A TSC ultrái felkészültek a “fizikai megpróbáltatásokra”
Olvasom minden idők legjobb magyar napilapjának, a Magyar Szónak a sportrovatában az interjút bizonyos Sörfőző Andorral, a Kék Betyárok (Blue Betyars) szurkolótáborának vezetőjével. A cimpatikus fiatalember a szümbóleumok világába tévedt, ha már fociról van szó. Hiszen ma már minden, de minden foci. (Éppenséggel csak az errefelé játszott foci nem foci, de ez tényleg csak egy zárójeles megjegyzés.)
Először felháborodtam a címen, miszerint „A TSC az egész délvidéki magyarságot szimbolizálja”. Mivel e focicsapat most jutott fel a szerb első ligába, mert ki lett tapétázva a posztmakoveczista épületkomplexuma forinttal. Szóval, hogy nem Lajkó Félix vagy akár Rúzsa Magdi, nem Urbán vagy az újvidéki színtársulat, nem Végel és Tolnai, nem a Palicsi-tó meg az aracsi pusztatemplom és sorolhatnám, nem ők és ezek szimbolizálják az itteni magyarságot, hanem – b+ 3x, de tényleg – egy focicsapat!
És, b+ 3x, a Magyar Szóban nincs már épeszű ember, aki szólna, hogy álljon már meg a menet, ne egy ilyen lúzer csapat legyen a jelképünk, de aztán rájöttem, hogy sok tekintetben bizony a TSC szimbolizálja a délvidéki (ismét 3x b+) magyarságot. Még csak nem is a Prosperitati, vagy épp a Magyar Szó, vagy a VMSZ meg az MNT – pedig hát miattuk él olyan jól a vajdmagy populáció, mint sose eddig.
Ha esetleg nem volna ismerős a csapat, melyet az új tulajdonos, a topolyai-bajsai Zsemberi János vezetett el a szerb szuper-, azaz első ligáig, elmondjuk, hogy épül már a stadion, kb. kész a topolyai fociakadémia, ami amolyan kihelyezett felcsúti orbanikus épületegyüttes, szó szerint, a magyar kormány brutális milliárdjaival megtámogatva (maga Orbán nyitotta meg a gyakadémiát). A műfüves pálya fölé olyan fehér sátrat feszítettek, ami épp megfelel lakodalom, falunap, bográcsfőzőverseny és parasztolimpia rendezésére is.
Megnéztem a honlapot, és az ugyan igaz, hogy a tulajdonos Zsemberi, meg az igazgató és a vezetőedző is magyar, de a stáb többsége nem annak tűnik (névelemzés alapján, ami ugyan náci módszer, de ez van), és hát a focistáknál még faramucibb a helyzet. Persze lehet, hogy ezek mind szerb nevű magyarok, illetve az anyanyelvük magyar, ezt errefelé nem tudhatjuk. De hát tudnivaló, hogy délen a szerb, montenegrói, bosnyák, horvát, bunyevác kölkök rúgják nagy elánnal a pöttyöst (megint 3x b+), ilyeténképp egy szerb stábbal még ráció is van egy bácskai fociakadémiában (ha már az őshazában egyik sem jött be). Zsemberi egyébként egy interjúban elmondta, hogy ő maga a belgrádi Partizannak szurkol, a Bajnokok Ligájában meg a szintén fővárosi Crvena Zvezdának.
Ám térjünk vissza a Kék Betyárszhoz, akik huszonéve még Kék Ördögök voltak, de mióta Rózsa Sándor már az MNT kultúrturizmusának is sarkalatos pontja lett (volna), hallgattak az idők szavára. (Mondjuk a kéken még lehetne dolgozni, mert az ugye az SZDSZ madarának a színe volt…) Betyársz egyébként azért lettek, mert „mindenképpen valamilyen vajdasági vonást akartunk mellé találni. Kicsit közösségépítő jellegként, a magyar virtust is megjelenítve a betyárra esett a választás.”
Huh, megint 3x b+. Mert hát a betyár mégse vajdasági magyar találmány, meg akkor éppenséggel lehetnének hajdukok is – de hagyjuk. A lényeg, hogy e betyársereg mellé először a temeriniek álltak oda (ez jelzi, hogy ott már nincs magyarverés), de jönnek Adáról, Óbecséről, Magyarkanizsáról, a meccsek egyelőre ugye Zentán maradnak, de utazgatnak is, mindenhol lecsúszik meccs előtt és után pár sör.
