Az Autonómia portál Észverés című élőműsorának harminckilencedik adásában a túlfűtött nemzeti érzelmek politikai lecsapódásáról, valamint a LMBT+ közösség és a Pride megítélésének változásáról beszélgetett Beretka Katinka jogász, Ördögh Tibor politológus, Sinkovics Norbert újságíró és Pressburger Csaba szerkesztő-műsorvezető.
Iratkozzon fel Youtube-csatornánkra!
LACIKONYHA SZERB TRIKOLÓRRAL
„A szerb egység, szabadság és nemzeti lobogó napját második éve ünnepli – az, aki ünnepli. Az idén nagy felhajtás volt körülötte, és az ünnep napjára időzítették azt a törvényt is, amely a cirill írásmódot hivatott megóvni. Az ünnepnap célja a szerb nemzeti identitás ápolása. Egyesek a Nagy-Szerbiáról szóló álmok felmelegítését látják benne, mások figyelemelterelő hadműveletről beszélnek, de sokan védelmükbe is veszik ezt az ünnepet, mondván, minden nemzetnek joga van saját identitását erősíteni – mondta Pressburger a műsor első témájának felvezetésében.
ITT TEKINTHETŐ MEG A TELJES ADÁS:
Sinkovics Norbert szerint a nemzeti szimbólumok használatának mikéntje és az oktatásunk kapcsán is sok dologra rávilágított az ünnep. Utalt arra, hogy a legkülönbözőbb helyeken, grillsütödék, pékségek ablakában is megjelent a lobogó, de esetenként az fordítva került fel, sőt arra is volt példa, hogy lelógott a sárba, ami messze áll a nemzeti szimbólumokat megillető méltóságtól. Sinkovics szerint az adott téma az oktatás és a kultúra terén is kérdéseket vet fel, ha arra gondolunk, hogy valóban veszélyben van-e a cirill betűs írásmód, hogy a szerb nyelv azért van-e veszélyben, mert új törvények meghozására van szükség, vagy demográfiai okok miatt, és azért, mert a fiatalok többsége külföldre vándorol. A közelmúltban Újvidéken történt trikolóros falfirkákra, zászlóháborúra is felhívta a figyelmet.
Beretka Katinka a zászlóhasználat jogi hátterére, szabályaira világított rá. A hivatalos, címeres és a címer nélküli zászlót különböző helyeken és körülmények között szokás kifüggeszteni, de használatukra lényegében ugyanazok a szabályok vonatkoznak – mondta. „A lobogó nem érintheti a földet, nem használhatják pl. törülközőként, függönyként vagy terítőként, mert ez a vonatkozó törvény szerint méltatlan zászlóhasználatnak számít, szabálysértésnek minősül és büntetendő is egyben” – fejtette ki a jogász. Hozzátette, hogy minden ország a maga módján, törvényi keretek között határozza meg a zászlóhasználat szabályrendszerét, így azt is, hogy más állam szimbóluma kitűzhető-e az adott ország területén. Szerbiában nincs törvényes akadálya annak, hogy magánházakra kitűzzék a szerb zászlót, sőt akár más nemzetek szimbólumait is, azzal, hogy felmerülhet annak a kérdése, hogy melléjük ki kell-e tűzni a szerb zászlót is. Ezt a kérdéskört a vonatkozó jogszabályunk nem definiálja egészen precízen.
Ördögh Tibor a szerb egység, szabadság és nemzeti lobogó napjának lehetséges politikai háttérelemeiről is beszélt. Utalt arra, hogy a nemzeti kérdésekhez kötődő politikai megnyilvánulásoknak kampánytevékenységhez hasonló aspektusuk is van, és a szavazótábornak az ideológiai elemek mentén történő erősítése is a céljuk lehet. A nemzeterősítéshez köthető politikai retorika nem feltétlenül jelent rosszat, de bárhova kifuthat – fogalmazott a politológus, hozzátéve, hogy elindult egy irány, amelyre úgy tűnik, a hatalom és az óriási többség is fogékony.
