Szerbiában nincs olyan, hogy valaki segíteni akar (még ha bartelben le is kompenzálod neki). Különösen nem a politikában. Itt mindenki át akar vágni. Kegyetlenül. A VMSZ-szel becsületesen megmérkőzni pedig egy hiú és naiv ábránd (volt?) csupán.
Úgy fest, valaki nagyipari méretekben üzérkedett a támogató aláírásokkal a köztársasági listák esetében az április 24-i választások prológjaként. Az eddigiek alapján a módszer azonos minden esetben (a támogató aláírások hatályon kívül helyezett, e kérdésben illetéktelen bírósági pecséttel való hitelesítése), és ez sokkal messzebb mutat annál, mint hogy az egyes pártok az induláshoz szükséges támogatás megszerzése céljából kétes módszerekhez folyamodtak (ami természetesen erkölcsileg kifogásolható lépés, még ha nem is feltétlenül illegális): szándékos lehetett a hamis hitelesítésű aláírások becsempészése az egyes listák támogatói közé, hogy a távirányítással működtetett RIK (Köztársasági Választási Bizottság) utólag torpedózhassa meg a nem kívánatosakat.
Ezzel nyilvánvalóan arra utalok, hogy elsőre nem találtak a MM-VMDK-DZH hitelesített aláírásai között ilyen jellegű visszaélésre utaló jelet, aztán a cirka 200 hiányzó aláírás pótlására szánt végső(!) 48 óra leketyegésével nagyhirtelen “eszükbe jutott” (netán ugyanannak a delegáltnak, aki az Óbecsei Választási Bizottság törvénytelen döntése felett is bábáskodott a fővárosból, amikor a becsei v.biz. a RIK-hez fordult a listaállításról szóló törvénycikkelyek helyes értelmezésének ügyében?), hogy még egyszer átnézzék azt, amire már egyszer rábólintottak. Vagyis akkor nyomták meg a bomba piros gombját, amikor már elméleti esélye (egyetlen másodperce) sem volt a listaállítóknak pótolni a hiányzó mennyiséget. Ezt (is) jelenti a hatalommal rosszban lenni.
Én meg leszek olyan jófej, és elhiszem, hogy a VMSZ-nek ehhez az égvilágon semmi köze!
Sőt, Pásztorék nem voltak ott az akció kitervelésekor, nem ígértek semmit cserébe a kivitelezőnek, hiszen a rongyos (ámde a biztos VMSZ-es kézben tartott Prosperitati által annál jobban kanalizálható) 50 milliárd forintot leszámítva – amit épp a szerbiai választások előtti napokban toldott ki a Fidesz további 1,5 milliárddal – most amúgy se lenne nekik miből. Ők csak ártatlan szemlélői a történéseknek (meg a kezeiket boldogan dörzsölő haszonélvezői). Különben is el voltak foglalva a szerbiai választásokba “bele nem avatkozó” magyar miniszterelnök méltó vendégül látásának és Vučko körbehízelgésének előkészületeivel Szabadkán, dehogy értek ők rá piszkos terveket szövögetni.
Nagy lecke volt ez az MM-VMDK-nak is, egyben erkölcsi tűzpróba is, amin rosszul vizsgáztak. Mindenki számára világos, hogy a listáik akadályoztatása, a fellebbezésük alapján meghozandó bírósági döntés lehető leghosszabb (törvényes) ideig történő elhúzása mind-mind a “pályára” lépésük ellehetetlenítését célozta. Arról a “pályáról” beszélünk, ahol Pásztor az úr, ő pedig soha nem hallgatja meg a “kívülről bekiabálók” véleményét, mindig azzal fizetve ki őket, hogy tessenek pályára lépni, és megmérkőzni. A másik (kényszer)pálya, amire az akadályoztatásuk révén kerültek, két lehetőséget hagyott nekik:
- hagyni, hogy az alattomos hadicselek elérjék a céljukat, majd a (kétséges) erkölcsi győzelem maximum három napig tartó csodájának keserű szájízzel örülve feladni a küzdelmet;
- vagy a szürke zónából felajánlott “segítséget” elfogadni, ezzel pedig arra a mocsoktól ragacsos terepre tévedni, amelyen a VMSZ ösztönös magabiztossággal és óriási rutinnal cikázik.
