Felgyorsított kőolaj-kitermelés Vajdaságban

Elapadtak-e az ország kőolajkutai?

09. Dec 2021

Ha a szerbiai kőolajkészletekről érdeklődünk, a válasz attól függ, hogy kit kérdezünk. Vannak, akik szerint az országnak még pár évtized szükségleteinek a fedezésére is elegendő kőolajtartaléka van, de olyan véleményekkel is találkozhatunk, amelyek szerint már teljesen kifogytunk a készletekből. A Vajdasági Tényfeltáró-Elemző Központ (VOICE) által megkérdezett alanyok nem értenek egyet a témához kapcsolódó becslések tekintetében. Egyes energiaügyi szakértők arra figyelmeztetnek, hogy megalapozottak lehetnek azok a félelmek, amelyek szerint a vajdasági lelőhelyek már kiürültek. Ehhez szerintük az is hozzájárult, hogy a világban alkalmazott gyakorlattal ellentétben a Szerbiai Kőolajipari Vállalat magánosítása során az új orosz tulajdonos a cég vagyona mellett megkapta a még kiaknázatlan kőolajkészleteinket is. Más szakértők mégis azt állítják, hogy még így is sok évre elegendő tartalékkal rendelkezünk. Az egész vitát Aleksandar Vučić államfő közelmúltbeli kijelentése is izzította, az elnök ugyanis azt mondta, hogy már kiürültek Szerbia hazai kőolajkutai.

Szerző: Dalibor Stupar (VOICE)

„Nekünk már nincs saját kőolajunk, ezt tudniuk kell az embereknek. Amink van, az minimális mennyiség. Mindet kitermelték, elfogyasztották, nincs már kőolajunk, nincs szerb kőolaj” – így fogalmazott Aleksandar Vučić.

A VOICE által megkérdezett szakértők és a terepi tapasztalatok viszont azt erősítették meg, hogy a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) intenzíven dolgozik az új furatokon. A cég koncessziós modell alapján egy romániai olajmezőre is szert tett. A szóban forgó terület közel van a szerb-román határhoz. Emellett a megkérdezettek egy része azt állítja, hogy a geológiai felmérések arra utalnak, a meglévő furatokban is még több évtizedre elegendő kőolajmennyiség található. Annak ellenére, hogy a szerbiai kőolaj-kitermelés legnagyobb része Vajdaságra összpontosul, sem a Szerbiai Kőolajipari Vállalat, sem a tartományi illetékes szervek nem válaszoltak a VOICE kérdéseire.

CSÖKKEN A TERMELÉS

„A téma vonatkozásában Vučić elnök kijelentésének oka és kontextusa nem világos, mert nem tudható, hogy milyen információk alapján, kinek a tanácsára és milyen célból közölte az elnök azt, amit mondott” – véli Zvezdan Kalmar, az Ökológiai és Fenntartható Fejlődési Központ (CEKOR) képviselője, aki mindenesetre nem hiszi, hogy a szóban forgó nyilatkozatnak nem volt célja. Kalmar lehetségesnek tartja, hogy az elnök ezzel a nyilatkozatával kívánta felkészíteni a közvéleményt olyan eshetőségekre, mint pl. az elektromos energiát érintő vagy a kőolajimportot szolgáló infrastrukturális kapacitások bővítése.

Az Újvidéki Egyetem Műszaki Karának tudományos munkatársa, Goran Vasić energiaügyi szakértő viszont úgy gondolja, hogy Vučić állítása közel állhat a valósághoz. Szerinte kifogytunk már a hazai kőolajkészletekből, amihez a Szerbiai Kőolajipari Vállalat „szerencsétlen módon” történő privatizálásával kezdődő folyamatok vezettek. Ennek során a NIS-hez kerültek az ország bányakincsei, még a termálvízforrások is. A szakértő a VOICE-nak adott nyilatkozatában kiemelte, hogy csak ront a helyzeten a vállalat nem túl transzparens irányítása, mert szavai szerint csak a politikai háttér, és nem a szakértelem dönt arról, hogy az állam kiket delegál a cég felelős tisztségeinek betöltésére, pedig ezeknek az embereknek kell fontos döntéseket hozniuk a nagyvállalat irányítását érintő energetikai és gazdasági kérdésekben.

