A vajdasági identitáshoz kötődő kérdésekről és demográfiai témákról beszélgetett az Autonómia portál Észverés című élőműsorának negyvenedik adásában Lendák-Kabók Karolina genderkutató, egyetemi docens, Vataščin Péter újságíró, Palusek Erik szociológus, valamint Pressburger Csaba szerkesztő-műsorvezető.
Iratkozzon fel Youtube-csatornánkra!
MIÉRT NE LEHETNE A „VAJDASÁGI” MÁSODLAGOS OPCIÓ?
Jövőre szervezik meg Szerbiában a népszámlálást, de már most vitát kavart, hogy a nemzeti hovatartozáshoz kötődő válaszok között szerepeljen-e a „vajdasági” opció. A hatalmi pártok reakcióiból azonnal látszott, hogy ilyen identifikációs kategória szóba sem jöhet: az SZHP és a VMSZ is élesen ellenezte a felvetést – mondta Pressburger a műsor első témájának felvezetéseként.
ITT TEKINTHETŐ MEG A TELJES ADÁS:
Lendák-Kabók Karolina szerint a koszovói kérdésnek is köze lehet a felvetés rossz fogadtatásához, mert minden olyan téma, amely kapcsán felmerülhetnek bizonyos autonómiatörekvések, a más területen jelentkezett politikai tapasztalat miatt ellenérzéseket válthatnak ki. Lendák-Kabók szerint a hatalmi többség attól tarthat, hogy esetleg felerősödhet a tartományban az önállósodási hajlandóság.
Palusek Erik is relevánsnak érzi a Koszovó–Vajdaság-párhuzamot, számításba véve azt, hogy a két tartomány helyzete sok dologban összehasonlíthatatlan. A realitások számbavétele mellett is egyetértett Lendák-Kabókkal abban, hogy a vajdasági eszme emlegetése kapcsán a köztársasági hatalom egy önálló Vajdaságra való törekvéstől tart. Emlékeztetett arra, hogy időről időre felélénkülnek a „vajdasági eszmét” hangoztató közéleti megnyilvánulások.
Vataščin Péter egy korábbi írásában utalt arra, hogy a kérdés kapcsán elképzelhető lenne, hogy a területi és a nemzeti kategóriát párhuzamosan alkalmazzák a népszámlálás kérdéseinek felkínált kategóriái között. Ahogyan a nyelvet és a vallást is külön tudják kezelni, úgy a regionális kategória is különválasztható lenne a nemzetiségitől – mondta az újságíró az Észverés műsorában. Szerinte érthető a hatalomnak az önállósodási törekvésektől való félelme, ha figyelembe vesszük a régióban is meglévő, időről időre fellángoló szeparatista retorikát. Hozzátette, hogy a 90-es évekből is „örököltünk ilyen reflexeket”. Emlékeztetett arra, hogy a vajdasági magyarság politikai vezetői is azonnal elvetették a vajdasági identitás kategóriájának alkalmazási lehetőségét. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzeti közösségek létszámának tekintetében akár a politikai súly kapcsán is lehetnének következményei annak, ha a nemzeti kisebbségi rétegek tagjai közül egyesek a nemzeti identitásukat vajdaságiként jelölnék meg.
Palusek Erik szerint a vajdasági kategória a térség őslakosait „asszimilálná” a leginkább. Úgy gondolja, hogy a vajdasági magyarok körében viszonylag kevesen választanák a felkínált új opciót, mert fontos számukra az, hogy vajdaságiak, de erős a nemzeti identitásuk is, viszont valamennyien bizonyára élnének a lehetőséggel, ami az elvándorlás mellett a közösség politikai és gazdasági súlyának viszonylagos csökkenéséhez is vezethetne.
Iratkozzon fel Youtube-csatornánkra!
Lendák-Kabók Karolina a műsor folytatásában úgy fogalmazott, hogy a vajdasági identitás valójában egy „projekt identitás”, ahogyan a jugoszláv is az volt, amely azoknak felel meg a legfőképpen, akik „nem tudják magukat hova sorolni”, így pl. a vegyes házasságban születetteknek az új kategória nagyon jó választási lehetőséget nyújtana. Hozzátette azonban, hogy ezzel az „újítással” szerinte elkéstek. „Hol vannak ma már az őslakos vajdaságiak?” – tette fel a kérdést, hozzátéve, hogy nagyrészük már külföldre költözött. Ennek ellenére szerinte a tartományban még így sincs nagy gond a demográfiai adatokkal, mert szűkebb Szerbiából és a régióból nagyon sokan költöznek Vajdaságba. „Mindenki eljön ide, és itt felejti magát, de nekik sohasem lesz vajdasági kötődésük” – fogalmazott az egyetemi docens.
Palusek Erik arra figyelmeztetett, hogy a kisebbségek aránya nagyon csökken, erősödik a szerb népesség dominanciája, és Vajdaság multietnikus jellege várhatóan tovább fog sorvadni, vele együtt pedig megtörténhet, hogy 20-30, vagy 40 év múlva a vajdasági jellegről is felesleges lesz már beszélni.
Lendák-Kabók Karolina kiemelte, hogy a tisztségviselőink gyakran adnak olyan nyilatkozatokat, amelyekben még csak ki sem mondják, hogy „Vajdaság”, hanem „északi szerb tartományként” emlegetik a térséget. A vajdasági identitás nem tud úgy erősödni, ha még a közbeszédből is száműzzük, véli Lendák-Kabók.
