Több tízezer tüntető Szerbia-szerte; a közös cél érdekében egyesült a jobb- és a baloldal; brutális erőszak; a rendőrök jelenléte, majd távolmaradása (?); a tüntetőkre támadók megússzák a felelősségrevonást – ezek a tényezők mentén körvonalazódnak az év végi szerbiai tüntetések, amelyek eredetileg környezetvédelmi kérdések miatt robbantak ki, és három hét alatt az ország mintegy ötven városában egyszerre kulminálódtak. Indítókulcsuk a referendumot, valamint a kisajátítást szabályozó törvények elfogadása volt. A tiltakozások kezdete után két héttel az egyik törvényt visszavonták, a másikat sürgősségi eljárásban változtatták meg. Az elemzők szerint olyan pillanat volt ez Szerbiában, ahol fennállása óta először történt meg, hogy Aleksandar Vučić rezsimjének a nép nyomása miatt engedményeket kellett tennie.

Szerző: Petar Alimpijević (VOICE)

A tüntetéssorozat kezdetén a rendőrök is jelen voltak a megmozdulásokon, sőt egyes felvételek tanulsága szerint volt, hogy erőszakot is elkövettek a tiltakozók ellen. Később azonban ez megváltozott. A hatóságok már nem biztosították a tiltakozásokat, legalábbis nem uniformisban. A tüntetésekről szóló beszámolók ugyanis arról tanúskodnak, hogy a civil ruhás rendőrök nagyon is jelen voltak.

– A rendőrség törvényt sértett a távolmaradásával – nyilatkozta Milan Antonijević, a Vajdasági Tényfeltáró-Elemző Központnak, a VOICE-nak.

A hatóságoknak valamilyen módon biztosítaniuk kell minden olyan tömegrendezvényt, amelyről tudomást szereznek. Tanúi lehettünk annak, hogy a rendőrség pár esetben közvetlenül az előtt vonult vissza, hogy megjelentek a tüntetéseket zavaró huligánok. Ez különösen problematikus, és meg kell vizsgálni mindazok felelősségét, akik elrendelték a rendőrségnek, hogy vonuljon vissza, éppen abban a pillanatban, amikor a verőlegények megzavarták a tüntetéseket, és így kiszolgáltatták, saját sorsukra hagyták a tiltakozó polgárokat – véli Antonijević.

– A tiltakozásokat nem jelentették be a rendőrségen – mondta el a VOICE-nak Miran Pogačar aktivista, az újvidéki tüntetések szervezője, Antonijević szerint azonban ez nem ok arra, hogy a hatóságok ne biztosítsák a tiltakozásokat.

A rendőrség nem bújhat ki a felelősség alól azzal, hogy a tiltakozásokat nem jelentették be. Ha tudomást szereznek arról, hogy egy helyen sokan gyűlnek össze, hogy zavargásokra is sor kerülhet, és hogy vannak olyan személyek, akiket azért „dobtak be” a tömegbe, hogy incidenseket generáljanak, akkor a rendőrségnek kötelessége, hogy jelen legyen – hangsúlyozta Antonijević.

AZ ELNÖK MEGSZÁMOLTA A TÜNTETŐKET

Aleksandar Vučić államfő nyilatkozata szerint a tüntetéseken december 4-én 31.000 ember vett részt országszerte. Az elnök elmondta, hogy az arányokat összevetve Újvidéken voltak a legtöbben.

A VOICE munkatársai a MapChecking alkalmazás segítségével elemezték a résztvevők számát, és arra a megállapításra jutottak, hogy a tartományi székvárosban legalább ötezer ember vett részt aznap a tiltakozáson, de ez a szám háromszor nagyobb is lehet.

