Sértegetések, illetéktelen beszólogatások

Stevan Bakić, Szabadka új polgármestere két közleményének szóhasználata meglehetősen „érdekes” – kezdte a beszélgetést Pressburger Csaba. Az első közleményben a haladó párti polgármester azt sérelmezi, hogy Silling Léda, a Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatója, miután tudomást szerzett a szabadkai Kosztolányi-mellszobor megrongálásáról, őt személyesen nem értesítette. Ezért a polgármester Sillinget figyelmeztetésben részesítette. A második közleményben „egyszer használatos szájmaszk”-nak nevezte Marinika Tepićet, a Szabadság és Igazságosság Pártjának alelnökét. Tepić korábban azzal vádolta a rendőrséget, hogy megpróbálta eltussolni az újvidéki Zsidó utcában történt erőszakcselekményt. Bakić mindkét esetben megszólítva érezte magát, holott funkcióját tekintve egyikben sem illetékes – állapította meg fölvezetőjében Pressburger.

ITT TEKINTHETŐ MEG A TELJES ADÁS:

Stevan Bakić a jelentéktelenségét ok nélküli gorombáskodásokkal próbálja leplezni – fogalmazott Kocsis Árpád. Kirohanásai között említhető a magyar nyelvhasználatra vonatkozó korábbi bírálata is – tette hozzá. Emlékeztetett arra, hogy 2014-ben, amikor Bakić még az Elektrovojvodina szabadkai igazgatója volt, helyi középiskolások kérelmezték, hogy a rossz állapotban lévő trafóállomásokat kifesthessék. Az igazgató azonban elutasította a kérelmet. „A tartalékos századosi rangot szerzett, sokáig különböző vámhivatalokat irányító, több pártban is feltűnt politikusra érvényesnek tűnik Stendhal jellemzése a belügyi kentaurról: felül ember, alul szék” – mondta Kocsis.

Szabadkán a „balkanizálódás” mintegy tíz éve, a Szerb Radikális Párt VKT-be való bekerülésével kezdődött – véli Tómó Margaréta, aki szerint a Városi Képviselő Testület ülései Saša Vučinić polgármester idején még kulturáltak voltak, az akkori kommunikáció össze se mérhető a mostanival. „Nem véletlen, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség két olyan embert választott a VKT elnökének, illetve polgármester-helyettesnek, mint Pásztor Bálint és Kern Imre, mert két olyan jól megpatkolt és tapasztalt politikusról van szó, akik megjárták Belgrádot, és talán ők az egyedüliek, akik megpróbálhatják kordában tartani Bakić kirohanásait, de nem vagyok biztos benne, hogy sikerrel fognak járni” – mondta Tómó.

Tőke János szerint a Szerb Haladó Párt nagyon gyorsan visszatért a Bogdan Laban által kikövezett útra. „Azt hiszem, hogy az a kifejezés, hogy a stílus maga az ember, most többszörösen is értelmet nyert” – mondta az újságíró.

Szamarak a ködben

A múlt héten Boris Tadić volt államfő, jelenleg a Szociáldemokrata Párt elnöke kísérletet tett arra, hogy egy asztalhoz ültesse a Vučić-rezsimmel szemben álló pártokat, ám az ülésen nem vett részt sem a Demokrata Párt elnöke, sem a legmarkánsabb ellenzéki figurának számító Dragan Đilas.

Az ellenzéknek találnia kell egy arcot, egy nevet, aki mögé többen fel tudnak sorakozni – vélekedett Tőke János újságíró. Hozzátette: ameddig nincs meg az a személy, aki mögé mindenki be tud állni, teljesen értelmetlen bármilyen egyeztetést folytatni.

Kocsis Árpád a sajátos, különböző módon megnevezett (illiberális demokráciák, a karizmára épülő plebiszciter vezérdemokráciák, autoriter rezsimek, stb.) politikai berendezkedésekben három szerepet tulajdonított az ellenzéknek: „egyfelől a lejáratódott, anyagilag kiszolgáltatott, tagságát elvesztett, kétes hírű ellenzék hivatkozási pontként szolgál a kormányon lévőknek: »Íme, balsorsunk oka az előző kormányok hibáiban keresendő!« – ismételhetik az örök mantrát. Ily módon a kormánypártnak érdekében áll fölértékelni az ellenzék képességeit, ha pedig végleg elveszőben, az ellenzéket önmaga teremti meg. Másodsorban az ellenzék segít fönntartani a parlamentarizmus látszatát. Mégiscsak zajlik munka a parlamentben, a képviselők olykor még bejárnak, interpellálnak, nyomkodják a gombokat és kérdéseket címeznek a miniszterelnökhöz, aki helyett az államtitkár-helyettes válaszol, ha csakugyan válaszol. Harmadszor pedig a pártokon túl formálódó elégedetlenségek során – amelyekhez a tehetetlenségi erő már önmagában is vonzza az ellenzéki pártokat, hiába nemkívánatosak –, a feltűnő pártzászlók biztos célpontot jelentenek a kormányzathoz húzó sajtónak: »Lám-lám, mégiscsak Bajnai és Gyurcsány és Boško Obradović és Dragan Đilas áll a tüntetések hátterében.« Az elemzett politikai rendszerekben, amelyekben a bizonytalanság fönntartására a kormányzás szinonimája, az ellenzék a kormányzás egyik eleme. Aki sikerre kíván jutni, a rendszer logikájával kell szembemennie” – fogalmazott Kocsis.