Sörfőző ezek után kifejti, hogy az idősebbek nagyon pozitívan fogadják a Betyárszt, mert „a délvidéki magyar emberekből egy kicsit kinevelték ezt a magatartást, hogy kiálljunk magunkért, és agresszívabban lépjünk fel”.
Hogyan?
Agresszívabban?
És azt hogyan lehet?
Már figyelnek is rájuk a rendőrök, utal rá büszkén Sörfőző, de ezután még inkább figyelnek majd rájuk. Ragyogó logika, előre feljelenti magát a rendőrségen. Novi Pazarban meg egyenesen megkövezték őket, erre is büszke.
De a betyárszok felkészültek: „A legnagyobb konfliktusokat és az esetleges fizikai megpróbáltatásokat azoktól a topolyaiaktól várhatjuk, akik belgrádi együtteseknek szurkolnak. De nem félünk, fel vagyunk készülve erre.”
Jó, nem akarom túltolni – minden országban így van ez, itt legfeljebb az a pikáns, hogy mondjuk a topolyai magyarok esnek majd egymásnak a focin (bár általában olyan kihalt ez a városka is, hogy el nem tudom képzelni, hány embert érint majd mindez), és – figyelem – fizikai megpróbáltatásokról is szó van.
Mi van, futni fognak a betyársz? Vagy – ütnek?
A legviccesebb interjúrészlet azonban a következő, ami arra vonatkozik, amikor valami bivalyerős belgrádi bandával kerülnek majd szembe (ezek tényleg Európa-szerte hírhedtek, már ha beengedik őket): „A két nemzet közt politikailag fenntartott cukormázas viszonyra valószínűleg sok száz, ezer rendőr fog vigyázni, így inkább a színfalak mögött számítunk megkeresésre.”
Az utóbbi tagmondattal foglalkozzék a bűnmegelőzés, ti. hogy bejelentődik, majd a stadionon kívül rendezik az ügyeket a betyársz és mondjuk a belgrádi Rad hírhedt nacionalista maffiózó verőlegényei.
A tréfás az, hogy a Magyar Szóba bekerülhetett egy őszinte magyar betyársz mondat: ti. hogy a szerbek és magyarok közt fenntartott viszony – cukormázas. Ha ezért az igaznak és őszintének tűnő véleményért az MNT nem váltja le Varjú Márta főszerkesztőt, hát akkor nem tudom, minek kell a lapban megjelennie… Egy Pásztor István-karikatúrának Coraxtól?!
És akkor summázzuk: a tételmondat valójában igaz is lehet – „A TSC az egész délvidéki magyarságot szimbolizálja”. Mert tényleg, igen. Sajnos, de nagyon így van. Hisz itt van a NER-kompatibilis „vajdmagy” fociakadémia. Amibe átláthatatlanul ömlenek a magyar adófizetők milliárdjai, akár a Prosperitatiba – pár vajdasági magyar persze jól jár, de a közösség ettől nem fog sem fejlődni, sem hosszú távon fennmaradni. Ráadásul a csapatban már több a nem magyar, ahogyan a magyarországi vagy más határon túli magyar csapatokban is nagyítóval találunk csak magyar nemzetiségűt, lásd DAC. De nem az oktatásra, a kultúrára, az egészségügyre megy el a lovetta, ne adj isten, hogy egy tudós, művész, orvos jelképezné kisebbségünket, hanem a foci, a foci, a foci. Ami nyomokban tartalmaz errefelé gólt európai szinten.
És persze itt ez az egyoldalas interjú, amit egy nem NER-kompatibilis vajdmagy művész, tudós stb. sem kaphat meg ám, de egy vezérszurkoló rögvest – ez is jól szimbolizálja a vajdmagy viszonyokat. A betyárok éltetése is – rabolni szabad, az hősies tett, azt szereti a nép, ha elveszik a gazdagoktól a fölösleget és szétosztják a szegények közt. Csak hát ez egy mítosz, ami Rózsa Sándorra sem volt igaz, nemhogy a többire.
És ami a legfontosabb: az agressziót, a fizikai agressziót éltetik, a leszámolást a más nemzetiségűekkel, de még azon nemzettársakkal is, a topolyai magyarokkal, akik ne adj isten másnak szurkolnak.
Van egy könyv, a délszláv válság okairól szól, az a címe, hogy A háború a stadionokban kezdődött el.
Nos, itt tartunk – betyársz szurkolótábor már van, a stadion meg épül.
(A nyitókép forrása: a Blue Betyars Facebook-oldala)
(Autonómia)
