MEGSEMMISÜLŐ ÖKOSZISZTÉMA

Újvidék város képviselő-testülete elfogadta a 2030-ig érvényes új városrendezési tervet, amely alapjaiban forgatná fel az egyik legbékésebb és „legzöldebb” városrészt. A tervezettel szemben a polgárok az elmúlt hónapokban számos kifogást emeltek, de minden hasztalannak bizonyult, sőt, a városrendezési terv elfogadásának napján fizikai erőszakot is alkalmaztak a tiltakozó civilekkel szemben. A beszélgetés elején Gyurkovics a Sodrosról és a tervvel kapcsolatos aggályokról kérdezte az est vendégeit.

A Sodros a helyiek által csak Kis-Dunának nevezett Duna-holtág egy része, partján erdős területtel, amelynek – bár az évek során meglehetősen megritkult – gazdag állat- és növényvilága van. Mint arra Bóka Ida rámutatott, nem ez az első eset, hogy az újvidékiek jelezték az önkormányzat felé, hogy nem egyeznek a tervekkel, de azok is sikertelen jelzések voltak, és nem ennyire nyíltan, de már korábban is volt jele erőszaknak az önkormányzat részéről.

Zakinszky Toma Viktória egy a közelmúltban írt riportja alapján összegezte észrevételeit. Mint mondta, nemcsak a Sodros Survivor Camp résztvevői, hanem az építészszakma is próbálta hallatni a hangját amiatt, hogy a tervek szerint áthelyeznék a folyami gátat, a Duna-menti sávot pedig építési területté nyilvánítanák, amivel árvízveszélynek tennék ki a várost, és a terület meglévő ökoszisztémáját is megsemmisítenék. A régi hajógyár területén pedig lakóházakat és üzletközpontot terveznek. A civilek észrevételeit azonban nem vették figyelembe, és elfogadták az új rendezési tervet.

„LÁZADOZÓ NAPLOPÓK AKADÁLYOZZÁK A VÁROS FEJLŐDÉSÉT”

Bóka emlékeztetett, hogy a városrendezési terv első változatai ellen már 2017-ben felemelték a szavukat, hiszen már akkor számos problémát vetett fel a kínai negyed felújítási terve, amely nem vette figyelembe a városrészben működő alternatív kulturális központot, illetve a hontalanokat, akik ott alakították ki a hajlékukat. Figyelmeztették a nyilvánosságot, hogy amennyiben a terv megvalósul, ugyanaz játszódhat le Újvidéken, mint Belgrádban: a befektetők ki akarják sajátítani a közterületeket, és profitálni szeretnének a természet kárára. Akkoriban még beengedték a civileket a közvitákra, és fel is szólalhattak azok az építészek, szociológusok, ifjúsági munkások, akik a terv ellen érveltek, igaz, hiába, mert azt ettől függetlenül elfogadták, és mára szinte alig emlékeznek az emberek, hogy akkor is volt lázadás.

Zakinszky Toma a média szerepével kapcsolatban rámutatott, hogy az állami média, illetve a tömegmédiumok túlnyomó többségben támogatják a hatalmon lévők döntéseit, és ezzel szemben kevés olyan sajtóorgánum van, amely alternatív nézőpontot kínál. Ugyanezt tükrözi a nyilvánosság véleménye is, amely – a városvezetés narratívája szerint – arról szól, hogy „az a néhány naplopó, aki lázadozik, csak a város fejlődését akadályozza”. Holott a tüntetők nem a negyedik újvidéki híd szükségességét vitatják, pusztán annak helyét, amely egy – mai szemmel elfogadhatatlan – hetvenéves elképzelést követ. A Sodroson, a hídépítéshez vezető úton engedély nélkül vágták ki a fákat, hogy olcsóbb legyen a nyersanyagszállítás. A polgárok tizenötezer aláírást gyűjtöttek össze annak érdekében, hogy Újvidéken ne legyen „víziváros”, de kevesen veszik a fáradságot, hogy ennél többet is tegyenek. Az alternatív tájékozódásra pedig a közösségi oldalak sem adnak lehetőséget, mert az algoritmusaik miatt csak olyan információk jutnak el a felhasználókhoz, amelyek az alapbeállítottságukat további szélsőségek felé tolják, az övékével ellentétes hangok nem jutnak el hozzájuk.