Az újvidéki tüntetők az említett napon két órára lezárták a Szabadság hidat. Már a megmozdulás kezdetén sor került egy nagyobb incidensre, amikor a tiltakozók összetűzésbe keveredtek pár személlyel, akik egyébként igyekeztek elfedni az arcukat. Odamentek a tiltakozókhoz, és elkezdték provokálni őket. A bujtogatók közül valaki megütötte az egyik tüntetőt, ami miatt verekedés tört ki a két tábor között. Szinte ugyanilyen módon a történtek még egyszer megismétlődtek. Az események akkor érték el tetőpontjukat, amikor az elmaszkírozott verőlegények köveket és üvegeket kezdtek dobálni a tüntetők közé. Végül a tüntetők maguk zavarták el a provokátorokat, akik egyébként a médiaértesülések szerint a Kabel futballklub szurkolói csapatából kerülhettek ki. A klubnak egyébként a csak Snajperként (mesterlövészként) emlegetett Slobodan Milutinović a tulajdonosa. A klub később cáfolta a média ezen állításait. A huligánok elzavarása előtti történések így is négy sérültet eredményeztek a nem hivatalos információk szerint. Vladimir Špert, a VOICE és az Autonómia operatőrét paprikasprével támadták meg.

Később a Szabadság híd előtt összegyűlt polgárok tiltakozó felvonulásra indultak, a Péterváradi hídhoz sétáltak. Útjukba esett a Szocialisták Mozgalmának a székháza is. A párt elnöke Aleksandar Vulin jelenlegi belügyminiszter. Tiltakozásuk jeléül a tüntetők betörték a politikai szervezet irodájának kirakatát, és felgyújtották a párt zászlaját. Pár tüntető lefényképezkedett a lobogóval, a fotókat pedig a közösségi oldalakon is megosztotta. Pár nap múlva beszélgetésre hívta a rendőrség azokat, akik így jártak el.

– A rendőrállomáson egy teljesen abszurd légkör uralkodott, mert a legkevésbé a zászlóról faggattak bennünket. Sokkal több szó esett a tüntetésekről, és a párt irodájának a megrongálásáról, amelyekhez semmi közünk sem volt. Hamarosan eljött az a pillanat, amikor egyikünknek sem volt világos, hogy egyáltalán miért hívatott be bennünket a rendőrség – mondta a VOICE-nak Aleksandar Ćirić, a három kihallgatott aktivista egyike.

Ćirić mellett kihallgatásra hívták Mladen Cvijetićet és Srđan Đurićot is. Ők azok az aktivisták, akik nemrégiben a Szerb Haladó Párt újvidéki irodájának a kirakatát törték be, majd maguktól jelentkeztek a rendőrségen.

Ćirić elmondta, hogy a kirakat betöréséről szóló felvételek megjelentetése után nem kaptak fenyegetéseket, a hatóságok azonban azt „javasolták” nekik, hogy maguktól jelentkezzenek a rendőrségen, hogy az ügyüket ne „másként” oldják meg.

Egyébként Újvidéken sem az útlezárással járó tüntetést, sem a tiltakozó felvonulást nem biztosította a rendőrség.

A POLGÁROK MÁR NEM HISZNEK AZ INTÉZMÉNYEKBEN

Elnök úr, ebben az országban annyi probléma van, hogy minden nap tüntetnünk kellene – ezt üzente Ivan Jularić temerini aktivista, akit tévedésből vertek meg az egyik megmozduláson.

Mint más városokban, december 11-én Újvidéken is ismét tiltakozó megmozdulást szerveztek a polgárok. Több százan vettek részt rajta, akik lezárták a város egyik forgalmas körforgalmát az Európa sugárút végén. A rendőrség ezúttal sem volt jelen, de nagyobb incidensekre sem került sor azonkívül, hogy pár ideges gépkocsivezető megpróbált áthajtani az emberekből álló útblokádon – általában mindannyiuk ugyanúgy fogalmazta meg sietsége okát: arra hivatkoztak, hogy beteg a gyerekük, vagy sürgősen kórházba kell menniük.

A helyzet ismerői érdekességként említik, hogy szinte már az útlezárás kezdetén megjelent egy megkülönböztető jelzéssel közeledő mentőautó, amelyet a tüntetők azonnal átengedtek, később azonban egyetlen másik sem próbált áthaladni éppen ezen a környéken. A helyzet attól érdekes, hogy ugyanez a forgatókönyv valósult meg a Szabadság hídnál lévő tüntetés alkalmával is.

Időközben a tüntetők legfontosabb követeléseit teljesítették, mégsem álltak le rögtön a tiltakozások. Ennek kapcsán Brajan Brković aktivista a VOICE-nak azt nyilatkozta, hogy a teljesített követelések még nem jelentenek garanciát semmire.

