Az utóbbi években egyre több, főleg fiatal lakos költözik el Vajdaságból a szomszédos Magyarországra, más uniós országokba vagy akár más kontinensre is. Az elvándorlás leggyakoribb oka a jobb fizetés, illetve az az igény, hogy jobb életminőséget tudjanak biztosítani önmaguk és családjuk számára. Az Autonómia portál Élni külföld élet című podcast műsorának harmadik adásában Drozdik Popović Teodóra énekművésszel beszélgetett Kakuszi Elvira műsorszerkesztő.

Teodóra először az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének hallgatója volt, de végül úgy hozta az élet, hogy ma klasszikus és operaénekléssel foglalkozik, immár kilencedik éve. Újvidéken született, de végül Hollandiában kötött ki, ahol, elmondása szerint, teljesen biztonságban érzi magát az utcákon, és az emberek mentalitása is magával ragadta.

ITT MEGHALLGATHATÓ A TELJES ADÁS:

„Mindig is foglalkoztam zenével. Négy éves voltam, amikor először léptem fel a televízióban és különböző fesztiválokon. Az egész családom zenével foglalkozik. A szívem az mindig a színpad és az éneklés felé húzott” – kezdte történetét Teodóra, majd hozzátette, hogy tulajdonképpen a szerelem miatt döntött úgy, hogy végül Hollandiában tanul tovább.

„Négy akadémiára jelentkeztem, és mindegyikre felvettek. Úgy gondoltam, hogy ez egy jel volt, így odaköltöztem.”

Ez kilenc évvel ezelőtt történt, és Tedóra azóta már több szóló és páros koncertet, illetve hangversenyt tudhat maga mögött, és jelenleg oktatóként dolgozik a maastrichti konzervatóriumban.

„A hollandok szégyellnek gazdagságukkal kérkedni”

„Minden külföldinek vannak nehézségei, amikor valahová elköltözik, de azért vannak olyan »csodaországok«, mint például az Egyesült Királyság vagy Spanyolország, ahol sokkal egyszerűbb, könnyebb beilleszkedni a művészvilágba. Bennünket kelet-európaiaknak tekintenek. Akadnak olyanok is, akik azt sem tudják, hol van Szerbia” – mesélte Teodóra, viszont elmondása szerint soha nem érte még sérelem származása miatt, azonban néha érezni, hogy mégis különbséget tesznek egyesek.

A hollandok számára természetellenes, sőt szégyen a gazdagságukkal kérkedni. A jólét ott már olyan régóta tart, hogy számukra a biztonságos anyagi háttér már teljesen normálissá vált, ebből kifolyólag sokan unatkoznak és depressziósak – folytatta a beszélgetést az énekesnő.

„Lehet, hogy sokaknak úgy tűnhet, hogy eléggé elhidegültek vagy távolságtartóak a hollandok, viszont ez nem ilyen egyszerű. Általában senki sem ott dolgozik, ahol él, ezért a munkájuk több időt vesz el az életükből. Sokszor a barátok és családtagok is messze élnek egymástól, ezért nincs idejük annyit társalogni. Egyszerűen más az életstílusuk” – fejtette ki Teodóra, majd hozzátette, hogy ez a stílus rá is hatással volt, és amióta ott él, azóta sokkal nyugodtabb.

„Azt mondták, túl temperamentumos vagyok”

„Amikor odaköltöztem, állandóan azt mondták, hogy túl temperamentumos vagyok, hogy mindenhez hozzá akarok szólni. Közben ők azt szeretik, ha mindenki »normális«. Senki se tűnjön ki, mindenki olvadjon bele a környezetbe, és törődjön a saját munkájával.”

A hollandok sokat foglalkoznak a lelki egészségükkel, ami nem igazán jellemző a szerbiaiakra. Itthon ahhoz szoktunk, hogy mindent lenyelünk és megyünk tovább – fogalmazott. „Egyszer megkérdeztek, hogy valóban hogy érzem magam, amire én csak annyit válaszolta, hogy jól. Nem tudtam bővebben beszélni róla, mert mi ahhoz szoktunk, hogy mindig ezt válaszoljuk. Ekkor jöttem rá arra, hogy hasznos lehet az embernek, ha néha magába tekint és valóban megvizsgálja, hogy hogy érzi magát” – mesélte Teodóra.

„Szerbia nem hiányzik, Újvidék viszont igen”

A koronavírus-járvány Teodóra karrierjére is rányomta a bélyegét, és most csak a gyakorlás meg az új tervek szövögetése maradt.Többszőr fellépett már Szerbiában is, és elmondása szerint mindig igyekszik valami újat hozni az itthoni közönségnek.

Az énekművész számára maga Szerbia nem hiányzik, viszont Újvidék mint város, az itthoni barátok és a család, igen. Sok helyet érez otthonának, de elmondása szerint „az ember önmagában kell, hogy megtalálja az otthon érzését. Mert ha önmagunkban nem vagyunk otthon, akkor sehol sem leszünk.”

Teodóra az egész világra úgy tekint, mint egy óriási lehetőségre, ezért nyitott lenne arra is, hogy egy pár évre egy másik városba költözzön. „Észrevettem, hogy nálunk állandóan téma az elvándorlás. Sokszor negatív dologként tekintenek rá, sőt árulóknak tartják azokat, akik elmentek. A hollandok mások. Kalandvágyóak. Állandóan utaznak, és ott egyáltalán nem gond, ha valaki évekre máshová költözik. Ott más a hajtóerő. Ők nem azért mennek mert ott rossz az élet, hanem azért, mert kíváncsiak” – mondta, majd hozzáfűzte, hogy szeretné, ha az a döntés, hogy hogy élünk, itthon is választás kérdése lenne, mint ahogyan Hollandiában is, ahol szinte mindegy, hogy most épp Amszterdamban vagy Londonban él-e valaki.

„Mindenki maga kell, hogy eldöntse, számára mi a legfontosabb, mit szeretne elérni az életben és mi teszi boldoggá. Fontos tisztában lenni azzal, hogy ezeknek a döntéseknek nem kell véglegeseknek lenniük. Nincs világvége, ha valami nem sikerül. Amíg csak élünk, addig tudunk változtatni az életünkön” – zárta a beszélgetést a művésznő.

Az Élni külföld élet című műsor a National Endowment for Democracy támogatásával valósult meg.

A műsor elérhető a Podcast.rs csatornán, de a Google Podcasts és az Apple Podcasts alkalmazások segítségével is meghallgatható.