A teljes összefogás és az egy személy mögött való felsorakozás a jó ellenzéki stratégia – mondta Tómó Margaréta. Az újságíró szerint a Magyar Mozgalom sikertelenségéhez is nagyban hozzájárult az, hogy nem volt egy konkrét elnöke a szerveződésnek. „A másik ok, amiért úgy gondolom, hogy egyetlen személy mögé kellene felsorakozni és teljes összefogás kellene az az, hogy az összes többit opciót már próbáltuk. Más módját nem látom annak, hogy szétverjék a hatalom teljes ignorációját. Olyan szinten nem veszik figyelembe és ignorálják mindazt, ami rajtuk kívül történik, mintha meg sem történne” – zárta a témát Tómó Margaréta.

„Nem lehet a sajtószabadság az egyedüli mérce”

A szerbiai nemzeti kisebbségi nyelvű sajtó helyzetéről tartottak online tanácskozást a hónap elején, ahol ismertették azt a médiajelentést, amelyet az EBESZ felkérésére készített Nedim Sejdinović médiaelemző. A terjedelmes és átfogó jelentés többek között megállapítja, hogy túl nagy nyomás nehezedik a nemzeti tanácsok részéről a kisebbségi sajtóra, különösen pedig a nemzeti tanácsok által alapított médiumok szerkesztéspolitikájára gyakorolt nyomás mértéke aggasztó. Hajnal Jenő, az MNT elnöke visszautasította ezt a vádat. Úgy érvelt, hogy „a jelentés a teljes sajtószabadságot tartja egyetlen értékkritériumnak, s annak oltárán feláldoz minden más értéket és eredményt, megfeledkezik arról is, hogy éppen a nemzeti tanácsok alapította sajtó teremti meg a szükséges médiapluralizmust, garantálja a kisebbségek saját nyelven történő tájékoztatásának jogát”.

A jelentésben megfogalmazott kritikák helytállóak – mondta Tómó Margaréta. Szerinte a másik oldal szokott el a kritikától, a kérdésektől. „Nagyon nehéz dolga van ma annak az újságírónak, aki bármilyen kérdést fel mer vetni, és arra a kérdésre választ vár” – nyilatkozta az újságíró.

Kocsis Árpád elmondta: a sajtószabadságra irányuló legjobb szándék sem érvényesülhet oly módon, hogy veszélybe sodorja a nemzeti tanácsok szerzett jogait. Hozzátette: „A nemrég elfogadott, országos szintű médiastratégia egyik szövegváltozata csakugyan a nemzeti tanácsi jogkörök visszanyesésével kívánt érvényt szerezni a nemzeti tanácsok hatókörébe tartozó szerkesztőségek nagyobb szabadságának. Intő példa legyen ez számunkra. Vélhetőleg semmiféle törvényi szabályozás sem lehet kielégítő abban az államban, amelyben a hatalom olyan egészségtelenül koncentrálódik, mint Szerbiában. A negyedik hatalmi ág csakugyan nem szabad, ám a sajtószabadságért vívott harcot az újságíróknak kell megkezdeniük. A föladat nem könnyű, hiszen a kiszolgáltatottságuk szinte teljes, a küzdelem végkimenetele pedig bizonytalan. De a fölszabadulás nem érkezhet máshonnan, mint alulról, az ellenállásnak – amelynek a formája csakis demokratikus lehet – a munkahelyről kell kisarjadnia” – mondta el Kocsis Árpád.

Tőke János rámutatott arra, hogy a Magyar Szó és a Hét Nap Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületében a VMSZ köztársasági képviselői is ott ülnek, ők döntenek arról, hogy miként alakul majd a lap jövője, ki lesz a főszerkesztő. „Ez egy olyan döntés a párt részéről, amit minél előbb felül kell írjanak. Amíg ez nem változik meg, addig bármilyen kritika a független sajtó felé, az EBESZ felé teljesen hiteltelenné válik” – nyilatkozta Tőke.

Az Észverés hetente jelentkezik keddenként este nyolc órától. A műsor a Második Nyilvánosság és az Autonomija hivatalos Facebook-oldalán követhető élőben. A műsorok utólag is visszanézhetők az Autonómia Youtube-csatornáján.

Ha tetszik a műsor, kérjük, támogassa a magyar nyelvű Autonómia portált adományával: http://donations.ndnv.org/