VATAŠČIN PÉTER: Arc nélküli joviális cinizmus
Még senki sem ragadta meg a kezemet az elmúlt másfél évben, és nem utasított semmire, amikor úgy éreztem, hogy most éppen írhatok, mert összegyűltek a fejemben a gondolatok. Akkor sem, amikor a kezdet kezdetén a Második Nyilvánossággal elindultunk, de a Családi Kör, az Autonómia vagy a Press Szó részéről is teljes szabadságban volt részem.
05. Avg 2016
