„Szerzett jogokat nem veszünk vissza”

„A határon túli magyaroknak juttatott támogatások csökkentése részünkről teljes mértékben ki van zárva” – mondja Cseh Katalin, a Momentum Mozgalom EP-képviselője az Autonómiának adott interjújában

10. Nov 2021

A zentai béketüntetés 30. évfordulóján, múlt pénteken a Tisza menti városban koszorúzott a Momentum három tisztségviselője: Cseh Katalin, a párt európai parlamenti képviselője, Ilyés Márton elnökségi tag és Tomos Endre, a külhoni magyarok képviselőjelöltje. Az eseményt követően a magyarországi ellenzéki párt topolyai felmenőkkel rendelkező tagja, Cseh Katalin a Facebookon megosztott bejegyzésében többek között ezt írta: „Mi a Momentumnál fontosnak tartjuk, hogy megemlékezzünk arról, hogy abban a nehéz helyzetben, a háború kezdetekor Zentán önszerveződő módon álltak ki a háborúval szemben.”

Az EP-képviselő a koszorúzást követően adott interjút az Autonómia portálnak, melyben kifejtette: „Kevés szó esik Magyarországon erről a történelmi pillanatról, amikor a helyi közösség békésen, de határozottan kiállt a kényszersorozások ellen, a háború ellen, azért, hogy ne rángassák bele az itteni magyar közösséget egy olyan háborúba, amelyet nem akart.”

– Miért nem jelentették be előre nyilvánosan ezt a látogatást? Miért ez az inkognitó-mód?

– Ez egy megemlékezés volt, amelyet a Momentum Magyarságpolitikai Munkacsoportjával közösen szerveztünk. Nem gondoljuk, hogy megemlékezni csak nagy csinnadrattával lehet vagy kell. Úgy gondolom, ez egy fontos gesztus, hogy itt vagyunk, több olyan tagunkkal egyetemben, akik innen, Vajdaságból származnak. Beszélgettünk, koszorúztunk, találkoztunk a helyi sajtó képviselőivel. Nem kell mindennek óriási feneket keríteni. Egyébként én kicsit úgy is érzem, hogy hazatértem, amikor bármilyen okból is Vajdaságba jövök, hiszen a nagyszüleim Topolyán éltek, noha édesapám az egyetemi évei alatt Magyarországra költözött, de mi gyerekként a nyár jelentős részét itt töltöttük, úgyhogy nekem egy kicsit össze is mosódott, hogy ez egy hivatalos vagy magánlátogatás volt-e. De biztos vagyok benne, hogy még sok olyan alkalom lesz, amikor jövünk ide, nem csak választások előtt.

– Egy héttel korábban Márki-Zay Péter közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt járt Vajdaságban, Nagybecskereken – amiről szintén csak utólag, a közösségi médiából értesülhetett a nyilvánosság. Mennyire összehangolt az ellenzék cselekvése, akár ezek a határon túli mozgások?

– Úgy fogalmaznék, hogy összehangolás alatt áll a munkánk, hiszen még csak pár hete vagyunk túl az előválasztáson, amely szerintem egy óriási demokratikus mérföldkő Magyarország történelmében. Látszik az, hogy jelenleg is zajlanak azok a munkák, amelyek ki fogják alakítani azt, hogy nemsokára egy összehangolt kampánygépezet áll fel; ez nyilván technikai okokból is egy kis időbe telik. Azonban, ha nincs is minden lépés még összehangolva, az látszik, hogy hasonló prioritásokat osztunk: Márki-Zay Péter is kiemelten fontosnak tartja a külhoni magyarokkal való kapcsolattartást, és ez egyértelműen nekünk is a fontos céljaink között szerepel.

Ezért is abszurd a Fidesznek itt a külhonban is folytatott propagandája, amely Gyurcsány Ferenccel (a Demokratikus Koalíció vezetőjével, korábbi miniszterelnökkel – a szerz. megj.) próbálja összemosni az egész magyar ellenzéket a határon túli magyarokat érintő kérdések tekintetében, függetlenül attól, hogy az ellenzék más vezető politikusai teljesen mást gondolnak erről, mint Gyurcsány. A DK teljesen egyedül van a véleményével a külhoni magyarok szavazati jogának megvonását vagy a támogatások visszanyesését illetően.

Mi nagyon határozottan fogjuk képviselni ebben a sokszínű, de összetartó ellenzéki, remélhetőleg később kormánypárti együttműködésben azt az álláspontot, hogy szerzett jogokat nem veszünk vissza.

– Kikkel kíván együttműködni a Momentum Mozgalom Vajdaságban?

