Skip to main content

A topolyai újszülöttek első földi tapasztalata: a bűz (Észverés #64)

FÓKUSZBAN 17. Jul 2022.
5 mins olvasmányok

Az Autonómia portál Észverés című élőműsorának hatvannegyedik adása fókuszában a Krivaja folyó szennyezése állt. A folyószennyezés és az azt övező bűz kiváltotta áldatlan állapotok immár tíz éve keserítik meg a folyómederáltal érintett települések, így Topolya, Kishegyes és Szenttamás község lakóinak életét, a legközvetlenebb szennyezésnek azonban Bajsa lakosai vannak kitéve. A szennyezés okán kialakult polgári elégedetlenség tanulságairól és az önkormányzattal való együttműködés tapasztalatairól beszélgetett két környezetvédelmi aktivistálval, Mengyán Pletikoszity Ildikó pszichológussal és Cservenák Péter orvossal Gyurkovics Virág műsorszerkesztő.

Az Észverés nyári különkiadása az állami és a civil szféra együttműködésének lehetőségeit járja körbe. Az élő beszélgetések során olyan témák merülnek fel, amelyek a vajdasági magyarok hétköznapjait, életminőségét, általános közérzetét közvetlenül befolyásolják.

EVOLÚCIÓS VÉSZJELZÉS: AMI ZAVARJA AZ EMBERT, AZ NEM LEHET EGÉSZSÉGES

A Krivaja folyó szennyezése évtizedek óta megoldatlan probléma, elsősorban amiatt, hogy Topolya déli részében, a gyártelepen több olyan nagy ipari szennyező is van, amely közvetlenül a folyóba ereszti a szennyvizét, tisztítatlanul. A víz szennyezettségén kívül ez abban is megmutatkozik, hogy a nyári hónapokban elviselhetetlen bűz terjeng a városban. Az elviselhetetlen légkör több civil kezdeményezést is életre hívott, a többi között a 2012-ben indult, Tiszta vizet a Krivajba! elnevezésű Facebook-csoportot, valamint a 2014-ben indult tüntetéssorozatot, melyet még a néhai Dragan Pečurica indított el. Hogyan élték meg az elmúlt tíz évet a helyi lakosok, és vajon milyen lélektani, illetve orvostani hatása lehet(ett) ennek a jelenségnek? – tette fel a kérdést az est vendégeinek Gyurkovics.

Kereken tíz éve kezdődött ez a történet – emlékszik vissza Mengyán Pletikoszity Ildikó. Július eleje volt 2012-ben, amikor egy pillanatban azt hitték, valami baj van a szennyvízelvezetéssel, mert borzasztóan büdös volt. A Krivajához lépve pedig olyan látvány fogadta őket, amilyen még soha: a víz fehér volt és iszapos. Először azt hitték, baleset történt valamelyik gyárban, és nagyon gyorsan elhárítják a hibát, csakhogy a következő napokban nem történt semmi. Ekkor indultak a feljelentések a községi felügyelőségnél, kijött a sajtó, de megdöbbenésükre ez sem hozott eredményt. „Személy szerint megbántam, hogy abban a pillanatban nem költöztünk el innen” – mondja, mert azóta sem ablakot nyitni, sem kertészkedni nem lehet, és az ingatlanok is elértéktelenedtek. Szomorú, de az ember nagyon rossz körülményekhez is képes adaptálódni. Amihez nem tud, az már tényleg egy evolúciós vészjelzés, és egyértelműen azt jelenti, hogy olyan folyamat történik, ami nem lehet egészséges.