Ez hatalmas presztízsveszteség az MM-VMDK-nak, hiszen épp a hitelességük szenvedett csorbát: pontosan abba a helyzetbe zavarták őket bele, amit a legnagyobb óvatossággal próbáltak mindeddig elkerülni. És ők bele is sétáltak a csapdába, miután
az indulásukra köztársasági szinten más esély már nem maradt. Isten hozott benneteket a szerbiai politika világában! Abban a világban, ahol becsületesen játszani nem lehet, mert elgáncsolnak, ha pedig trükközni próbálsz (még ha nem is léped át az illegalitás határát), akkor olyan húzásokkal találod magad szembe, amilyeneket rémálmaidban sem tudtál elképzelni. Ugyanis ha morálisan kifogásolható is, tulajdonképpen nem ütközik törvénybe az, hogy egy párt vagy polgári csoport egy másik indulónak (is) gyűjtsön támogató aláírásokat. Így fordulhatott elő az is, hogy a jelenleg erkölcsi győztes szerepében tetszelgő (plusz ikonikus figurái révén a Facebookon ordenáré hangon kárörvendő) VMSZ a haladóknak és a radikálisoknak is gyűjtött (és eddig nem láttam, hogy bárhol is cáfolták volna ezt az állítást).
Az előzmények is megérnek egy misét.
Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának látogatásakor Pásztor István szinte lelkendezve beszélt a Szerb Haladó Párt magyar nyelvű plakátjairól. Az elnök urat láthatóan a legkevésbé sem zavarja, hogy saját szavazóira hatalmi nagytestvére utazik: ő csak a nem igazi magyar MM-VMDK-DZH-tól félti a magyar szavazatokat, a(z igazi szerb) haladóktól nem. Pár napja Szijjártó Péter magyar külügyminiszter Pancsován puszilt bele egy cuppanósat a Vučkóék valagába (nem feledkezve meg a VMSZ vállának megveregetéséről sem), egyúttal megcsillogtatva (erősen google-translate ízű) szerbtudását is. Utána Pásztor Bálint trónörökös fakasztotta rá az epét az MM-re, nem kevesebbet állítva, mint hogy Közép- és Dél-Szerbiában laknak az MM támogatói, egyúttal elköpve, hogy a VMSZ kémkedik az MM támogatói után. Gondolatkísérletnek sem utolsó, hogy egy magyar-horvát vegyes listát pont azokban a régiókban támogatnának szerb emberek az aláírásaikkal, ahol egyrészt a generációkon át öröklődő, csetnik-usztasa ellenéten alapuló gyűlölet határozza meg a nemzetiségekről való gondolkodást, másrészt az “albán veszély” miatti, szintén nem túl békés közhangulat a jellemző, ám erre sajnos P.Bálint introvertált megnyilatkozásán kívül más bizonyíték eddig nem került napvilágra.
Három napra rá kipattant a pecsétbotrány, ami végképp elkaszálta az MM-VMDK-DZH indulását. Ez az eset fantasztikusan kommunikálható a VMSZ részéről: elmondhatják mindenféle hazugnak, csalónak az ellenfelet, ráadásul az álláspontjuk terjesztésére egy teljes médiahálózat áll rendelkezésükre, és természetesen magyarországi “tájékoztatási” segítségre is számíthatnak. Ehhez képest az MM médiafelülete marginális, közleményükben pedig hiába hivatkoznak arra, hogy a “csalást azok követték el, akik belgrádi helyszíneken gyűjtötték az aláírásokat”, hiába bizonyosodik be róluk idővel, hogy ártatlanok a pecsét illetéktelen felhasználásában, és hiába tesznek feljelentést ismeretlen tettes ellen (ha egyáltalán ismeretlen). Mindezek a részletek az embereket nem érdeklik. Jól érthető, leegyszerűsített üzeneteket harsog a Pannon, a Magyar Szó, de még az M1 és a TV2 is, ami a hétköznapi embernek tökéletesen elég ahhoz, hogy döntést hozzon: ha nem is olyat, hogy inkább a VMSZ-re szavaz (arra azért kis esélyt látok, hogy a VMSZ-ből kiábrándult, épp ezért az MM-hez proteszt-alapon húzó pógár irányt váltson), arra könnyedén juthat, hogy nem szavaz az MM-re (és esetleg másra sem). Ez pedig a VMSZ-nek tökéletesen megfelel.
Mit ad Isten, a pecsétügy után egy nappal (azaz ma!) a bőkezű Orbán Viktor is ellátogatott kishazánkba, hogy egyenesen Vučićtyal kézen fogva avassa fel a Masterplast Nyrt. szabadkai üvegszövet gyárát (ahol már csak a neve alapján is tuti egészséges dolog lesz melózni – egy gumifeldolgozó üzemet, vagy egy azbesztgyárat még igazán melléb@szarinthatnának – dehát a vajdasági magyar ember tüdeje olcsó portéka), és ha már itt járt, akkor a VMSZ-re való szavazásra buzdította a magyarokat (“nem beavatkozva” ezzel egy másik ország választási küzdelmeibe). Később Újvidéken is tiszteletét tette (szintén nem beavatkozási szándékkal). Hab a tortán, hogy a Hágában épp mostanság szentté avatott Šešelj, és barlangokból előrángatott, sötét, ápolatlan csürhéje is épp ma cirkuszol Szabadkán: ha látnátok, milyen pofákat buszoztattak ide, egyből megszűnne a dilemmátok, hogy érdemes-e maradni vagy jobb emigrálni (alig hallom a gondolataimat a hegyi tangótól meg a “lelkesítő” beszédektől, hát még az üdvrivalgástól, úgyhogy ha ezzel a szöveggel megleszek, menekülünk is egyből Királyhalomra).