„Sohasem találkoztunk egyetlen olyan jelentéssel sem, amely arról számolna be, hogy pontosan mit is csinálnak a tagok pl. a Felügyelő Bizottságban, amely kulcsfontosságú döntéseket hoz a Szerbiai Kőolajipari Vállalat irányítása szempontjából. Jó lenne, ha a jövőben a nyilvánosságot is legalább tájékoztatnák ennek a rendkívül fontos vállalatnak a stratégiai döntéseiről” – mondta Vasić.

Hozzátette, hogy a szakértők felhívták a figyelmet arra, hogy a vállalat magánosítása óta olyan mértékben megnövelték a kitermelt kőolaj mennyiségét, hogy ennek köszönhetően már három-négy év után megtérült az az ár, amennyiért a külföldi befektető megvásárolta a vállalatot. Problémát jelent az is, hogy a cég értékesítését titkos államközi szerződésekkel bonyolították le, mint amilyenek újabban a Belgrád Víziváros, a Nikola Tesla repülőtér, vagy a gyorsvasút ügye kapcsán is íródtak.

„Mi titkos szerződésekkel fedjük el azokat a dolgokat, amelyek esetében nagy lehetőség mutatkozik az árakkal való manipulálásra. A NIS magánosítása esetében ez egy famózus stratégiai megállapodást jelent Szerbia és Oroszország között, amely szerint a tulajdonrész 51 százalékának eladásával előnyös helyzetet biztosítottunk a vevőnek, hogy az ország érdekeit érvényesítsük, elsősorban Koszovó védelmét szavatoljuk” – fogalmazott Vasić.

A szakértő arra is figyelmeztetett, hogy ugyanilyen szerződéseket kötöttek a gázszektorban is, így ma nem ismerjük egy nagyon fontos gáztározó tulajdonosi struktúráját sem.

„Sajnos ezek rossz döntések az energetikai önállóságunkra, a jövőbeli energiaellátás biztosítására nézve. Nagyon problematikus az, amikor valaki egyetlen beszállítótól függ, mert alárendelt helyzetbe kerül, aminek aggasztania kellene azokat a személyeket, akik Szerbia energiapolitikájának ügyeiben hoznak döntéseket” – tette hozzá.

FOLYNAK A KUTATÁSOK

A Szerbiai Kőolajipari Vállalat adatai arra mutatnak rá, hogy az utóbbi években a termelés lassan, de biztosan csökken, pedig a NIS átvétele után ez egy ideig folyamatosan nőtt, 2010-ben a vállalat történetében az évtized legnagyobb gáz- és kőolajkitermelését valósította meg. 2010-ben 30 százalékkal nőtt a termelés az előző évi arányokhoz képest, és 1.229,400 tonnát tett ki. 2011-ben (1.521.000 tonna) és 2012-ben (1.693.000 tonna) tovább emelkedtek a számok. 2020-ban viszont csak 1.259.000 tonna kőolajat és gázt termeltek ki. Szemléletes adat lehet az is, hogy a furatok száma is csökkent. 2018-ban 50 új kitermelést végző és 10 feltárást szolgáló furattal gazdagodott a cég Szerbiában, 2020-ban ez a szám csupán 33 volt az előbbiek és 3 az utóbbiak esetében.

Zvezdan Kalmar azonban úgy véli, hogy van még kőolajunk a föld alatt. Szerinte ezt bizonyítják a feltárási munkálatok, amelyek a polgárok elégedetlenségét is kiváltva, Bácska északi részén is folynak. „Úgy gondolom, hogy nagyon felelőtlen volt az államfő kijelentése, mivel tudjuk, hogy rendkívül komoly kutatások folynak.

A saját szemünkkel is láthatjuk, hogy a furatok működnek” – mondta Kalmar, emlékeztetve arra, hogy a kőolaj-kitermelési láncban szerepet vállaló tehergépjárművek sok palicsi, ludasi és horgosi polgár mindennapjait is megkeserítik.