A KERÍTÉSRÁNGATÁS AZ UTOLSÓ PRÓBÁLKOZÁS VOLT

Bár a közviták megtartását törvény írja elő, arról a jogszabály nem rendelkezik, mikor kell ezeket megtartani, ezért jellemzően olyan időpontra teszik őket, amikor a legtöbben dolgoznak, és nem tudnak érdemben hozzászólni – mutatott rá Bóka. A kordonkerítés rángatása, amit az aktivisták július 22-én, az új városrendezési terv elfogadásának napján, végső elkeseredettségükben tettek, logikus következménye volt annak, hogy a hatalom az elmúlt tíz évben ignorálta az emberek véleményét, és a lázadás legkisebb jelére is megfélemlítéssel reagált. Ez strukturális erőszak – mondta Bóka, aki szerint ha sokáig tart, akkor egy idő után már Stockholm-szindrómáról beszélünk, aminek következtében az emberek előbb-utóbb feladják a harcot.

Azok az aktivisták, akik rángatták a kerítést, korábban számos intézményes lépést tettek, hogy a Sodros élővilágának veszélyeztetésére figyelmeztessenek, de ezek az intézményes lépések nem jártak sikerrel, a hivatalos szervek sorra hátat fordítottak nekik. A Tartományi Természetvédelmi Intézettől például olyan választ kaptak, hogy az elkövetkező tíz évben nincsenek erőforrásaik egy környezetvédelmi hatástanulmány elkészítéséhez. A kerítésrángatás tehát egy utolsó próbálkozás volt ezek után a kudarcok után – véli Zakinszky Toma, aki szerint ugyanakkor elképzelhető, hogy a vizes élőhelyek védelmét szolgáló Berni és Bonni Egyezmény aláírójaként elmarasztalhatják és akár felelősségre is vonhatják Szerbiát a Sodros veszélyeztetéséért.

AZ EMBEREK LASSAN A BETONT TARTJÁK NORMÁLIS KÖZEGNEK

Nagy félelme, hogy az elkövetkező generációkat már nem lesz hová küldeni szocializálódni, ahol olyan értékeket sajátíthatnak el, mint amelyek az aktivistákat ma is mozgatják – fogalmazott Bóka. Mint mondja, közösségi terek nélkül nem lesznek új ötletek. Ezért is kifogásolták korábban az ún. kreatív negyed megalakítását, mert a kreatív közeg túlkontrollált körülmények között nem tud működni. Újvidék egyetemi város, de ahelyett, hogy a mindenki által elérhető kollégiumi infrastruktúrába fektetnének, lakóépületeket emelnek. Nem az emberek igénye diktálja, hogy mi épüljön, hanem a profit, aminek következményeként az emberek lassan a betont tartják normális közegnek. Tapasztalata szerint az állam jól működő mechanizmusa, hogy hagyja kifulladni a kezdeményezéseket. A civilek lázadásakor történt erőszaknak azonban lehet egy olyan pozitív hozadéka, hogy további lendületet ad az aktivistáknak.

Más nagyvárosokkal szemben Újvidék nem biztosít kellő zöldfelületet a lakótelepeken, amivel beszűkül az ott élők élettere is. Zakinszky Toma hangsúlyozta, számos olyan egyéni történetet ismer, amelyben az emberek a környező falvakba menekültek Újvidékről, mert mások voltak az igényeik. A városrendezési terv kapcsán úgy véli, a legaggasztóbb, hogy ezzel a kérdéssel sikerült megosztani az embereket, akik most ismét két táborra szakadtak. A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyenkor az emberek felszínes véleménynyilvánítással besorolják magukat egyik vagy másik táborba, de közben kiengedik a kezükből az irányítást, és így elsikkad a lényeg. A médiának – elsősorban a közösségi médiának – óriási felelőssége van abban, hogy ez miként csapódik le.

Az Észverés hetente jelentkezik keddenként este nyolc órától. A műsor a Szabad Magyar Szó, a Második Nyilvánosság, a Magločistač és az Autonomija hivatalos Facebook-oldalán, illetve az Autonómia Youtube-csatornáján követhető élőben. A műsorok meg is hallgathatók az Apple Podcasts, a Google Podcasts és a Spotify alkalmazáson, valamint a Podcast.rs oldalon.

Ha tetszik a műsor, kérjük, támogassa a magyar nyelvű Autonómia portált vagy közvetlenül az Észverés csapatát adományával!

Az Észverés nyári különkiadásának létrejöttét a Cseh Köztársaság Tranzition című hivatalos programja támogatta.