Habram Mária, a Családi Kör hetilap sokéves igazgatója és főszerkesztője „május végén jelentette be, hogy vevőt keresnek a lapra, de hangsúlyozta: nem megszüntetni akarjuk az újságot, hanem egy fiatalabb csapatnak szeretnénk átadni”.[1]

A lap június 29-i számában már azt olvashattuk, hogy „a következő számtól új csapat folytatja a Családi kör szerkesztését és kiadását”.

A Családi Kör első száma 1990. december 24-én, vagyis karácsonyra jelent meg, az időközben pénzügyi támogatás hiányában megszűnt Dolgozók c. szakszervezeti hetilap, majd a(z 1990. október 18-án) helyébe lépett Új Dolgozók (jog)utódjaként, az addigi 28 helyett 36, majd 68 oldalon.

A hetilap első főszerkesztője a magyarkanizsai származású Purger Tibor volt, aki az egykori jugoszláviai belháború kitörésekor Washingtonba költözött, és most egyetemi informatikai vezetőként dolgozik. A szerkesztőségnek az induláskor mintegy harminc[2] munkatársa volt. Az volt a kérdés, hogy eresszük szélnek a dolgozókat, vagy indítsunk egy új hetilapot? (Jómagam a lapkiadó kft. alapító igazgatója és csaknem másfél évtizedig külső munkatársa voltam.)

– A Családi Kör indulása nem ment azonban könnyen, mert – annak ellenére, hogy a szerkesztőség tagjai munka nélkül maradtak – az új lap indulását a(z egykori Forum LKNYM – B. A.) házon belül többen is akadályozták és ellenezték. Az alapító tőkét szó szerint a vajdasági magyar vezetésű vállalatoktól és fizikai személyektől könyörögtük össze, azért, hogy legyen a vajdasági magyarságnak egy független hetilapja, amelynek az igazgatóját és a főszerkesztőjét nem a kormány nevezi ki – olvasható az akkori Forum kiadóházzal kapcsolatos eseményekről szóló írásomban.[3]

A Családi Kör fejlécére felkerült a „független hetilap” felirat, ami máig is az irányultságát, az egykori alapítók elhatározását hirdeti. Abban az évben (pontosabban 1990. május 9-én) már megjelent a Napló, „Szerbia első, háború utáni magán hetilapja”.[4] Ekkor úgy láttam, a sajtó elindul a magánosítás útján. Volt, tehát példa, amit követni lehetett és kellett is. Akkor és most is hiszek abban, hogy a sajtó vagy szabad, vagy nem sajtó. Az ezzel kapcsolatos következményekkel együtt. (Ez persze már sajtótörténeti téma.)

A Családi Kör – a kezdeti kételkedések és akadályok ellenére – 28 éve folyamatosan megjelenik. Talán csak – emlékezetem szerint – a kilencvenes években, a háborús események (papírhiány, áramkiesés) miatt, alig néhányszor nem jelent meg. Nehéz, váltságos évek voltak ezek a lap történetében, amikor minden héten újból meg kellet küzdeni azért, hogy az olvasó elé kerülhessen. Aztán a legnagyobb, a 25 000 ezres példányszámot is elérő, legolvasottabb[5] délvidéki magyar újsággá tornászta fel magát.

A lap szerkezete – anélkül, hogy most ennek a részletes elemzésébe fognék – időközben szinte semmit nem változott. Olyan maradt, ahogy az induláskor megterveztük, vagyis csaknem megkövesedett. Ez viszont nem volt feltétlenül jó.

Időközben a szerkesztőség tagjai is talán belefásultak a mindennapos küzdelembe, amit taposómalomnak is lehet nevezni, „a nyugdíjas korhatárt átlépték vagy a küszöbén toporognak”.[6] Bizonyára e miatt sem tudtak újítani, vagy érdektelenné váltak. Mások távoztak a szerkesztőségből (mint jómagam), vagy elhaláloztak.

A szerkesztéspolitika alapjában véve „a nem politikai hetilap” elképzelésre és az inerciára épült. Az olvasóközönség is megfogyatkozott. A lap példányszáma, bizonyára ezen okok miatt is, az utóbbi években jelentősen visszaesett.

– A Családi Kör Kft. 2013-as összbevétele mintegy 34.500.000,00 millió dinárt tett ki, de 2016 végére már csak 24.000.000,00 dinárt mutatott a mérleg. Ez azt jelenti, hogy három év alatt 30,43 százalékkal csökkent a hirdetésekből és az eladott példányszámokból a bevétel – olvasható a tulajdonváltásról szóló egyik írásban.[7]

Elsősorban a példányszámnak – a becslések szerinti – mintegy 6-8 ezerre való csökkenése „a 2016-os évvel bezárólag a Családi Kör számára azt jelenti, hogy adóssága 7.340.000,00 dinárt (a mai középárfolyam szerint 61.852 eurót – B. A.) tesz ki”.[8]

Nem véletlen, tehát, a döntés, hogy „új csapatnak” kell átadni a szerkesztést és a kiadást is.

(bozokiantal.blogspot.rs)

[1] Rizsányi Attila: Tulajcsere a Családi Körnél. http://www.vajma.info/cikk/valasz/41/Tulajcsere-a-Csaladi-Kornel-Maradjon-meg-a-lapbol-az–amiert-az-olvaso-megkedvelte.html, 2017. június 30. [8:50]

[2] Farkas Zsuzsa: A washingtoni munkatárs. Hét Nap. http://hetnap.rs/mobil/?p=cikk&id=14539, 2013. július 3.

[3] Árgus 2002. Évkönyv. Jugoszláviai Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület, 2002. 220.

Az akkori időkre jellemző a hatalom erőteljes politikai nyomásgyakorlása a sajtóra, ami a sajtóházak és a szerkesztőségek vezetőinek a leváltásában is megnyilvánult.

[4] Bódis Gábor: az újságírók, mint alattvalók. http://maglocistac.rs/bodis-gabor-az-ujsagirok-mint-alattvalok/, 2015. március 9.

[5] Az alapítóknál fiatalabb, még életerős gárdának eladó a Családi Kör.https://szabadmagyarszo.com/2017/05/25/az-alapitoknal-fiatalabb-meg-eleteros-gardanak-elado-a-csaladi-kor/, 2017. május 25. [16:36]

[6] Uo.

[7] kibic: Família  Kft. http://www.joreggeltvajdasag.com/ebreszto/familia-kft, 2017. július 3. [08:38]

[8] Uo.