A NIS KÖTELEZETTSÉGEI

Božo Dalmacija, az Újvidéki Egyetem Természettudományi-Matematikai Kara Kémiai és Környezetvédelmi Tanszékének professzora a VOICE-nak adott nyilatkozatában arra figyelmeztet, hogy a Szerbiai Kőolajipari Vállalat kötelezettségei közé tartozik az is, hogy a kitermelés befejezése után elhárítsa azokat a tényezőket, amelyek esetleg negatívan hatnak a környezetünkre. „A törvényes rendelkezések értelmében ezt meg kell tennie, a folyamat végrehajtásának ellenőrzése pedig a felügyelőségek hatáskörébe tartozik. Mindez alól csak az képez kivételt, ha gyógyvizek kiaknázására szolgáló lelőhelyekről van szó” – emlékeztetett a szakértő.

A MÉRNÖK, AKI BEPERELTE A SZERBIAI KŐOLAJIPARI VÁLLALATOT

Aca Udicki földtani mérnök, a NIS korábbi dolgozója szerint éppen a környezetre gyakorolt negatív hatásokat lehetne csökkenteni, ha a vállalatban figyelembe vették volna az ő korábbi javaslatait. Szerinte Vučić kijelentése nem tükrözi a valóságot, és kőolajból, valamint földgázból legalább két évtizedre elegendő tartalékunk van.

Elmondta, hogy pár kollégájával a 90-es években azt javasolta a vállalat vezetésének, hogy öt, már meglévő furat esetében végezzenek további kutatásokat, amelyeknek köszönhetően egyértelműen megállapítható lett volna, hogy vannak-e még új tartalékok az adott helyeken. Javaslatát nem fogadták el, pedig állítása szerint a már meglévő furatoknál potenciálisan fellelhető tartalékok kitermelése olcsóbb és jóval környezetkímélőbb is lehetett volna. Kutatásai szerint a lelőhelyeken mintegy 35 millió tonna kőolaj- és gáztartalék lehet, melyből legkevesebb 3,5 tonna relatíve rövid időn belül kitermelhető. Udicki elmondta, hogy kezdeményezését elutasították, de mihelyt elhagyta a vállalatot, az általa javasolt helyszínektől csupán 200 méterre új furatokat telepítettek, ami arra utal, hogy az ő korábbi kutatásai jól mutatták a kőolaj- és földgáztartalékok helyét. A szellemi tulajdon engedély nélküli felhasználása miatt több mint tíz éve beperelte a vállalatot, mert, mint mondja, hivatalosan nem fogadták el, később pedig alkalmazták a javaslatát. Az ügy még nem zárult le a bíróságon. A szakértő szerint egyébként Vajdaságban a legnagyobb földgáz- és kőolajtartalékok Közép-Bánátban vannak.

A JÖVŐ PROBLÉMÁI

Aca Udicki arra figyelmeztet, hogy a lelőhelyek esetleges bezárásával háromezer dolgozó maradhatna munka nélkül.

Goran Vasić szerint azonban lassan fel kell készülnünk a szektor leállására. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy amennyiben a szerbiai, költséghatékonyan kiaknázható tartalékok elfogynak, a máshol lévő lelőhelyek kiaknázása is munkát adhat a szerbiai kőolajiparban dolgozók számára.

Szerinte az országnak két irányba kellene gondolkodnia: egyrészt megfelelő mennyiségű kőolajat kellene biztosítania a behozatal által, másrészt pedig lassan át kellene állnia a nem fosszilis üzemanyagokra.

Zvezdan Kalmar elmondása szerint Szerbia behozatali termékekkel fedezi a közlekedésben felhasznált üzemanyag-szükségleteinek a kilencven százalékát, ami tovább mélyíti az energiafüggőségünket.

(Címlapfotó: Natalija Jakovljević/RSE)

Karikatúra

The post STUPS: Doчek je Voja appeared first on Autonomija.

STUPS: Doчek je Voja
KERESÉS AZ ARCHÍVUMBAN
Dátum szerinti keresés
Rovatok szerinti keresés
Google-keresés