Sinkovics Norbert szerint problematikus az, hogy nagy ellenállásba ütközik és éles kritikákkal szembesül bárki, aki a nemzetieskedésben azért lát problémát, mert szerinte ehelyett a közösség égető problémáival kellene foglalkozni. Megemlítette annak a szandzsáki pedagógusnak az esetét, akit azért állított elő a rendőrség, mert az iskolakezdés alkalmával nem játszotta be a himnusz zenéjét a diákoknak, miközben ami erre kötelezte volna, az egy minisztériumi rendelet volt, aminek a megsértése legfeljebb megrovást vonhat maga után és semmiképpen sem rendőrségi előállítást. „Tiszteletet ilyen jellegű lépésekkel nem tudsz elérni, csak azzal, hogy megmutatod, törődsz a közösség minden tagjával” – fogalmazott az újságíró. Megemlítette Kishegyes példáját, ahol értesülései szerint a településen nem lógott minden egyes villanypóznán a zászló az ünnep napján – az ilyen helyzeteket Sinkovics egyfajta csendes bojkottként értékeli. Felhívta arra a jelenségre is a figyelmet, hogy a többségi közösség tagjainak szavazataira pályázó politikai pártok gyakran pontszerzésre használják a nemzetiségi retorikát, és abszurd módon úgy tolmácsolják a helyzetüket, mintha veszélyben lenne a közösségük. A nemzeti retorika felerősödése mögött az újságíró szerint az állhat, hogy hamarosan választások lesznek, nagy strukturális problémáink vannak, viszont „valamivel bele kell vágni az előttünk álló pár hónapba”, és a politika számára a nemzeti témakör ehhez egy „bemelegítő kör” lehet.
Iratkozzon fel Youtube-csatornánkra!
A cirill írásmód védelméről szóló törvény kapcsán Beretka Katinka elmondta, hogy a szerb nyelv és a latin írásmód kombinációjának hivatalos használatát már a 2006-ban elfogadott alkotmányból törölték, és azóta ugyanezt csak törvénnyel lehet előírni, de már nem alkotmányos kategória. A hivatalos nyelvhasználatról szóló törvényt azóta számtalanszor változtatták, és lassan kikopott belőle a latin írásmód, tehát már jóideje a szerb nyelv és a cirill írásmód kombinációját lehet csak alkalmazni a hivatalos használatban – fogalmazott a jogász. A latin írásmód továbbra is megjelenhet bizonyos rangú utak közlekedési jelzőtábláin, az pedig, hogy egyes önkormányzatok a statútumukban a latin írásmódot hivatalosnak ismerték el, törvényi kereteken kívül álló jelenségnek tekinthető – tette hozzá. Szerinte nyelvi jogi szempontból nem történt komolyabb változtatás az aktuális törvény által, és inkább politikai üzenete lehet annak, hogy még erőteljesebben deklarálták a már lefektetett szabályokat. A VMSZ módosítási indítványairól szólva elmondta, hogy ezeknek köszönhetően a cirill írásmód alkalmazásának ösztönzését érintő esetleges adókedvezmények ugyanúgy érvényesek lennének pl. a magyarra, vagy más hivatalos használatban lévő nyelvekre is, a saját hivatalos írásmódjukkal.
A VÉRES PRIDE-TÓL AZ EUROPRIDE-IG
„Húsz évvel ezelőtt bejárták a világsajtót azok a képkockák, amelyeken szélsőséges huligánok véresre vertek fiatalokat csak azért, mert bátorkodtak felvonulni kisebbségi jogaikat követelve, és mindeközben a rendőrség tétlenül szemlélte az eseményeket. A későbbiekben volt már kisebb-nagyobb sikerrel megrendezett büszkeségnapi felvonulás, de igazából az utóbbi években stabilizálódott a Pride, amely most már minden évben megrendezésre kerül Belgrádban, és a rendőrségnek is sikerül ellenőrzése alatt tartani a helyzetet, de úgy is tűnhet, mintha az LGBT+ aktivistákra támadó személyekből is kevesebb volna. A helyzet jelenleg ott tart, hogy jövőre Belgrád lesz az Europride-nak a központja. Mi változott ekkorát az elmúlt húsz év alatt?” – vetette fel a kérdést a második téma kapcsán Pressburger.
Ördögh Tibor meglátása szerint nem elfogadóbb, hanem apolitikus lett a szerb társadalom, másrészt pedig a nacionalizmus inkább a más etnikumok felé irányuló agressziót jelentette, a szóban forgó téma pedig egy olyan kategória, amellyel nem tudnak az emberek mit kezdeni. „Az emberek az egzisztenciális helyzetükkel vannak elfoglalva, és kevésbé foglalkoznak már olyan dolgokkal, mint a büszkeségnapi felvonulás” – tette hozzá. A jövő évi Europride nagyobb felháborodást válthat ki, akár még a kormánypárton belül is – véli Ördögh. Kitért arra is, hogy a leszbikusságat nyíltan felvállaló Ana Brnabić miniszterelnök nem vett részt az idei Pride-on. Ennek egyik oka az is lehet, hogy az LMBT+ aktivisták és közötte volt már nézeteltérés, mivel az aktivisták elvárnák, hogy többet segítsen a szóban forgó közösség jogainak érvényesítése terén.
