Amíg mi elvagyunk a mutyilistával, a Szabadkai Rádióval, az MM-mel, addig Pásztorék megnyerték a lottó ötöst. Meg hatost.
A rendszerváltás óta (25 év) – azelőtt meg pláne nem – még nem történt ilyen mértékű ajándékozás a nagyvonalúnak nem mondható mindenkori budapesti kormány részéről. Orbánék most, sok bokros teendőjük mellett (Paks és a többiek) varázspálcával előrántottak egy 50 milliárd (!) forintot érő nyulacskát. 30 milliárd hitel, 20 meg ajándék, pardon támogatás.
Valamivel több részletet (na, nem sokat) tudhattunk meg a „történelmi” húzásról a Magyar Levente gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkárral készült interjúból (M1). Kiderült, hogy egy kormányzati döntésről van szó, és a pénzt jövő év elejétől kezdik csorgatni, három éven át. De hogyan?
„Addig ki kell dolgozni a részleteket, hogy pontosan milyen intézményes keretek között, és milyen céllal, milyen eljárásrend szerint kerülnek majd ezek a pénzek szétosztásra.” Na milyen?
„Ez egy nagyon összetett program, amit a Vajdasági Magyar Szövetség dolgozott ki, Pásztor István elnök úr vezényletével.” Bingó!
„Szerintem minden adottság megvan ahhoz, hogy ez egy óriási siker legyen” – mondja Magyar, és hozzáteszi a lényeget: „A VMSZ egy szervezett-hatékony intézményrendszert kínál ennek a végrehajtására”.
A riporter azt is megkérdezte, hogy mit szól mindehhez Belgrád. „…a VMSZ-nek a szerbiai elfogadottsága, beágyazottsága kínál egy lehetőséget arra, hogy Belgrád ne gyanakvó szemmel, hanem egy baráti gesztusként tekintsen erre az egészre.”
Nos, én inkább maradnék a gyanakvó szemeknél és visszafogottabb lennék a csúcsra járatott magyar-szerb viszonyt illetően. Bomo videli.
Ez azonban mellékzörej, mert ha jön a zsozsó, akkor már csak arra kell ügyelni, nehogy valaki kimaradjon belőle, mert korrupciót fog kiabálni. Remélhetőleg a VMSZ vezetősége a tőle már rég megszokott nyíltsággal, toleranciával és átláthatósággal (úgy is mint mutyi) fogja kezelni Dollárpapa Viktor ajándékát. És a pártatlan Magyar Szóban naponta jelennek meg kimutatások, pontos számadatokkal, hogy ki mennyit vett ki a közös bukszából. Persze, eszünkbe sem jut, hogy esetleg a pénzmozgás kétirányú is lehet, ha értik mire gondolok.
A vajdmagyar közvéleménynek annyi is elég lesz, ha időről időre megelégedéssel nyugtázhatja, mennyivel gazdagodnak a VMSZ-től teljesen független „vállalkozók”. És januártól kezdhetjük számolni, hány új munkahely nyílik meg. Mert, ugye, ez lenne a végső cél. És nem a luxus autók és villák. Vagy ezt is rosszul tudom?
Örök szkeptikusként azt is mondhatnám, hogy az időzítés azért is kitűnő, mert nemsokára választások lesznek (tartományi, önkormányzati). Nagyon sok olyan jelzés van (mind jobban erősödő kivándorlás, a mutyilista és a többi botrány okozta tekintélyvesztés, a pártszakadás), amely nem sok jót ígér. A szavazók passzivitása még csak az enyhébb következmény lehet. A megmérettetés okozhat keserű pillanatokat: a vajdmagyarok érdekvédelme marad, de már nem lesz, aki kéri.
50 milliárddal a farzsebben azonban ez már lényegtelen apróság.
Egy kört a ház számlájára!
