Az idei népszámlálás adatai azt mutatják, hogy 11 év alatt Szerbia lakossága mintegy felmillióval, azaz kb. 7 százalékkal csökkent, és jelenleg mintegy 6,7 millióan élnek az országban Koszovó területét nem számítva. A nemzeti hovatartozásra vonatkozó adatokra még valószínűleg hónapokat kell várni, de bizonyos következtetéseket máris levonhatunk az önkormányzati bontású számok alapján; a többségében magyarok lakta településeken ugyanis az országos átlagnál jóval nagyobb a fogyatkozás – mondta a műsor kezdetén Pressburger Csaba.

AZ LESZ A FŐ KÉRDÉS, HOGY 200.000 ALATT VAGY FELETT LESZ A MAGYAROK LÉTSZÁMA

A régióban általánosnak tekinthető a lakosságfogyás, ennek pedig legfőbb oka a negatív természetes szaporulat és az elvándorlás – mondta Palusek Erik. Több évtizedes tendenciáról van szó – tette hozzá.

Dévavári Zoltán rámutatott arra, hogy a szerb média információi szerint 218.000 embert adminisztratív forrásokból írtak össze, másrészt elég nagy anomália követi a népszámlálással kapcsolatban azokat a kitételeket is, amelyek az ideiglenes külföldi munkavállalókra vonatkoztak. A történész szerint nagy ellentmondások vannak az adatok kapcsán, mivel korábban a Köztársasági Statisztikai Intézet igazgatója is azt nyilatkozta, hogy évente mintegy 20.000-25.000 ember hagyhatja el Szerbiát, viszont ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk a népszámlálás elsődleges eredményeivel, akkor nem egyeznek a számok. A történész kiemelte, hogy ennek ellenére elgondolkodtatóak a népszámlálás eredményei, különösen a magyarok lakta önkormányzatokra vonatkozó adatok.

Palusek Erik elmondta, hogy a magyarok körében a népességfogyás kifejezettebb, mint a többségi nemzet körében, erre már az előző népszámlálás is rámutatott. A magyarok által is lakott önkormányzatokban 15-20 százalékot is mutatnak a népességcsökkenést jelző adatok. Az lesz a fő kérdés, hogy 200.000 alatt vagy felett lesz a magyarok létszáma – mutatott rá a szociológus.

ÉLETVITELSZERŰEN VAJDASÁGBAN ÉLŐ MAGYARBÓL CSAK 150.000 LEHET

Dévavári Zoltán Szabadka példáját emelte ki, ahol 12 százalékos a lakosságcsökkenés. Az elmúlt bő három évtizedben egy masszív beáramlás zajlik itt, amely jelentősen ellensúlyozza az „őslakosság” csökkenésének arányát – utalt rá a történész, hozzátéve, hogy zömében a magyarok számának redukálódása járulhat hozzá a Tisza menti községekben a lakosság számának a csökkenéséhez. Elmondta még, hogy a 2019/20-as tanévben Vajdaságban 22.761 magyar diák tanult az óvodától az egyetemig, és ha tudjuk, hogy nagyjából az iskoláskorú közösség aránya egy-egy népességen belül 15 százalék körül mozog, akkor arra következtethetünk, hogy ebben az időszakban 150-160 ezer magyar élhetett biztosan a tartományban életvitelszerűen. Megemlítette, hogy a legutóbbi népszámláláson bő 10.000 emberrel kevesebb tartotta magyarnak az anyanyelvét, mint ahányan magyarnak vallották magukat. A történész szerint „célszerűbb az anyanyelvet az etnikumhoz való tartozás szilárd bizonyságaként értelmezni”. Arra is rámutatott, hogy a kétlakiság miatt ezúttal is jóval több személyt írhattak össze, mint ahányan életvitelszerűen élnek a tartomány és az ország területén.

Palusek Erik az asszimiláció kapcsán elmondta, hogy más határon túli régiókhoz képest Vajdaságban a legmagasabb a vegyesházasságok aránya, a szociológus szerint azonban a lakosságcsökkenés legfőbb oka még mindig a negatív természetes szaporulat és az elvándorlás. Mint mondta, a vajdasági magyarok körében a születési arányszámok 1,3-1,4 körül mozognak, ami egy gyors lakosságfogyást prognosztizál.

GYORS ÉS VISSZAFORDÍTHATATLAN FOLYAMAT

Az első világháború utáni időszakban 25 év alatt a vajdasági magyarok mintegy 200.000 főt veszítettek, az 1948-as adatok alapján viszont elmondható, hogy a közösség jól tudta reprodukálni a veszteséget. Egészen 1961-ig nő a magyarság száma, 449.587 magyart írtak ekkor össze Vajdaságban. Ezt követően következik egy erőteljes eróziós hullám, ami elvezet oda, hogy bő három évtized alatt nagyjából 100.000 fővel csökken a magyarság létszáma, 1991-re 343.000-en voltak a magyarok, majd megindul a következő nagy migrációs hullám, zűrzavaros évek következnek, amelyek napjainkban is tartanak – mondta Dévavári Zoltán.

Palusek Erik hozzátette, hogy a 60-as évek közepétől induló kivándorlási hullám egzisztenciális okokkal magyarázható. A 90-es években elsősorban a háború és az általános elszegényedés miatt döntöttek a kivándorlás mellett az emberek. A 2000-es években a gazdasági okok kezdtek el ismét dominálni.

Elmondta, hogy a vajdasági magyarságnak erős intézményrendszere van, és ez mindenképpen szilárdabb, mint a többi nemzeti közösségé Szerbiában, de a lélekszám is fontos, ha az érdekek érvényesítéséről, a nemzeti közösségek fennmaradásáról beszélünk, mert minél kevesebb tagja van egy közösségnek, annál kisebb erőt képvisel, annál kevésbé veszik komolyan. Mint mondta, a lélekszám csökkenése, úgy tűnik, nem visszafordítható folyamat.

Az Észverés hetente jelentkezik keddenként este nyolc órától. A műsor a Második Nyilvánosság és az Autonomija hivatalos Facebook-oldalán, illetve az Autonómia Youtube-csatornáján követhető élőben, szerdán pedig megnézhető az ismétlés a Szabad Magyar Szó Facebook-oldalán. A műsorok meg is hallgathatók az Apple Podcasts, a Google Podcasts és a Spotify alkalmazáson, valamint a Podcast.rs oldalon.

Ha tetszik a műsor, kérjük, támogassa a magyar nyelvű Autonómia portált vagy közvetlenül az Észverés csapatát adományával!

Ez a projekt a Szerb Köztársaság Művelődési és Tájékoztatási Minisztériumának társfinanszírozásával jött létre. A médiaprojektben megfogalmazott nézetek nem feltétlenül tükrözik a támogató álláspontját.