Pressburger kiemelte egy közvélemény-kutatás eredményét, mely szerint a szerbiai polgárok kétharmada elfogadja a Pride megszervezését.
ITT MEGHALLGATHATÓ A TELJES ADÁS:
Sinkovics szerint a 2000-es rezsimváltás hozzájárult ahhoz, hogy ma egy elfogadóbb társadalomban élhet az LMBT+ közösség. Szerinte nehezen hihető, hogy a 2012-ig különböző incidensekkel zajló vagy betiltott felvonulások után a helyzet lényegileg, varázsütésre megváltozott volna, és utalt arra, hogy a mesterségesen fenntartott békés hangulat mögött továbbra is lehetnek mélyen húzódó ellentétek. Arra is emlékeztetett, hogy Ana Brnabić kormányfő nem sok dolgot tudott kiharcolni a közösség jogainak érvényesítése terén. Megemlítette, hogy nem tudják érvényesíteni a közösség más tagjai azokat a jogokat sem, amelyeket a miniszterelnök élvezhet Szerbiában (az élettársával közösen gyermeket nevelnek) „Úgy tűnik, ezek a jogok erre a három emberre korlátozódnak” – fogalmazott az újságíró. Kis előrelépéseket tapasztalhatunk, de lényegi változást nem – véli Sinkovics, aki nem hiszi, hogy a közösséget érintő jogszabály a jövő évi választások előtt egyáltalán napirendre kerül a parlamentben.
Pressburger elmondta, hogy az LMBT+ közösség tagjai minden egyes Pride-on követelik az azonos neműek élettársi kapcsolatát rendező törvény meghozatalát, amelyet Szerbiában eddig azért nem sikerült a parlament elé vinni, mert az államfő előre bejelentette, hogy elfogadása esetén nem írná alá, mert szerinte ellentétes volna az alkotmánnyal.
Beretka Katinka elmondta, hogy a házasság intézménye mint alkotmányos kategória férfi és nő között köttethet meg, az LMBTQ-közösség jogainak rendezését célzó törvénytervezet viszont nem házasságot említ, hanem az élettársi kapcsolatnak a hivatalos nyilvántartásba vételét. A szakember úgy fogalmazott: „ismerve az Alkotmánybíróságnak az értelmezési módszerét, nem merném száz százalékosan állítani, hogy alkotmányellenesnek minősítenék”. Beretka a megoldást az élettársi kapcsolat jogi szabályozásának elmélyítésben látja, mert az alkotmány szerint a házasság és az élettársi kapcsolat jogilag egyenlő, és bár a vonatkozó törvény ez utóbbit is férfi és nő életközösségeként definiálja, de a törvényt könnyebb megváltoztatni, mint esetleg az egész alkotmányt módosítani. A jogász szerint adottak a jogi kiskapuk, amelyeket fel lehet használni, a probléma azonban abban van, hogy a férfi és a nő közötti élettársi kapcsolat sem teljesen egyenrangú jogilag a házassággal: pl. viszonylag nem régen változtatták a nyugdíjtörvényt is olyan értelemben, hogy az élettárs megörökölhesse párja nyugdíját. Beretka Katinka azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy végül az élettársi kapcsolat definícióját változtatják meg az illetékesek úgy, hogy az felölelje az azonos neműek élettársi kapcsolatának a jogi rendezését is.
Az Észverés hetente jelentkezik keddenként este nyolc órától. A műsor a Szabad Magyar Szó, a Második Nyilvánosság, a Magločistač és az Autonomija hivatalos Facebook-oldalán követhető élőben. A műsorok utólag is visszanézhetők az Autonómia Youtube-csatornáján, illetve meghallgathatók az Apple Podcasts, a Google Podcasts és a Spotify alkalmazáson, valamint a Podcast.rs oldalon.
Ha tetszik a műsor, kérjük, támogassa a magyar nyelvű Autonómia portált adományával: http://donations.ndnv.org/