– Megszokhattuk már azt, hogy a mai helyzet nem biztos, hogy érvényes lesz holnap is. A polgárok már nem bíznak az intézményekben, és nem tudunk hinni abban sem, amit Aleksandar Vučić mond. A parazsat mindaddig őrizzük, amíg nem látunk konkrét eredményeket. Újvidéken biztosan folytatódnak az utcai megmozdulások az elkövetkező időszakban is

– mondta Brković.

Ennek ellenére az újvidéki tüntetések szervezői később úgy döntöttek, hogy nem folytatják az útlezárásokat.

A KÖRNYEZETVÉDELMI TÜNTETÉSEK MINT AZ ÁLTALÁNOS ELÉGEDETLENSÉG MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁI

„Stop a Covid-fasizmusnak”, „Adjátok vissza a gyermekemet!”, b*zi Včć” – ilyen, feliratok is szerepeltek az újvidéki tüntetéseken látható traszparenseken, de még az ún. Nemanjić-uralkodóház zászlajával is találkozhattak azok, akik követték az eseményeket, Belgrádban pedig magukat háborús veteránnak valló személyek sértegették az N1 televízió újságíróját.

A környezetvédelmi tüntetések tehát ilyen mértékben egyesítették a jobb- és a baloldal képviselőit, akik együtt skandálták: „Rio Tinto, tűnés Szerbiából!”

Boban Stojanović aktivista a VOICE-nak elmondta, hogy a tüntetések éppen azért voltak sikeresek, mert az ideológiai különbségek ellenére is sikerült egyesíteniük az embereket.

Az útlezárások eredményt hoztak, mert Aleksandar Vučić rezsimje talán először kényszerült arra, hogy engedjen a nép akaratának. A tiltakozások folyamatosan gyengülnek, de fontos, hogy létezik nyomásgyakorlás – fogalmazott.

Annak ellenére, hogy a tüntetők elsődleges követeléseit teljesítették, Stojanović a tiltakozások folytatásában továbbra is lát potenciált. Szerinte világos és konkrét követeléseket kell megfogalmazni ahhoz, hogy a hatalmat esetleg még jobban „sarokba lehessen szorítani”.

– Biztos vagyok abban, hogy mindenki fel tudna sorolni 200 követelést is, ha figyelembe vesszük, hogy milyen a helyzet az országban. Ez különösen érvényes az ellenzéki politikusokra, akiket befeketítettek és tönkretettek Aleksandar Vučić uralkodási módszereinek következtében. Tehát a tüntetésekben mindenképpen van potenciál, csak az a kérdés, hogy lesz-e elég akarat és taktika a folytatásukhoz úgy az ellenzék, mint más társadalmi szereplők részéről. Azonban ha el is halnak a megmozdulások, Szerbiában jelenleg olyan állapotok uralkodnak, hogy az igazságért és a jogaink tiszteletben tartásáért folytatott harc érdekében bármelyik pillanatban ismét fellángolhat az elégedetlenség szikrája

– fogalmazott Stojanović.

A TÜNTETŐK ELLENI KAFKAI ELJÁRÁSOK

– A rendőrség csak a bejelentett megmozdulásokat biztosítja, a szervezők azonban egyik tüntetést sem jelentették be. A hatóságoknak nincs keresnivalójuk a törvényellenesen rendezett megmozdulásokon. Bűncselekményekhez a rendőrség nem asszisztálhat önkéntesen. Amikor illegális, törvényellenes cselekményt szerveznek, amikor lezárják az utakat, akadályozzák a forgalmat, nem várhatják el, hogy az állami szervek is részt vegyenek mindebben. Büszke vagyok az állami szerveink magatartására. Belgiumban, látom, vízágyúkat is bevetettek a napokban, Szerbiában erre nem került sor – így kommentálta Aleksandar Vučić államfő a környezetvédelmi tüntetések kapcsán a rendőrség magatartására vonatkozó megjegyzéseket.

A pancsovai tüntetésen való részvételük miatt szabálysértési határozatot küldtek ki Ljiljana és Branislav Spasić aktivistáknak, a Vajdasági Újságírók Független Egyesülete tagjainak is. Elmondták, hogy a rendőrség nem igazoltatta őket, a címükre mégis megérkeztek a szabálysértési iratok. 