Cservenák Péter szerint külön kell választani a Žibel állatifehérje-feldolgozó gyárat, amely egy technológiai folyamatból kifolyólag förtelmes bűzt áraszt, valamint a Krivaja szennyezését, amelynek élővilága a szennyvíz beeresztése miatt és az oxigénmentes – anaerob – folyamatok beindulása miatt, teljesen kihalt. Szülészorvosként hátborzongatónak tartja, hogy mivel ez a bűz nehezebb, mint az oxigén, behömpölyög a városba, és Topolyán a csecsemők első lélegzetvétele ez a bűz kell legyen. Másrészt a bűz pszichológiai jellegéről szólva rámutatott, a bűz mindig ott van, ahol valami rossz történik, és azonnal megjelenik egy ősi ösztön, amely azt súgja, ne edd meg, fuss innen. Harmadrészt, akárcsak a zaj, a rossz levegőminőség is közismerten megviseli az idegrendszert, egy depressziós állapotot idéz elő, ami – véleménye szerint – a topolyaiak és a bajsaiak esetében jelentősen hozzájárult az elvándorláshoz.

AZ AZ ÉRDEKÜNK, HOGY TISZTA LEGYEN A KRIVAJA, ÉS BREKEGJENEK BENNE A BÉKÁK

Mengyán a főbb mérföldkövek mentén vázolta a Krivaja elmúlt néhány évtizedes történetét, amelyből kiderült, hogy a most tapasztalható probléma 2010-12 körül kezdődött, amikor megteltek a gyárak környékén korábban létrehozott ülepítők (ún. lagúnák). A borzasztó nagy szennyezés kezdete egybeesik a köztársasági hatalomváltással, aminek 2016-ig még valamennyire ellenállt a tartomány, ám amikor ott is megtörtént a hatalomváltás, akkor már minden korlát nélkül szennyezték a Krivaját. Mengyán szerint a gazdasági érdekek és összefonódások miatt nem sikerült évek óta megoldani ezt a helyzetet.

Cservenák ezt azzal egészítette ki, hogy a szerbiai törvények is úgy vannak beállítva, hogy ez alapján egy nagy szennyezőnek jóval olcsóbb, ha kifizeti a büntetést, mint megterveztetni, kiépíttetni és működtetni egy szennyvíztisztítót. A büntetésből pedig az állam is profitál, így mindenki jól jár, kivéve a polgárokat, akiknek az egyetlen érdeke, hogy tiszta legyen a Krivaja és végre brekegjenek benne a békák.

AHOL A DEMOKRÁCIA NEM MŰKÖDIK, OTT NINCS CIVIL SZFÉRA

Topolyán tavaly év végén elkészült a szennyvíztisztító, mely jelenleg próbaüzemmódban van. Az önkormányzat – Verbász példájából kiindulva – egy bővíthető, ám kisebb szennyvíztisztítót tervezett, amely csak a kommunális szennyvíz elvezetésére lesz alkalmas. Mennyire praktikus ez, és rá lehet-e venni a nagy szennyezőket, hogy rácsatlakozzanak a városi szennyvíztisztító hálózatra? – vetette fel Gyurkovics.

Ahhoz, hogy a jelenlegi városi szennyvíztisztítóra rá tudjanak csatlakozni, minden egyes vágóhídnak, és a Žibelnek is, előtisztítást kellene beiktani, hogy a szennyezés mértékét a kommunális szennyvíz mértékére csökkentsék – magyarázta Cservenák. A Perutnina Ptuj megoldotta úgy, hogy 6 millió euróért saját szennyvíztisztító rendszert csináltatott. Valószínűleg a Žibel esetében is ez lesz a megoldás. A kisebb méretű szennyvíztisztító, amely modulárisan bővíthető, jó megoldás lehet, hiszen illeszkedhet Topolya igényeihez, mert amíg nincs kiépülve a szennyvízhálózat, addig azt a kellő mennyiségű szennyvízhozamot sem tudják biztosítani, amellyel a víztisztításhoz szükséges biológiai folyamatok beindulhatnak.

