Orbán győzött vagy beadta a derekát?

December 10-én és 11-én kétnapos csúcstalálkozóra érkeztek Brüsszelbe az Európai Unió tagországainak állam- és kormányfői. A találkozón több téma is terítéken szerepelt, de a legfontosabb most mégis a pénzek kérdése volt, azaz az uniós költségvetés, elsősorban a következő hét évre előirányzott források, valamint a már jövőre jelentős segítséggel kecsegtető Jövő Nemzedék segély- és hitelcsomag a tagállamok számára. A megállapodás fő akadályát az elmúlt egy hónapban a magyar és a lengyel kormány vétófenyegetése jelentette: a két ország nem volt hajlandó elfogadni az összesen 1800 milliárd eurós keretet, mivel a többi tagország jóváhagyását adta egy olyan feltételrendszerhez, amely alapján a tagállamokban tapasztalt jogállamisági visszaélések esetén a támogatásokat meg lehetne vonni.

ITT TEKINTHETŐ MEG A TELJES ADÁS:

A tárgyalásokon végül sikerült megegyezniük a tagországok állam- és kormányfőinek, mindez pedig azt jelentette, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Mateusz Morawiecki lengyel államfő elálltak a két jelentős pénzügyi jogszabálycsomag vétójától. A kompromisszumos megoldás, amely alapján megszülethetett a végső megállapodás, garantálja, hogy a feltételrendszert csak a támogatásokhoz közvetlenül kapcsolható ügyekben alkalmazzák majd, illetve hogy mielőtt hatályba lépne, a tagországok egyfajta „előzetes normakontrollt” kérhetnek arról az Európai Bíróságon, ugyanakkor a feltételrendszer szövege megmaradt eredeti formájában. A kompromisszumos megoldást meglehetősen vegyesen fogadta a közvélemény. Volt, aki Orbán győzelméről beszélt, míg mások úgy látták, hogy a magyar miniszterelnök végül beadta a derekát – kezdte az első téma felvezetőjét Pressburger Csaba.

Tóth Szilárd János politológus szerint egy olyan kompromisszum született, amely a magyar ellenzék reményeit biztosan nem fogja tudni beváltani, legfőképp a következő választásokig nem. „Eleve homályos, hogy miért mentek bele ebbe a németek, elvégre nem igazán voltak rászorulva. A költségvetést nem lett volna muszáj elfogadni. Anélkül is lett volna költségvetése az EU-nak. Nem volt létkérdés” – fogalmazott a politológus.

Rácz Krisztina antropológus elmondása szerint az okozhat dilemmát, hogy az uniót érték- vagy érdekközösségként látjuk-e. „Ha a gazdasági érdekeket nézzük, akkor egyértelmű, hogy az EU-t érdekszövetségként tudjuk elképzelni. Az EU érdekei ebben az esetben az olcsó piac, munkaerő, az akár ingyen megszerzett telephelyek az iparban. Magyarország érdekei pedig a szinte szabadon elkölthető támogatások, hitelek, szubvenciók stb. Az EU vezetőinek nincsenek illúziói azt illetően, hogy az illiberális országok véleménye valamilyen elvek mentén megváltoztatható lenne. Úgy látom, hogy ez egy forma, egy játszma, amit le kell játszani, hogy mindenki a lehető legjobban jöjjön ki belőle. Ilyen értelemben mindenki az érdekeinek megfelelően cselekedett” – mondta Rácz.

„Magyarország miniszterelnöke nem létező ellenfelekkel vív ádáz küzdelmet, és néha győz ” – folytatta a beszélgetést Kocsis Árpád, majd hozzáfűzte, hogy az EU-nak sokkal nagyobb problémái is vannak, mint a költségvetés ügye, amely természetesen nem elhanyagolható kérdés. Mindenesetre a járvány hatásait enyhíteni kívánó programban és a hosszútávú költségvetés (MFF) kapcsán az Európai Tanács meglehetősen szűk lehetőségekkel bírt – tette hozzá.

