A VMSZ első embere a meddő mechanizmusokat megkerülve, befolyását latba vetve pénzt kerít a föld alól is, és ezzel el- és lekötelezettjévé degradálja azt, aki végső elkeseredésében hozzá fordul, megerősítve a szomorú valóságot, hogy a szakértelem és az igényesség mit sem ér a párt ereje és hatalma nélkül.

Szabadka és a szűkebb-tágabb régió színházkedvelő közönsége minden évben izgatottan várja a Desiré Fesztivált, mely a tizenhárom éves fennállása során méltán szerzett magának nevet és széleskörű elismertséget a régió kortárs színházi palettáján. Október 27-én végre meg is történt a 2021-es év nagy bejelentése: a Kosztolányi Dezső Színház (KDSZ) november 19-29. között megszervezi az idei Desirét. És bár Urbán András színidirektor minden évben – sőt, szinte minden KDSZ-premier előtt – elmondja, milyen méltatlan anyagi körülmények között kell dolgozniuk a pályázati pénzek állandó késése, szűkössége miatt, rendszerint a fesztivál – vagy épp az előadás – előtti eufória, a helyszűke, meg a „ne keverjük a művészetet a piszkos anyagiakkal”-féle hozzáállás miatt a sajtó elmulasztja kidomborítani ezt az egyáltalán nem elhanyagolható aspektust a beharangozó szövegekben.

Hogy én most mégis a piszkos anyagiakról írok inkább, annak két (fő) oka van: egyrészt, hogy

ez alkalommal valóban drasztikus érvágást szenvedett el az anyagiak terén a fesztivál, másrészt hogy az a metódus, amellyel végül mégis „megmentették” a Desirét, nem elszigetelt eset

– bár nem mindenki hangsúlyozza ki ezt úgy, ahogyan Urbán, azért a különböző vajdasági magyar intézmények vezetői sokat mesélhetnének hasonló huzavonákról. Hogy ők ezt nem nyilvánosan teszik, tiszteletben tartom, úgyhogy a Desiré példájára szorítkozom.

SZABADKA VÁROSA EGYHARMADÁRA CSÖKKENTETTE A TÁMOGATÁST

„Ez mindig egyfajta ünnep. Egy iszonyú nagy stressz, hogy eljussunk eddig a press-konferenciáig, mindig az utolsó éjszaka még változik a program, módosul stb., de eljutottunk ide, annak ellenére, hogy az idén talán a legnehezebb felkészülési, szervezési időszakunk volt: érthetetlen módon a pénzügyi kereteink is csökkentek. Ugye van egy furcsa helyzet, hogy Szabadka városa már, hogyha az összegeket nézzük, nem a fő támogatója a fesztiválnak. Nem tudjuk, miért, egyharmadnyi összeget kapott a fesztivál, mint szokott, de reméljük, hogy ez egy időszakos megingása a városnak, és továbbra is a közép-európai vagy európai értékeket fogja támogatni. És mondjuk, hogyha a Desiré fesztivál nem az, akkor nem tudom, mi az?” – mondta Urbán a fesztiválbeharangozó sajtótájékoztatón, miután szinte egyszuszra ismertette a tényállást.

A fesztiválprogram bemutatása után Urbán, a mondanivalóját kiegészítendő, köszönetet mondott Pásztor Istvánnak (a Vajdasági Magyar Szövetség és a Tartományi Képviselőház elnökének), aki közbenjárt, hogy ez a helyzet megoldódjon.

A KDSZ igazgatója újságírói kérdésre válaszolva kifejtette, hogy az előző években mindig 6 millió dinárt kaptak a várostól. Ekkora volt a költségvetés, amikor tizenhárom évvel ezelőtt elkezdték a fesztivált, és a rákövetkező években a város igyekezett is biztosítani ugyanezt az összeget. Ehhez képest Szabadka idén 2 millió dinárt szánt a Desiré megszervezésére.

Ez nagyon rossz üzenet – véli Urbán, hiszen egy színházi fesztivál szervezése drága dolog. Volt olyan alkalom, amikor egyetlen előadásnak a bemutatása került ennyibe. Ettől függetlenül nem volt kérdés, hogy megszervezzék-e a fesztivált, hiszen támogatást nyertek a Bethlen Gábor Alaptól és a szerb Művelődési és Tájékoztatási Minisztériumtól. Persze idén minden szinten kisebb összegeket ítéltek meg a pályázatokon, de nem kaptak egyéb indoklást, mint hogy nincs pénz.

Végül tartományi forrásból fogják biztosítani a hiányzó összeget, illetve a város is hozzárendelt még 700 ezer dinárt a forrásokhoz, tehát valamennyire korrigálták a kezdeti költségvetést – de ehhez Pásztor István közbenjárása kellett. Mintha legalábbis nem ugyanarról a Pásztor Istvánról beszélnénk, aki a VMSZ elnökeként és a kormányzó Szerb Haladó Párt koalíciós partnereként megszavaztatja pártja képviselőivel a városi költségvetést, aki a különböző bizottságokba odaültet egy-egy VMSZ-es kádert, és akinek Szabadka Város képviselő-testületi elnöke, dr. Pásztor Bálint történetesen a fia.