Szerbiában léteznek erre vonatkozó törvények, és az, hogy az önkormányzat, amelynek a területén ezek a vállalatok gazdálkodnak, nem követelheti meg a törvények betartását, arról árulkodik, hogy ez nem jogállam – állítja Mengyán. Az önkormányzat és a civil szféra együttműködése kapcsán ugyanakkor elég szkeptikus a civil szféra jelenlétét illetőleg. Mint mondja, a kisvárosokban a civil szféra csak néhány emberre korlátozódik, mert a gyakorlatban már csak olyan civil szervezetek tudnak megmaradni, amelyek mögött pártok állnak, így nagyobb nyomásgyakorlást nem lehet végezni. Ott, ahol a demokrácia nem működik, ott nincs civil szféra – összegzi Mengyán.

JOGÁLLAM HÍJÁN JOGURTÁLLAM

Arra a kérdésre reagálva, mi az, ami még megérinti az embereket, Mengyán kifejtette, hogy talán csak arra reagálnának, ha néhány napig nem folyna a csapból a víz, ami sajnos előbb-utóbb be is fog következni, hiszen az ivóvíztartalékaink vészesen fogynak. A civilek aktivizálása kapcsán pedig meglehetősen pesszimista. Úgy érzi, egy borzasztóan nagy közösségi letargia lett úrrá mindenkin, ami elsősorban azért nem mozgatja meg az embereket, mert van alternatíva: el lehet innen menni. A ’90-es években egy zártabb világban éltünk – emlékszik vissza Mengyán –, akkor az embereknek volt potenciáljuk arra, hogy javítsanak azon a közegen, amelyben éltek. Tanárként nagyon sokat van fiatalok között, és szokta is mondani a diákoknak, hogy a fiatalok evolúciós feladata az, hogy felülbírálják az előttük lévő generációknak a megoldásait, és jobb megoldásokat hozzanak létre, ami óhatatlanul egyfajta konfrontációt kell hogy előidézzen. Azonban ez a lázadás most elmarad, mert a fiatalok kevesebb energiával tudnak maguknak jobb egzisztenciát teremteni úgy, hogy inkább elmennek. Ma ott tartunk, hogy már csak kétféle itt maradás van: azok, akiknek földjük van, és azok, akik a politikában megtalálták a számításukat. Nincs harmadik fajta itt maradás.

Cservenák a szennyvíz kérdése mellett felhozta az ivóvíz problémáját is. A megoldást abban látná, ha el lehetne érni, hogy olyan mértékben legyen tiszta a Krivaja, hogy azzal a felszíni vízzel locsolni tudjanak, mert amivel manapság 80-120 méter mélyen fúrott kutakból locsolnak, az már a vízzáró rétegek közül nyert artézi ivóvíz. „Nem kell ahhoz túl okosnak lenni, hogy az ember rájöjjön, apadnak el a felszíni vizeink. Topolyán, ma már elég ijesztő, hogy az egyetlen, és a legminőségesebb topolyai artézi kút is elapadt. Ezek olyan dolgok, amikre már rég oda kellett volna figyelni, és jobban átgondolni, hogy megadják-e ezeket a fúrási engedélyeket. Arról nem is beszélve, hogy a csövek mentén beszivároghat a talajba a növényvédőszer és a gyomirtó. Ha ezt sem akadályozza meg az önkormányzat, akkor ez egy olyan furcsa logika, amiből csak az derül ki, hogy ez a jogállam egyre inkább egy jogurtállammá vált, ahol a magánérdeket előtérbe helyezik a közérdekkel szemben” – vélekedett Cservenák.


Az Észverés hetente jelentkezik keddenként este nyolc órától. A műsor a Szabad Magyar Szó, a Második Nyilvánosság, a Magločistač és az Autonomija hivatalos Facebook-oldalán, illetve az Autonómia Youtube-csatornáján követhető élőben. A műsorok meg is hallgathatók az Apple Podcasts, a Google Podcasts és a Spotify alkalmazáson, valamint a Podcast.rs oldalon.

Ha tetszik a műsor, kérjük, támogassa a magyar nyelvű Autonómia portált vagy közvetlenül az Észverés csapatát adományával!