Zseniális, minden részletében precízen kidolgozott terv alapján szúrták hátba az MM-et, azt el kell ismerni. Az aláírásgyűjtés akadályoztatása, a sorozatos jogi támadások, a magyar kormány és a minden bizonnyal befutó haladók VMSZ-t támogató kampánya, most meg ez a lejárt pecsétes ügy… Belegondoltatok ebbe? Ha már valaki ellopta azt a pecsétet, amivel “hitelesítette” a belgrádi támogató aláírásokat, akkor miért nem egy aktuálisat lopott el? Miért egy érvénytelent (amiről garantáltan tudta, hogy érvénytelen)? Egyáltalán hogy lehet hozzájutni egy forgalomból kivont bírósági pecséthez? Ki férhet hozzá? A belügyesek? A szerb titkosszolgálat? Ugye senki sem gondolja, hogy ilyesmit az ember csak úgy talál az utcán? Ráadásul pont olyan valaki, aki jártas a politikában. De ez soha nem fog kiderülni.
Sajnos nem tudom morálisan felmenteni az MM-et. Ebbe nem lett volna szabad belemenniük. De hülyeségnek tartom azokat a véleményeket is, amelyek szerint aki nem annyira dörzsölt, hogy egy ilyen csapdát átlásson, az ne is politizáljon – mintha pont az lenne az elvárás a politikusokkal szemben, hogy jártasak legyenek a mocsokban! Ez óriási baromság. Más itt a tanulság.
Szerbiában nincs olyan, hogy valaki segíteni akar (még ha bartelben le is kompenzálod neki). Különösen nem a politikában. Itt mindenki át akar vágni. Kegyetlenül. A VMSZ-szel becsületesen megmérkőzni pedig egy hiú és naiv ábránd (volt?) csupán. Most, amikor ekkora pénzek fölött szerezték meg a kontrollt, már nem babra megy a játék. Ennyi zsetonnak még a lepattanó töredékéből is évtizedekre biztosíthatják a kényelmes megélhetésüket. Ezt nem fogják holmi szabad választásokon kockára tenni! Rúgnak, harapnak, karmolnak, övön alul ütnek, de hogy a hatalom közeléből nem lehet őket elráncigálni sem, az biztos (pont).
Azt kár is boncolgatni, hogy a VMSZ-nek miért van szüksége a haladókra és a Fideszre, mert ez teljesen evidens. De miért van ilyen nagy szüksége a haladóknak a VMSZ-re? Legutóbb kaptak 70,000 szavazatot, most valószínűleg még kevesebbet fognak, max néhány képviselőjük lesz a köztársasági parlamentben, ezzel még csak a mérleg nyelvének szerepében sem tetszeleghetnek. De egyrészt a VMSZ kapocs Magyarország, így az EU felé, szeretett Hungáriánk pedig lelkesen támogatja Szerbia EU-s csatlakozását (az más kérdés, hogy ezt a szerb lakosságnak kevesebb, mint fele szeretné). Másrészt azt sem szabad elfelejteni, hogy a vajdasági autonómiáért nagyjából már a szavak szintjén sem küzdő kisebbségi magyar párt asszisztenciája mellett lehetne a leglegitimebb módon tovább szűkíteni a tartomány jogkörét. És ugye mennyivel kellemesebb mondjuk egy akadékoskodó Varga helyett a jól fésült, a kormány aktuális döntéseiről örömódákat zengő, a szerelmi lírát felülről karcoló Pásztor Bálintot hallgatni egy-egy magyarokkal kitoló törvényjavaslat kapcsán (talán még emlékszünk P.Bálint majd’ húszperces felszólalására konkrétan a közszféra leépítéséről szóló törvényjavaslat kapcsán, amikor arról lelkendezett, hogy a halcsik elfogadták a VMSZ-nek a lényegen szinte semmit sem változtató módosító indítványát, így a leépítések során nem került sor arra (sem), hogy a lakosságbeli számarányunkat el nem érő közszférabeli foglalkoztatottságunk javuljon, pl. oly’ módon, hogy a kisebbségiekből kevesebbet bocsátanak el). Meggyőződésem, hogy a hatalom központosítása mellett ugyanilyen meggyőzően tudna érvelni, ugyanúgy meg tudná magyarázni, hogy ez a magyaroknak miért olyan baromi jó.