– Alapvetően nem a mi feladatunk, hogy kiválasszuk, kik legyenek a partnereink Vajdaságból, illetve a többi külhoni területről. Ott, ahol magyarok élnek és van demokratikus képviseletük, mi minden politikai és civil aktor felé nyitottak vagyunk, akik szeretnének egy normális párbeszédet, szeretnének véleményt cserélni, esetleg vitatkozni. Itt helyben most azért úgy látom, minthogyha a Vajdasági Magyar Szövetség oldaláról egy kissé elzárkózás volna tapasztalható. A Magyar Mozgalommal viszont kapcsolatban vagyunk, illetve helyi civilekkel, diákokkal, a civil társadalommal és a vállalkozókkal is keressük a kapcsolatot. A politika alapja a diskurzus, a beszélgetés. Mi kormányra készülünk jövőre, és hisszük azt, hogy egy leendő kormány alapvető feladata az, hogy jó kapcsolatot alakítson ki a külhoni magyarsággal. Rá kell jönnünk még a kormányra kerülés előtt, hogy milyen hozzáállással, milyen támogatással tudnánk a leghatékonyabban közösen dolgozni anélkül, hogy a magyar belpolitikát közvetlenül rátolnánk a helyi közösségekre, mert ez szerintem nem a feladatunk.

– Viszont a VMSZ, az egyetlen, komolyabb befolyással rendelkező magyar párt teljes mellszélességgel elkötelezte magát a Fidesz mellett. Mit kezdenek Önök ezzel a helyzettel?

– Nekünk mindenképp kötelességünk lesz jó viszonyra, párbeszédre törekedni a határon túli magyarság választott képviselőivel. Bízom benne, hogy a kormányváltást követően a VMSZ-szel is jó viszony tud kialakulni, még akkor is, ha adott esetben bármilyen jellegű politikai vagy személyes ellentétek állnak fenn, hiszen mind a VMSZ-nek, mind az új magyar kormánynak érdeke lesz az, hogy itt helyben a támogatások hatékonyan megvalósuljanak, és ki tudjuk használni akár a közös határ nyújtotta gazdasági és társadalmi potenciált, amiben bőven van még fejleszteni valónk.

– Arról sincs még döntés, hogy milyen kampányt folytatnak, illetve hogy lesz-e egyáltalán kampánytevékenysége az ellenzéknek a határon túli, magyarok lakta területeken?

– A technikai részleteket a következő hetekben fogjuk kidolgozni. De szerintem nagyon fontos, hogy jelen legyünk mindenhol, és a magunk részéről mi ezt fogjuk képviselni. Nyilván nem úgy kívánunk fellépni, mint a Fidesz. Mi nem kívánjuk a belpolitika mocskát a magyarországi törésvonalak mentén a határokon túlra exportálni, mert ez különösen káros. De azt nagyon fontosnak tartjuk, hogy legyen lehetőségünk bemutatkozni az itt élő magyar közösségnek is, hogy teremtsünk olyan fórumot, ahol az itt élők feltehetik a kérdéseiket nekünk. Bízom abban, hogy meg fognak valósulni a kampány alatt ilyen események.

– Tételezzük fel, hogy a mostani ellenzék kormányra kerül. A határon túli magyarok többsége attól tart, hogy a támogatáspolitika megváltozik. A juttatások egy nagyon nagy része jelenleg gazdaságélénkítő támogatás. Milyen változások lehetnek a támogatáspolitikában, akár nagyságrendileg, akár szabályozás tekintetében?

– Számunka nagyon fontos, hogy a támogatásokat szinten tartsuk, a támogatások csökkentése részünkről teljes mértékben ki van zárva. Azt, hogy a támogatások elosztása hogyan történjen, ott már lehet, hogy nagyobb a mozgástér. Mi azt szeretnénk elérni, hogy ezek a támogatások minél szélesebb körhöz eljussanak, hogy ne a pártközpontokban dőljön el az, hogy ki kap támogatást, hanem az legyen a döntő, hogy hol van a legnagyobb szükség rá, hol tudunk a legtöbb értéket teremteni. Demokratizálni akarjuk az elosztás mechanizmusait, több helyi aktort, civil szervezetet, politikán kívüli szereplőt is bevonva az elbírálásba. De mindenképp az a legfontosabb, hogy a gazdasági élet élénküljön, és a szülőföldön való boldogulás mindenki számára adott legyen, aki ezt szeretné választani.

– Nem tartanak-e attól, hogy több vész el a réven, mint amennyi megtérül a vámon, azaz, hogy a határon túliak felé való nyitás, a külhoni magyarság megszólítása elriaszt olyan magyarországi szavazókat, akik ellenérzésekkel viseltetnek irányukban? Politikai kockázatot ebben mennyire látnak?

