Szombaton véget ért a nagybecskereki Panonska Aktivistička Organizacija (PAOR) legutóbbi akciója. 86 km hosszú gyalogos túrát szerveztek Kecskemét és Budapest között, amellyel megemlékeztek a menekültválság áldozatairól, és egyúttal állást foglaltak a nemzetek közti elzárkózással szemben. Ennek apropóján beszélgettünk Srđan Papić Đurićtyal, a PAOR aktivistájával.

Mi volt az a mozzanat, amelynek hatására megszületett az akció ötlete?

A döntő mozzanat az volt, amikor a régió kormányai, különösen persze a magyar, a macedón, a horvát és a szerb, ahelyett, hogy felelősséggel láttak volna hozzá a területükön áthaladó menekültek megsegítéséhez, inkább indirekt módon egy diszkriminatív politikát választottak. Azzal kezdődött, hogy ezek a kormányok helyhiányra és a befogadó infrastruktúra fejletlenségére hivatkoztak, majd a macedón határ menti erőszakkal folytatódott, végül pedig a jobboldali és neonáci pártok, illetve egyes helyi, sőt országos vezetők gyűlöletkampányával kulminált. Mind Orbán kerítése – amely állítólag az ország, az Európai Unió és a keresztény értékek védelmét hivatott szolgálni –, mind pedig a szerb-horvát határ lezárása csupán arra volt jó, hogy megerősödjenek a nacionalista érzületek. Mindez semmit sem old meg, a probléma egyre csak súlyosbodik, arról nem is beszélve, hogy sérül a szabad mozgás joga. A menekültek, de különösen a menekülő gyermekek szenvedik ezt meg a leginkább. Úgy véljük, a régió országainak cselekedniük kell, hogy megakadályozzák az áldozatok szaporodását. Az említett

gyalogos akciónk például azért Kecskemétről indult, mert ebben a városban emeltek vádat annak a bolgár-magyar bűnbandának a tagjai ellen, akiket 71 szíriai menekült, köztük négy gyermek halálával terhelnek.

Hisszük, hogy elengedhetetlen a nemzetközi közösség együttes föllépése annak érdekében, hogy a közel-keleti háborúk véget érhessenek. Az akciónk elnevezése tehát nem véletlenül Gradimo mir – ne ograde! volt, vagyis: Békét építünk – nem kerítéseket!.

Az akció a Walking Ideas program keretein belül valósult meg, kik vettek részt az együttműködésben?

A gyalogos akciónkban néhány ultramaraton-futó és néhány aktivista vett részt Nagybecskerekről és környékéről. A fő partnerünk a nagybecskereki Gypsy Mafia nevű cigányzenekar volt, akik a muzsikájuk, a szövegeik és a fellépéseik útján már többször is kiálltak a szociális igazságosság mellett, mindenkor visszautasítva a faji, nemzeti és szexuális előítéleteket. A másik fontos partnerünk a 161 Distribution Novi Sad volt, amely oktatási és ismeretterjesztő szövegek terjesztésével foglalkozik.

A menet Budapesten ért véget, ahol 26-án megjelentetek egy antifasiszta gyűlésen. Mely szervezetek vettek részt, mi volt a program?

A No nation, no border! című regionális gyűlés korunk egyik égető problémája, a vér és a föld ideológiája, a határok és a háború ellen foglalt állást. Természetesen nem a nacionalizmus az egyedüli oka annak, hogy ma itt tartunk. Gondoljunk csak az óriási jövedelmi egyenlőtlenségekre, a gazdasági-társadalmi fejlettségbeli eltérésekre a fejlett és a fejlődő világ országai között. A tömeges migráció is innen ered. Budapesten szorosabbra tudták fűzni az együttműködést azok a délkelet-európai civil szervezetek és aktivisták, akikben van hajlandóság, hogy közösen lépjenek föl a menekültek érdekében. A gyűlés remek alakalom volt, hogy megosszuk egymással a tapasztalatainkat, információinkat, tanuljunk egymástól, s kialakuljanak azok a kapcsolatok, amelyek hosszú távon is gyümölcsözőek lehetnek. Emellett volt néhány koncert is, így például az említett Gypsy Mafia éppen szombaton lépett föl.

A menet célja az volt, hogy felhívjátok a figyelmet a magyarországi kormány menekültekkel szembeni politikájának visszásságaira. Mi lehet egy ilyen megmozdulás hatása?

Nem csak a magyarországi kormány politikájának visszásságira akartuk fölhívni a figyelmet, hanem a háború és a szegénység okozta nyomorúságra is, hiszen voltaképpen ez a lényege mindennek. Arra, hogy

értelmetlen a menekültek hibáztatása, ők csupán elszenvedői a tragédiának.

Úgy gondoljuk, egy ilyen akció és az állampolgárok aktív részvétele általában fontos lehet a régió számára, hiszen ezek az ún. „visszásságok” nem csak Magyarországot érintik. Szerbiában is rengeteg a jobboldali, szélsőjobboldali és neonáci szervezet, gondoljunk csak Zavetnici, a Srbska akcija, a Naši vagy a Dveri ténykedésére, ezek pedig mind ugyanazt gondolják a menekültválságról. Másrészt, ami a kormányokat illeti, a Vučić és Orbán közti különbség inkább csak látszólagos, a tényleges célok megegyeznek.

Orbán üzenetei direktek, hiszen a szélsőjobboldali Jobbiktól félti a pozícióit, Vučić ugyanakkor a saját radikális üzeneteit kvázi demokratikus köntösbe öltözteti, s mindenkor jól vigyáz, hogy a közvélemény előtt a béke megteremtőjének szerepében tetszeleghessen. Mégis, mindketten autoriter vezetők, akik ellenében a PAOR akciója leginkább az állampolgári részvétel igenlését tudja fölmutatni.

Együtt kell működnünk, együtt kell cselekednünk, hogy megoldjuk a közös gondjainkat. Náció, határ, kerítés és fal ebben csak akadály lehet.

Tóth Szilárd (Autonómia)