Akármennyire is jó egy színész, nem biztos, hogy éppen minden szerepre megfelelő.
Sergej Trifunović, a Szabad Polgárok Mozgalmának (PSG) vezetője vasárnap este egy Twitter-bejegyzésben, és a Nova S televízió Utisak nedelje című műsorának vendégeként is bocsánatot kért a magyaroktól a szombaton, Belgrádban tartott tiltakozó gyűlésen elhangzott szavai miatt, amit nyelvbotlásnak minősített.
Persze a bocsánatkérés, illetve az elhangzottak tisztázása várható volt, főleg miután a PSG partnerszervezete, a Magyar Mozgalom is határozottan felszólította erre Trifunovićot.
Az világos volt elejétől fogva, hogy egy nagyon szerencsétlen elszólásról van szó, még annak ellenére is, hogy Trifunovićtól amúgy nem állnak túlságosan távol a meggondolatlan kijelentések.
Trifunović beszédének ominózus része itt nézhető meg:Viszont a helyzet kezelésével való késlekedése olyan ziccert adott a hatalmi médiának, amit az bolond lett volna nem kihasználni. Én a magam részéről majd’ seggre estem, amikor vasárnap reggel a híreket megnyitva azt kellett olvasnom, hogy Aleksandar Vulin, a sorkatonai szolgálatra annak idején alkalmatlan védelmi miniszter (ilyen sincs sehol máshol a világon) nyugtatgat engem, mint drági mágyárszki komsiját, hogy egyetlen szerb sem gondolkodik úgy, mint Trifunović, aki szerinte nemzetek közötti gyűlöletet szít.
Attól se kezdem a hátamon pörögni örömömben, amit az egykor a magyaroknak szendvicset ígérő, majd azt végül a saját szavazóiknak osztogató haladók kenyérvajazó emberének szegődő Pásztor úrtól kellett végigolvasnom:
“(…) [Trifunović] nem alázhatja és nem sértheti meg, de nem is bélyegezheti meg a vajdasági magyar közösséget. Nagyobb politikai »arcok« is próbálkoztak ezzel az előző időszakban, nekik sem sikerült, Trifunovićnak, ennek a politikai kiskakasnak sem fog.”
Ő most épp ezeknek a “nagyobb politikai arcoknak” mossa rendszeresen a szennyesét a MaSzó és a Pannon által még megszólíthatók előtt, de nem szeretnék egyetlen VMSZ-szavazót sem összezavarni ezzel (őket nem is lehet).
Ezek után a Schwarzwald-torta tetején a meggyszem mi más is lehetett volna, mint a politika és a teátrum vegyítését könnyfakadásig tökéletesítő, hőn szeretett államelnökünk, Aleksandar Vučić Orbán Viktorhoz intézett bocsánatkérése.
Sajnos a tájékoztató túl szűkszavú, így nem derült ki, hogy valójában azért kért-e bocsánatot Orbántól, mert Trifunović a magyarokat pont azokkal a szírekkel vette egy kalap alá (Szerbia majdani potenciális benépesítőiként – wahaha!), akik a 3-4 évvel ezelőtti menekülthullám legnagyobb hányadát képezték, és akik ellen ígyesen pont a szent Magyar Kormány uszította a zombikat földön, vízen és levegőben egyaránt (értsd: tévében, rádióban, újságban, plakáton, wc-papíron, metróbérleten, elsőáldozós imakönyvborítón, esküvői meghívón, hímzett falvédőn…).
Trifunović durván szétcsúszkáló magyarázkodásának a csúcsa szerintem az, hogy “zato što ja mislim brže nego što govorim”.
Nem tudom, ki hogy van vele, de engem különösebben nem nyugtat meg, hogy a mostani, háborús uszítókból a “fenyegetett kisebbségek” (ezek most épp mi volnánk) harcos védelmezőivé vedlett, az országot egyébként (Trifunovićot részben igazolva) valóban sikeresen kiürítő, “nagyobb politikai arcok” leváltására, és az országnak a politikai és gazdasági válságból való kivezetésére szövetkező ellenzéki szervezetek number one figurája nem tudja összeszinkronizálni a gondolkodása és a beszéde sebességét, pláne a tartalmát. Attól sem vagyok boldog, ha látom, hogy a félrebeszélésének tényleg több köze van a hülyeséghez, mint a rossz szándékhoz.
Akármennyire is jó egy színész, nem biztos, hogy éppen minden szerepre megfelelő. Ezt be kéne látni.
(Autonómia/Második Nyilvánosság)