A szabadkai színház-, filmművészeti és egyéb audiovizuális alkotások területéhez tartozó kulturális támogatásokról döntő bizottságban 2021. február 25-én volt tisztújítás, amely alkalmával a háromtagú bizottság egyik tagjának a VMSZ 2020-as önkormányzati választási listájának nyolcadik befutóját, Agárdi Gábort nevezték ki. Az új bizottság nem sokkal ezt követően javaslatot tett a támogatások odaítélésére, 17,1 millió dináros keretösszegben, melynek részleteiről Stevan Bakić polgármester 2021. április 23-ai végzésében tájékoztatott, és amely alapján a Desiré költségvetését a korábbi harmadára csökkentették. A színházi, film- és audiovizuális programok teljes vagy résztámogatása idén 35%-kal csökkent az előző évek átlagához viszonyítva: 2018-ban még 26,6 millió, 2019-ben 28,6 millió, tavaly pedig 23,3 millió dinárt fordított ilyen programokra a város.

Ezek szerint a tavalyi évi költségvetéshez képest keletkezett 6,2 millió dináros hiány 60%-át a Desiré Fesztiválon kívánta megspórolni a városvezetés. Hogy ez a döntés előkészítésénél nem tűnt fel senkinek, az minimum felveti a kompetencia hiányát, vagy legalábbis arra utal, hogy az efféle bizottságok teljesen alkalmatlanok bármilyen jellegű szakmai kérdés érdemi megvitatására.

MAJD PÁSZTOR MEGOLDJA A HELYZETET

A fenti esettel tehát két probléma van. Az egyik, amit Urbán is megfogalmazott, hogy nagyon rossz üzenete van annak, ha a város kihátrál egy olyan rendezvény mögül, mint a Desiré, amelynek küldetése, amellett, hogy tágra nyitja a művészetfelfogás spektrumát, hogy mutasson – ha úgy tetszik, tanítson – olyan szemléletmódokat, amelyek segítségével közösségi szinten kibeszélhetjük, feloldhatjuk a traumáinkat. Ráadásul a KDSZ esetében egy olyan intézményről beszélünk, amely éllovasa volt a nyelvi differenciák leküzdésének azzal, hogy bevezette Szabadkán a feliratos színházi előadások gyakorlatát, ami nagyon sok sztereotípia lebontásához járult hozzá. Meggyőződésem, hogy ez a gesztus, aminek köszönhetően egy-egy előadás erejéig tényleg számos nemzetiségű, vallású és szemléletű ember aspektusából láthatták a világot a nézők, sokakat megváltoztatott. Ezek azok az európai értékek, amelyekről Urbán is beszélt, amelyek még összetartják a recsegő-ropogó Szabadkát, és amelyek miatt még élhető ez a város. Ettől fosztja meg a polgárokat a vezetőség, ha kihátrál a Desiré támogatása mögül.

A másik probléma az a jelenség, amellyel a VMSZ szereti elérni, hogy elköteleződjenek mellette. Nem először fordul elő ugyanis, hogy egy-egy rossz döntés, meggondolatlan mulasztás vagy szándékos szabotázs következtében ellehetetlenül valamely intézmény tevékenysége. Erre mutat például, ha összevetjük a Bethlen Gábor Alap többéves pályázati eredményeit, amelyek alapján konkrétan kirajzolódik, hogyan apasztották el egyre inkább a pénzforrásokat 2015 és 2016 során azoknál az intézményeknél, amelyeknek a vezetője nem jó helyre sorolt a pártot kettészakító belső konfliktusok jelentkezésekor, illetve hogyan nyíltak meg a csapok ismét, miután a kötekedőket a VMSZ szempontjából megfelelő káderekkel helyettesítették.

Urbán esetében aligha erről lehet szó, hiszen megtanult már lavírozni saját szabadságigénye és a racionális stabilitás között, ám abban megegyezik a két eset, hogy végül mindig a mindenható Pásztor Istvánnak kell megoldania a helyzetet.

A VMSZ első embere ugyanezeket a meddő mechanizmusokat megkerülve, befolyását latba vetve mégis sikerrel jár, pénzt kerít a föld alól is, és ezzel el- és lekötelezettjévé degradálja azt, aki végső elkeseredésében hozzá fordul, megerősítve a szomorú valóságot, hogy a szakértelem és az igényesség mit sem ér a párt ereje és hatalma nélkül.

Ahogy Urbán András is mondta, nagyon frusztráló ez az állandó létbizonytalanság. Kevésbé lenne cinikus a hatalom részéről, ha legalább nem kellene cserébe hálálkodni.

Nyitókép: Desiré Central Station Festival/Facebook

---