És miért van ekkora szüksége a Fidesznek a VMSZ-re? Hiszen napról napra menekülnek innen a magyar fiatalok és középkorúak. A vajdasági magyarság napjai meg vannak számlálva. Aki mást mond, az hazudik, illetve nem ért a számok nyelvén. Csak gondoljatok
bele: a Második Nyilvánosság lájkolóinak majdnem fele már nem is él Szerbiában! Ezt a folyamatot nem fogja az amúgy is a VMSZ-katonákhoz kanalizált, gazdasági szubvenció megállítani: nem hülyék az emberek, pontosan tudják, hogy nagy szemfényvesztés az egész. Ám a VMSZ-nél tökéletesebb, megbízhatóbb partnert aligha találhatna a pénzmosáshoz Magyarország teljhatalmú (és az életkorából kiindulva még minimum 10 évig az ország nyakán ülő) uralkodója. Miközben százmilliárdos nagyságrendben próbálnak a lakosság számára láthatatlanná tenni közpénzeket (legutóbb épp sikertelenül), miközben az Orbán-közeli körök és a közvetlen rokonai százhektárszám jutnak állami földekhez, miközben annak ellenére is égre-f@szára építik a stadionokat a haveri cégek adóforintokból, hogy még a Fidesz-közeli Századvég közvéleménykutatásai szerint sem akarták azt a Zemberek… mindeközben tényleg van valaki, aki itt azt hiszi, hogy a két szép szemünkért, a puszta magyar mivoltunkért akarnak nekünk ideönteni milliárdokat?
Az MM kerek perec megmondta, hogy a haladókkal nem közösködnek. Orbán meg már tavaly kijelentette, hogy az MM-nek a létezését is károsnak tartja. Soros György meg azt se tudja, hogy léteznek, nem hogy támogatná őket (nem mintha az jobb lenne, ha tudna róluk…). Nagyjából várható volt, hogy valamilyen (bármilyen!) módon megfúrják őket. De ez csak enyhítő körülmény lehet maximum, semmiképpen sem felmentő ítélet: nem lett volna szabad belemenniük a kívülről jövő “segítség” elfogadásába. Nem mondom, hogy ezzel a szememben automatikusan egy oldalra kerültek a VMSZ-szel, hiszen más támadónak és megtámadottnak lenni. Igazi liberális körökben szokás arról moralizálgatni, hogy a házamban levő, életemre törő rablót jogomban áll-e megölni (vagy elég szépen megkérni, hogy ne csinálja). Egy vérbeli konzervatív azt mondaná, hogy lődd le, mint a kutyát. De itt a VMSZ is érezheti úgy, hogy az ő házába lett “betörve”, ezért bármilyen ellenintézkedéshez joga van.
Az más kérdés, hogy a vajdasági magyar választók csak a VMSZ szerint képezik a párt feudumát, kizárólagos tulajdonát, amelyhez senki más nem férhet hozzá. És semmi sem drága, ha ennek a birtoknak a megőrzéséről van szó!
Megint más kérdés, hogy én mit tettem volna azt látva, hogy az akadályoztatásommal lehetetlenné tették, hogy fedhetetlen módon induljak a választásokon (ugye arra még mindenki emlékszik, hogy itt nem szavazatvásárlásról volt szó!), amelyeken
esetleg a szavazófülke diszkrét magányában már olyanok is nekem adhatják a voksukat, akik nem merik felvállalni a nyílt támogatásomat a cctv kamerák és VMSZ-es spiunok által figyeltetett aláírásgyűjtő pontokon… A határidő lejártának közeledtével látva azt, hogy nem lesz meg a kellő számú aláírás, lehetett volna azt mondani, hogy bocsi, mégsem indulunk köztársasági szinten, ti 7-8 ezren džabe adtátok nekünk az aláírásotokat, hiába jöttetek el saját költségen vidékről a gyűjtőpontokra, hiába vállaltátok a támogatásunkat a lenéző megjegyzések, fenyegetések ellenére is. Hiába akartatok változást az országos magyar politizálásban (is). Különösen szomorú ezen a szaron elcsúszni ekkora hajrázást követően, amikor még az utolsó utáni napon is meg tudtak mozdítani több száz embert. Tulajdonképpen ki lett így átverve (ha egyáltalán), és ki lett volna úgy?
Az MM hajójának nem sikerült az össztűz elől meglógnia a háborgó politikai vizeken: 3 árbocából a középsőt, a legnagyobbat tőben találta el a hadihajó ágyúja, ami nagy recsegéssel dőlt bele a tengerbe, magával rántva a hitelesség egy részét. De a két kisebben (a tartományin és az önkormányzatin) még feszül a vitorla.
Ám ahogy a mondás tartja:
Innen szép nyerni!
