Megszűnt egy magyar osztály Szabadkán. Erre a hírre valószínűleg fel sem kapnánk a fejünket, hiszen, továbbgondolván magunkban a hírt, azonnal magyarázatot is adnánk rá, nem is keresnénk az okokat, mert azok egyszerűen a mindennapjaink részévé váltak: elköltöztek a barátaink, a szomszédaink. Ennek a magyar osztálynak a megszűnése azért mégis kicsit másként alakult, és felvet néhány aktuálpolitikai kérdést.

A Svetozar Marković Gimnáziumban tavaly a minisztérium jóváhagyta, hogy négy fővel megnyíljon a magyar társadalmi-nyelvi szak. Ez az osztály a tanév végére öt főre bővült. Az iskola annak rendje és módja szerint augusztus 14-én elküldte a kérvényt a minisztériumnak, amit a Magyar Nemzeti Tanács, a jogi keretek között, kötelességének és lehetőségeinek megfelelően támogató levéllel látott el. Szeptember elsejéig azonban nem érkezett válasz a szaktárcától. Az iskola feltehetően azt gondolta, ha már tavaly engedélyt nyertek a kislétszámú osztály megnyitására, ennek már a második évfolyamon nem lesz akadálya. Lett.

A minisztérium szeptember 20-án hozta meg a döntést, miszerint ezt a szakot megszünteti, de nem értesítette erről az iskolát, egészen november 6-ig. Valahol itt kezdődik számomra a bonyodalom és merülnek fel a kérdések.

– Miért szeptember 20-án született meg ez a döntés?

– Miért nem értesült erről a döntésről az érintett intézmény azonnal?

– Tudott-e erről a meghozott határozatról a vajdasági magyar politikum, vagyis a Vajdasági Magyar Szövetség, amelynek államtitkára van – Vicsek Annamária személyében – az illetékes minisztériumban?

– Amennyiben nem, miért nem?

– Amennyiben igen, tett-e bármilyen lépést, hogy ezt a határozatot esetleg megváltoztassák?

Az öt diák közül mellesleg egy még az előtt kiiratkozott az iskolából, hogy értesült volna a döntésről, a másik pedig a döntést követően határozott úgy, hogy a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban folytatja. Hárman maradtak, és a természeti szakon folytatják. Egyelőre.

Nem is olyan régen, a Magyar Nemzeti Tanács szeptember 7-i ülésén, amelyet Zentán tartott meg a testület, nagy vita alakult ki éppen a kislétszámú osztályok megnyitásának támogatása körül. Míg a hatalom képviselői egytől-egyig amellett szólaltak fel, hogy a kislétszámú osztályok megnyitásának támogatása nem szabad, hogy kérdésessé váljon, addig az ellenzék arra hívta fel a figyelmet, hogy ezekben a kislétszámú osztályokban a gyermekek nem tanulnak meg szocializálódni, alkalmazkodni, az érzelmi intelligenciájuk nem fejlődik megfelelően, ezért inkább az összevont osztályok kialakítása mellett foglaltak állást. A hatalmi többség ezt az ellenzéki javaslatot elfogadhatatlannak tartotta, mert szerintük ez azt jelentené, hogy lemondanak gyermekekről.

Most mi történt, Hölgyeim és Uraim? Végül belátták, igaza van az ellenzéknek vagy mégsem fontos minden diák?

Míg alig tizenöt évvel ezelőtt a Svetozar Marković Gimnáziumban három magyar tannyelvű osztály (egy társadalmi és két természeti) nyílt meg – jómagam a társadalmi-nyelvi szak egyik tanulója voltam – összesen több mint hetven tanulóval, addig ma elmondhatjuk, hogy ebben a pillanatban mindössze egyetlen természeti szakon tanul 21 másodikos tanuló magyar nyelven, az idei évben pedig összesen mintegy harminc elsős diák iratkozott be a természeti és a társadalmi-nyelvi szakra.

Amennyiben tovább elemezzük a kialakult helyzetet, akkor kiviláglik az is, hogy a társadalmi-nyelvi szak megszűnésével nem „csak” a szakon tanuló gyermekeket rövidítették meg, akik nem akkora óraszámmal tanulják majd a nyelveket és a történelmet, mint amekkorával a választott szakukon tanulták volna. Az osztály beszüntetése automatikusan óraszámcsökkenést is jelent, vagyis azok a tanárok, akik ebben az osztályban előadtak volna, jóval kevesebb munkával rendelkeznek majd az előttünk álló három évben. Hiszen ebből a szakból most nem lesz harmadik és bizony nem lesz érettségiző osztály sem.

Az osztály megszűnéséről egyedül a Vajdasági RTV-nek nyilatkoztak a diákok, szülők és a Magyar Nemzeti Tanács részéről illetékes Petkovics Márta, a Végrehajtó Bizottság tagja. A minisztériumból azonban nem érkezett magyarázat arra, miért év közepén hozták meg ezt a döntést, és ezt a döntést miért csak két hónappal később jutatták el az iskolához.

Amennyiben a vajdasági magyar érdekképviselet tett valamit, hogy ez ne következzen be, akkor legalább az érintetteknek szolgáljon valamiféle magyarázattal. Mert egy diák is fontos, nemhogy öt!

Ezzel a magyarázattal azonban tartozik a közvéleménynek is, hiszen a jövőbeni osztályok megnyitása válhat kérdésessé e miatt a döntés miatt. Melyik szülő íratja nyugodt szívvel olyan szakra a gyermekét, amelyik bármikor megszűnhet?

Amennyiben viszont érdekképviseletünk nem tett semmit, csak végignézte, esetleg szemet hunyt a történtek felette, akkor mondjuk ki: alkalmatlan feladata ellátására.

(Autonómia)