– Ez nem egy politikusi válasz lesz, de én nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy bármilyen szempontból politikai kockázat legyen egy magyar ember számára az, hogy egy másik magyar emberrel beszélget. Itt lenne az ideje végre betemetni az árkokat! Az első magyar gyűlöletkampány a határon túliak ellen irányult, ami szerintem egy borzasztó trauma volt az egész társadalom számára. Ezt már rég a múltban kellett volna hagyni. Én személyesen is emlékszem arra, hogy ez a kampány és az ezt követő társadalmi viták milyen mélyen érintették azokat a magyarokat, akár az én édesapám szüleit vagy a családi barátainkat, akiknek gyakorlatilag kirakták a fejükre a céltáblát. Szerintem kötelességünk mindenkivel beszélni, mindenki felé nyitni, minden magyar számára biztosítani a segítséget, a támogatást, a lehetőségeket, éljenek azok a határ bármely oldalán, vagy akár a világ bármely országában. Én nem félek ettől a kockázattól, sőt, szerintem ezeket a kockázatokat vállalnunk kell, pont azért, hogy a kormányváltást követően ne a gyűlöletre és ne egymás elutasítására tudjuk alapozni a politikánkat, hanem arra, hogy a közös pontokat keressük, és olyan felelős kormányként tudjunk viselkedni, amely minden magyar emberért felelős.

„NEM SEGÍTI A BŐVÍTÉS ÜGYÉT, HOGY A VUČIĆ-RENDSZER MIND JOBBAN HASONLÍT AZ ORBÁN-RENDSZERRE”

– Az EP-ben is van egy képviselője a VMSZ-nek, aki a Fidesz frakcióját erősíti: Deli Andor. Vele milyen munkakapcsolatban áll?

– Diszkrét kollegiális kapcsolat van köztünk. Utaztunk már együtt, köszönünk egymásnak, de a szakterületeink kevéssé fedik egymást, így szoros együttműködésről nem beszélhetünk. Kicsit sajnálom, hogy a magyar belpolitikai törésvonalak olyan mélyek, hogy még az Európai Parlamentben is kevesebb a közös munka, a párbeszéd a különböző oldalakat képviselő magyar képviselők között. Míg például a szlovák európai parlamenti képviselők minden hónapban összejönnek egy közös vacsorára, szélsőjobbtól szélsőbalig, megbeszélik, hogy ki min dolgozik, aztán jól összevesznek, de legalább van egyfajta párbeszéd. De sajnos Magyarországon olyan toxikus a légkör, hogy a magyar képviselők között erre próbálkozás sem volt, pedig biztos vagyok benne, hogy vannak olyan témák, amelyeken sokkal szorosabban tudnák együtt dolgozni. Ilyen például Szerbia EU-csatlakozásának előmozdítása, amiben biztos lennének köztünk vitás pontok is, hogy ez milyen feltételek mellett és milyen garanciák megkövetelésével valósulhatna meg, ám alapvetően mindnyájan osztjuk azt az elvet, hogy mind Szerbiának, mind az itt élő magyaroknak az lenne a legjobb, ha az ország uniós csatlakozása megvalósulna.

– A Momentum milyen csatlakozási dinamikát tart megfelelőnek Szerbia, illetve a nyugat-balkáni államok tekintetében?

– Létezik egy élő vita a bővítés körül az EU-n belül, és az, hogy a Vučić-rendszer egyre jobban hasonlít az Orbán-rendszerhez, nyilvánvalóan nem segíti a bővítés ügyét. Mégis, úgy látom, hogy néhány szélsőjobboldali párt kivételével a túlnyomó többség a bővítés mellett foglal állást. Ám Várhelyi Olivér bővítési biztos – akinél néha úgy érzem, kevésbé képviseli az Európai Bizottságot és kicsit jobban az Orbán-kormányt – nagyon gyorsan át akarja nyomni a szerb csatlakozást, amivel kapcsolatban nekem elméletileg nincs fenntartásom, azzal viszont igen, hogy

Várhelyi látványosan nem vesz tudomást bizonyos médiahelyzetbeli vagy demokráciabeli deficitekről, és ennek kapcsán vannak vitáink.

Úgy látom, hogy az Orbán-féle óriási támogatás sokszor inkább árt, mint használ Szerbiának. Szerintem volna azért még mit tenni a szerbiai reformok terén. Pont a csatlakozási folyamat volna az a periódus, amikor még el tudnánk érni azt, hogy akár a kisebbségi jogok tekintetében, akár a médiahelyzetben, akár az antikorrupciós vagy környezetvédelmi helyzetben változást tudjunk elérni.

Karikatúra

The post STUPS: Tradicija appeared first on Autonomija.

STUPS: Tradicija
KERESÉS AZ ARCHÍVUMBAN
Dátum szerinti keresés
Rovatok szerinti keresés
Google-keresés