Szerző: CSILLIK Blanka

Minden városnak vannak olyan figurái, akiket mindenki ismer. Mindenkihez van pár kedves szavuk, és persze egy-egy jól irányzott poén is lapul a tarsolyukban – mindez spontánul jön elő belőlük, mindenféle erőlködés nélkül. Turković Igor pont ilyen. Igor a 90-es években sokszor megfordult a zentai Mojo clubban, ahová, saját bevallása szerint, nem az ivászat, hanem a társaság vonzotta, elsősorban asztaliteniszező társai. Már 15 éve él Németországban, az asztalitenisz ott is megtalálta, az Újvidéken megkezdett tanulmányait pedig Lipcsében folytatta az Alzheimer-központban, ahol molekuláris biológusként doktori tanulmányokat folytatott.

„EGY LÁNYT KÖVETTEM NÉMETORSZÁGBA”

Arra a kérdésemre, hogy annak idején miért hagyta el Szerbiát, nevetve válaszol: „stao sam na ludi kamen” (bolond kőre álltam), egy lány után mentem ki… Ő volt az első szerelmem, az első feleségem.” A házasság végül zátonyra futott, Igor azonban mégsem jött haza, folytatta megkezdett doktori tanulmányait, és éveken át Lipcsében maradt. A félmilliós város olyan volt számára, mint Újvidék. Itt ugyanazt az egyetemista, szingli életet élte, mint annak idején a vajdasági székvárosban. Egészen addig, míg meg nem bökte Helgát a Facebookon (a közösségi oldal egy korábbi funkciója volt a „böködés”, amely időközben megszűnt – a szerk. megj.). Vajdasági pálinkájával hamar bevágódott a magyarországi származású lánynál, aki bár korábban megesküdött rá, hogy „jugó férfival” sohasem kezd kapcsolatot, végül nem tartotta magát az esküjéhez és két gyermeke is született Igortól.

FIATALON EGY SZÍVROHAM – ÉS EGY SZÜLETÉSNAPPAL TÖBB

Ennek a garai lánynak aztán a kezébe kellett vennie a család sorsát, amikor Igor egy asztalitenisz meccs közben szívrohamot kapott. Szakmájából kifolyólag azonnal felismerte a jeleket, gyorsan reagált, és nem utolsósorban a német egészségügy magas színvonalának köszönhetően megmentették az életét. Akkortájt épp munkát keresett, és mivel Helga Münchenből kedvező ajánlatot kapott, elkötöztek a bajor fővárosba.

AGYKUTATÁS AZ ALZHEIMER-KÖZPONTBAN

Igor az Alzheimer-központban közelebbről is megismerkedett azzal a módszerrel, amelyen a Karikó Katalin-féle mRNS-vakcina is alapszik. Bár határozottan állítja, hogy szociális életet nem a Facebookon kell élni, arra kitűnő terepnek bizonyult a közösségi média, hogy kifejthesse álláspontját a pandémiával kapcsolatban. Mint mondja, nem szereti, ha az emberek fals információk alapján tájékozódnak, ezért érzi fontosnak a felvilágosító küldetést.

AZ EMBERI KAPCSOLATOK MINDENEK FELETT

Amikor Igor Németországba emigrált, még nem rendelkezett stabil nyelvtudással, amiből számtalan vicces helyzet született: például amikor a lipcsei karácsonyi vásáron a forralt bort (németül: Glühwein) Glücksweinnak ejtette, ami így szerencse-bort jelent. Ma már csak a megfelelő nemű névelőhasználat (der, die, das) jelent számára némi fejtörést, akcentusát viszont általában osztráknak vélik. Zentáért továbbra is rajong, bár az évek során egyre ritkultak és rövidültek itthoni látogatásai. Azon azért mindig töri a fejét, hogy miként tudna valamit tenni szülővárosáért. Mi másban gondolkodhatna, mint baráti mérkőzésekben, valamint olyan eseményekben, ahol a két országban élő barátai találkozhatnak, ismerkedhetnek. Hiszen az együtt töltött időtől, a nevetéstől boldogabbak leszünk, és ezek az érzelmek azok, amelyekért érdemes élni – vallja, és ki ne értene ezzel egyet!

A beszélgetés elérhető a Podcast.rs csatornán, de a Spotify-on, a Google Podcasts és az Apple Podcasts alkalmazások segítségével is meghallgatható.