Ez azonban nem egyedi eset. Annak ellenére, hogy senki sem igazoltatta őket, a tüntetések résztvevőinek folyamatosan érkeznek ezek a levelek az egész országban.

Az Öko-őrség nevű szervezet arra gyanakszik, hogy a rendőrség arcfelismerési rendszert alkalmazott a tiltakozásokon. Az erre vonatkozó Facebook-bejegyzéséhez az egyesület pár fotót is csatolt. Állítása szerint ezeken az látható, ahogyan arcfelismerő szoftverrel ellátott speciális mobiltelefonokkal filmezik a tüntetőket.

Milan Antonijević jogász azt az információt kapta a rendőrségtől, hogy jelenleg nem létezik olyan arcfelismerő szoftver, amelyet a belügyminisztérium engedélyezett volna, és a megmozdulásokon alkalmaznák azt. A jogász szerint a „felismerés” más módjai sem képezhetik a szabálysértési feljelentések alapját.

– Ők valami furcsa módon állapítják meg a szabálysértési felelősséget, és szeretnék magyarázatot kapni az említett esetekben eljáró ügyésztől is erre – fogalmazott Antonijević. 

Másrészről nincs hír arról, hogy a tüntetéseken megjelenő verőlegények közül bárkit is kihallgattak volna, vagy bárki ellen is eljárást indítottak volna. A belügyminisztérium csak a tiltakozók letartóztatása kapcsán közölt információkat. Még aznap előállították azt a tüntetőt, aki fizikai erőszakot követett el az ellen az illető ellen, aki Šabacon egy markológéppel hajtott a tiltakozó tömegbe. Ugyanígy letartóztattak két belgrádi tüntetőt is, akik betörték egy autó szélvédőjét, mert vezetője szintén a tömegbe akart hajtani. A hatóságok közlése szerint egyikük később a nála lévő transzparens lécével ütötte az áldozat fejét, könnyebb sérüléseket okozva neki.

A VOICE nem kapott információt az újvidéki rendőrségtől arra vonatkozóan, hogy hány tüntető ellen indítottak szabálysértési, vagy büntetőeljárást.

Antonijević szerint azonnal le kellet volna tartóztatni azokat a személyeket is, akik mint Šabacon, kalapácsokkal, botokkal felfegyverkezve jelentek meg a tüntetéseken, mert nyilvánvalóan veszélybe sodorták a tiltakozók biztonságát. Úgy fogalmazott, hogy ez minden rendőr kötelessége lenne.

– Itt nem egy ilyen személyről volt szó. Sok ilyen személy volt. Éppen azért küldték ki őket, hogy veszélyeztessék a polgárok biztonságát, és ezzel egy egészen más képet kapunk a tüntetésekről. Mindez meghozta a gyümölcsét, ami látható a rezsimhez közel álló médiumok beszámolóin is – mondta Antonijević.

Boban Stojanović szerint a rendőrség részéről a tüntetők sérelmére elkövetett fizikai erőszak jelenetei semmiképpen sem az államfő malmára hajtják a vizet, mivel Vučić szeretné fenntartani a rendőrség racionális fellépésének és a demokráciának a látszatát. Az aktivista szerint Šabacon valaki jó nagy megrovást kaphatott a történtek miatt az államfő részéről, mert éppen az itteni események vettek rá még több embert, hogy „kimenjen az utcára”, ami pedig ahhoz vezetett, hogy az államfőnek engednie kellett.

Az erőszak megjelenése nem kedvez az elnöknek, főleg, ha az tömeges, és főleg ha ahhoz vezet, hogy a provokátoroknak végül el kell menekülniük a tüntetőktől, mint ahogyan az Újvidéken történt. Ez ugyanis a megmozduláson részt vevő emberek elszántságát mutatja, azt, hogy készek megverekedni is a saját szabadságukért, ezek a jelenetek pedig egyáltalán nem kedveznek az ő szándékainak. Éppen ezért a munkatársai hibái és a tüntetések tömegessége után nagyon gyorsan úgy döntött, hogy teljesíti a megmozdulások szervezésében részt vevő Kreni-Promeni szervezet minden követelését.