„A nálunknál szerencsésebb országok sajtója az egész hosszútávú költségvetési és jogállamisági vitát a helyén kezelte: a lap alján. Elvégre a Brexit ügye és a koronavírus-járvány ennél sokkal fontosabb kérdés” – vélekedett Kocsis.

A járvány elmosta a magán- és a közszféra közötti határvonalat

A szerkesztő és vendégei a világjárvány három aspektusát próbálták körüljárni a műsor második felében: a szólásszabadság ügyét, az otthonról történő munkavégzés kérdését és a távoktatást.

A járványhelyzethez hasonló rendkívüli állapotok korlátozhatnak bizonyos jogokat – vélekedett Rácz Krisztina, és azt is hozzátette, hogy valamilyen absztrakt szinten elképzelhetőnek tartja azt is, hogy hatékony lehetne a szólásszabadság korlátozása, mivel egy olyan helyzetben vagyunk, amikor a szakmának gyorsan és hatékonyan kell cselekednie.

„A szólásszabadság megléte önmagában nem kérdéses, viszont a kérdés az az, hogy mi történjen akkor, ha az emberek nem pontos információk alapján jelentenek ki dolgokat, amikkel befolyásolhatják a közvéleményt” – mondta Rácz.

A szerbiai lakosok egyharmada kételkedik a járvány létezésében és ettől még nagyobb hányaduk az oltóanyagok hatékonyságában is, ami annak tudható be, hogy túl sok az elérhető információ, viszont kevés a bizalom a szakmában és a politikában – tette hozzá az antropológus.

„Ha az állam nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy az állampolgárai a legbiztosabbnak tűnő információforrásból minden őket érdeklő hírhez hozzáférjenek, akkor vajon van-e joga ahhoz, hogy azokat a polgárokat, akik szembe mennek egy olyan nézőponttal, ami elfogadottnak tűnik, büntethesse?” – tette fel a kérdést Kocsis Árpád.

Az otthonról történő munkavégzésről szólva Rácz elmondta: ha a home office-t megpróbáljuk gazdasági szempontokból vizsgálni, akkor láthatjuk, hogy rengeteg aspektusa van, ami profitot hoz, de ez a profit nem a munkás zsebében landol. „Ennek ellenére még mindig egy osztálybeli privilégiumról beszélhetünk, mert nagyon sokan vannak, akikről megfeledkezünk és akik nem tudnak otthonról dolgozni. Az otthoni munkavégzésnél számomra az a specifikus, hogy szó szerint bejön a képbe a család, ami néha problematikus is lehet, mert a család nem mindenki számára a legjobb környezet. Itt gondoljunk csak a családi erőszakra, ami most zárt ajtók mögött történik, és a szociális szervek számára még inkább láthatatlan marad” – ecsetelte az antropológus.

Tóth Szilárd János politológus véleménye szerint nem biztos, hogy az emberek többet dolgoznának azzal, hogy otthonról teszik azt, elvégre rengeteg kerülő útja lehet a munkának az otthoni környezetben. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a home office-szal elmosódik a határ a szabadidő és a munkaidő, továbbá az otthon és a munkahely között, ami sokak számára megterhelő lehet.

Kocsis Árpád legnagyobb félelme az online oktatással kapcsolatban az órákról való „lógás” kérdése volt. „Hogyan menjen haza valaki – kerülőutakon –, ha már eleve otthon van? Aggódom, hogy a lógást – ami a félelem és izgalom egyvelege volt – majd újra fel kell találnia a jövő generációinak” – zárta a beszélgetést a filozófus.

Az Észverés hetente jelentkezik keddenként este nyolc órától. A műsor a Második Nyilvánosság, a Magločistač és az Autonomija hivatalos Facebook-oldalán követhető élőben. A műsorok utólag is visszanézhetők az Autonómia Youtube-csatornáján, illetve meghallgathatók a népszerűbb podcast-alkalmazásokban, valamint a podcast.rs oldalon.

Ha tetszik a műsor, kérjük, támogassa a magyar nyelvű Autonómia portált adományával: http://donations.ndnv.org/