A jugoszlávság kategóriájáról beszélve Palusek Erik arról is szót ejtett, hogy ahogyan időben távolodunk Jugoszláviától, új minták jelennek meg: ahogyan a vajdasági magyarság körében is felértékelődött a nemzeti identitás, úgy a szerbség és más nemzetek körében is, ez pedig ahhoz vezet, hogy a jugoszlávság elhalványul, és erősebbé válik az adott nemzethez való tartozás érzése.
A CSALÁDTÁMOGATÁS PUSZTA DEMAGÓGIA SZERBIÁBAN
„A múlt héten tartották Budapesten a negyedik demográfiai csúcsot, amelyen – a szervezők megfogalmazása szerint – a családpolitikai kihívásokra keresték a megoldást. A felszólaló ultrakonzervatív államférfiak – akik valóban, kivétel nélkül férfiak voltak – magvas kijelentéseket tettek a nemzethalált jelentő abortuszról, a patriarchális társadalmi modell áldásos voltáról, de nem maradt el a migránsokkal való riogatás sem” – mondta Pressburger Csaba a műsor második témáját megkezdve. Hozzátette, hogy az első felszólaló Aleksandar Vučić szerb elnök volt, aki azzal igyekezett illusztrálni a társadalmi dekadenciát, hogy a kutyás képek több kedvelést kapnak a Facebookon, mint a kisgyermekes fotók. Az utolsó felszólaló pedig Orbán Viktor magyar miniszterelnök volt, aki eldicsekedett azzal, hogy a magyar kormány a GDP öt százalékát fordítja családtámogatásra, de ennek társadalmi hatását nem részletezte – folytatta Pressburger.
A gyerekek a szegény ember kincsei – ez volt a címe Lendák-Kabók Karolina cikkének, amely demográfiai kérdésekkel, Magyarország és Szerbia családsegítő politikájának összevetésével foglalkozott. A kutató kiemelte, hogy a magyarországi támogatási rendszer nagyon kiterjedt, és szinte össze sem lehet hasonlítani a szerbiaival. Úgy fogalmazott, hogy nálunk ilyen téren csak a puszta demagógia létezik, a valós anyagi támogatások eltörpülnek a magyarországi modell által kínáltak mellett. Felhívta arra is a figyelmet, hogy köztársasági, tartományi és önkormányzati szinten is hagynak jóvá pénzbeli támogatásokat, így gyakran attól is függ ezek mértéke, hogy ki hol él. Arról is beszélt, hogy nálunk nem annyira állandóak a támogatási modellek, mint Magyarországon, ahol így valóban lehet tervezni, lehet alapozni a támogatási rendszerre.
ITT MEGHALLGATHATÓ A TELJES ADÁS:
Palusek Erik szerint Magyarországon észlelhető javulás a demográfiai adatokban, viszont nem tudható egyértelműen, hogy ez kifejezetten a kormánytámogatásoknak, vagy másnak köszönhető. Mint mondta, a 2011-ben jelentkező demográfiai mélypont után a támogatási rendszer beindulásával jobbak lettek a vonatkozó adatok, de még mindig nincsenek a kívánatos szinten.
Vataščin Péter szerint a rossz demográfiai adatokat vizsgálva nem lehet eltekinteni az adott ország társadalmi-politikai rendszerének jellegzetességeitől, illetve a „piacgazdaságtól, amely a maga vad, rendezetlen formájában rászakadt ezekre az országokra”. Mint mondta, Nyugat-Európában is csökken a népességszám, és ehhez az életmódbeli különbségek is hozzájárulhatnak, de az előbb említett tényezők sem elhanyagolhatóak. „Az is fontos, hogy milyen kilátások vannak az emberek előtt. A rendszereink túl statikusak. Az az ember, aki beleszületik egy adott társadalmi rétegbe, a legnagyobb eséllyel ott is fejezi be az életét” – mondta Vataščin, hozzátéve, hogy gyérek a kitörési lehetőségek ezekben az országokban, ami nem járul hozzá a „népességgyarapító klíma” megteremtődéséhez. Szerinte nincs hatékony politikai akarat sem a probléma orvoslására.
Palusek Erik azt hangsúlyozta, hogy nem pusztán anyagi javak kérdése, hogy ki hány gyermeket vállal. Mint mondta, ez az értékrendünktől is függ. Sok új érték gyűrűzött be a közösségeinkbe, és a fogyasztói társadalom logikája, ritmusa nem feltétlenül kedvez a családalapításnak – fogalmazott a szociológus. Említést tett Kína példájáról is, amely túlnépesedéssel küzdött a közelmúltban, állami intézkedésekkel ösztönözték a házaspárokat arra, hogy csak egy gyermeket vállaljanak, mostanra azonban már úgy tűnik, hogy ennek eredményei mégis kezdenek problémát jelenteni a demográfiai mutatók tekintetében.
Az Észverés hetente jelentkezik keddenként este nyolc órától. A műsor a Szabad Magyar Szó, a Második Nyilvánosság, a Magločistač és az Autonomija hivatalos Facebook-oldalán követhető élőben. A műsorok utólag is visszanézhetők az Autonómia Youtube-csatornáján, illetve meghallgathatók az Apple Podcasts, a Google Podcasts és a Spotify alkalmazáson, valamint a Podcast.rs oldalon.
Ha tetszik a műsor, kérjük, támogassa a magyar nyelvű Autonómia portált adományával: http://donations.ndnv.org/
