyekre magyar nyelvű, illetve a „magyar veszéllyel” fenyegető szerb nyelvű üzeneteket küldözgettek ismeretlenek.

Amikor még Vajdasággal kampányolt a VMSZ – 2012-ben
(Fotó: Dr. Pásztor Bálint/Facebook)

+1. Pontos számadatok híján még megbecsülni is nehéz, hogy a sikerhez hozzájárulhattak-e – és ha igen, milyen mértékben – a nem magyar nemzetiségű választópolgárok szavazatai. Bő tíz évvel ezelőtt, amikor regionális párti ambíciókkal és Vajdaság autonómiájára vonatkozó célokkal lépett fel a VMSZ, ennek az eshetőségnek jóval nagyobb volt a realitása, mint most, amikor kimondottan a magyarságra koncentrált a párt a kampánya során. (A vranjei „támogatóktól” is inkább igyekezett elhatárolódni a VMSZ.)

Összegezve: egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, különösebb konkurencia nélkül, nemtelen eszközöket is bevetve és hathatós anyaországi támogatással jól szerepelnie.

(A cikket nyomtatásban a Családi Kör hetilap jelentette meg; a nyitókép egy belgrádi lakossági fórumon készült – forrás: vmsz.org.rs )


Pressburger Csaba
(Autonómia)
Karikatúra
STUPS: Prioriteti
KERESÉS AZ ARCHÍVUMBAN
Dátum szerinti keresés
Rovatok szerinti keresés
Google-keresés