Pártelnököt választott (újra) a Vajdasági Magyar Szövetség a hétvégén. A szavazólapon egyetlen név szerepelt, de azért komoly arccal lenyomták a bulit, mintha tényleg lenne tétje az összeröffenésnek.

Az egyetlen személy köré épülő diktatúrák kicsiben és nagyban is ugyanazt a képet mutatják, és ugyanúgy teljesen mindegy, hogy mikor mit mond a Kedves Vezető, hiszen úgyse változik soha semmi. Esetleg csak rosszabb lesz. Esetleg csak azoknak is lesz félnivalójuk, akiknek eddig jól állt a szénájuk. A hatalom célja tehát továbbra is a hatalom maga.

A Napló szúrta ki az elnöki beszéd talán leglilább mondatát és tette közzé a Facebookon (amit persze nem hagytak szó nélkül az olvasók sem, best comment a kép alatt):

Ismét egy toronymagas labda, ismét egy költői mélység. Csak remélni merem, hogy a JRV-n hamarosan megszületik a magyarázó cikk is Pósa, Paskó, vagy a virtuális gumiszoba kiötlőjének valamelyik skizoid, álneves entitása tollából, netán a VMSZ egyik, üstökösként felívelő karriert magáénak mondható, ifjú titánja vág majd rendet az ideológiai katyvaszban – párthűségét bizonyítandó.

Nem szeretnék hülyén meghalni, ezért fontosnak tartom megtudni, hogy a haladó-fideszes limbóhintó szélhámjába befogott vajdmagyar paripán eddig is a fara felé fordulva ült-e a VMSZ mélyen tisztelt elnöke, vagy maga a ló galoppozott hátrafelé a folyamatos gyeplőrángatástól, és ezért nem lehetett érezni az előrehaladás semmivel össze nem téveszthető menetszelét.

Pásztor hatásvadászkodó beszédmódját mindig is jellemezte (a gyenge írónői véna mellett) egy nemzetkarakterológiai, lételméleti dilemma, amelyet ezúttal is csak annyival oldott fel, hogy őt kell követni, mert akkor minden tuti jó lesz. (Ahogy eddig is minden tuti jó volt a vezetése alatt, ezért lett 50+ mostanra a vajdasági magyarság átlagéletkora – bár nem úgy tűnik, mintha a VMSZ-es szavazóbázis ezt bárminemű problémaként élné meg, lévén, hogy nem idegen tőlük a retrográd, gerontokrata attitűd.)

Nem kétlem én azt, hogy az elnök úr szolgáltatta világmagyarázat sokaknak bőven elegendő. Ők azok, akik a VMSZ-en keresztül személyesen Orbánnak hálásak az uniós polgárok által befizetett adóeurók Prosperitati-támogatásként való osztogatásáért, miközben hanyatló Nyugatról hadoválnak (ahogy tette a cirka 30 évvel ezelőtt összeomlott Szovjetunió is hosszú évtizedeken keresztül), meg persze nyugati migráns fertőről (amivel szemben a magyarság nemi erőszakért a nőt hibáztató, templomba ugyan nem járó, de „hiperkeresztény”, idegen nyelveket hírhedten nem beszélő része természetesen konstans erkölcsi fölényben érzi magát).

Elnök úr még „csak” 63 éves, tehát még jó pár évig lesz képes mérgezni a magyar-magyar viszonyokat Vajdaságban, amiért soha nem lehetünk majd neki elég hálásak. Az pedig baromira mindegy, hogy a nyeregben hogyan fészkelődik, mivel ebben a korban az ember már nem vált útirányt, így teljesen megnyugodhatnak azok, akik amiatt aggódtak, hogy a VMSZ fémjelezte vajdmagy politizálás netán 21. századi fordulatot vesz, és BG-BP hatalmi centrumok kedvező konstellációit a jövőben már nem arra fogja felhasználni a párt, hogy a legutolsó, bivalybasznádi, nyócosztályos hk-elnök tátottszájú fia-borja is be legyen nyomva a közszférába állami csecsen lógni (ami még mindig a kisebbik rossz: ennél sokkal gázabb, amikor tanárt csinálnak a gyerekből valamelyik suliban, hisz az már kézzelfogható merénylet a felnövekvő nemzedékeink ellen).

Hogy a VMSZ-en belül mennyire nincs gondolati/elvi mozgástér, arra tökéletes bizonyíték, hogy Pásztor mellett egyetlen alternatív jelölt sem mert felállni, hiszen a közelmúltban történtek ismeretében jól tudja minden VMSZ-tag, hogy a legkisebb pisszenésért is azonnali kirúgás jár – plusz némi lejáratás a párt házi (nem mellesleg magyar adófizetői zsével bőségesen kistafírozott) trollportálján.

De erre utal a gyakorlatilag egyhangú szavazati arány is. Egyetlen ellenszavazat született csupán, ám azzal kapcsolatban annál több vicces elmélet kapott szárnyra. Egyik szerint magányos hősről van szó. A másik szerint régi trükk ez a diktatúrákban: kell a kvázi belső ellenzék látszata is, hogy ne tűnjön annyira monoblokknak az egész kóceráj. A harmadik szerint pedig simán akad még egy ennyire válogatott társaságban is egy, a többinél is analfabétább hülye (egyik iskolaszék tagja például), aki nem jól értette, mit kell bekarikázni/beikszelni.

Józan ember eddig sem kergetett hiú ábrándokat a VMSZ megreformálásával kapcsolatban, és az eredmény őt igazolta.

Most, hogy az évek óta tartó, minden csatornán folyó, szűnni nem akaró propaganda hatására a vajdasági magyarság számottevő része teljes Fidesz-extázisban leledzik (olyan szinten, hogy aki nem Orbán-imádó, az egyenesen nemzetáruló, ill. migránssimogató a szemükben), továbbá teljes pártkontroll valósult meg a közmédiumokban (kivéve a Vajdasági RTV-t), és az összes ott dolgozó újságíró egyként terjeszti a habonyi igét (de minimum csendben tűri, hisz ellenhangot soha nem hallani), miközben a Fidesz kegyelméből él sokkal jobban a szakma becsületét komolyan vevő, független pályatársaihoz képest, és nem mellesleg hogy az anyaországi magyarság többségében is sikerült azt a képet kialakítani, hogy minden hatuma elkötelezett fideszes (köszönhetően annak is többek között, hogy a fontosabb vajdasági magyar intézmények szinte kivétel nélkül hűségesküt tettek a mindannyian.rs-en), bennem azért felmerül egy-két kérdés:

Mi lesz aztán? Mi lesz a Fidesz után?

Se Pásztor, se Orbán nem él örökké (hál’ Istennek) – ez nem jóslás, hanem puszta biológiai törvényszerűség. Magyarországon kb. 2,5 millió Fidesz-szavazó van. Az épp 7,5 millióval kevesebb ember, mint ahányan Magyarországon élnek, és 5,5 millióval kevesebb, mint ahányan Magyarországon választásra jogosultak (cirka 8 millió ember).

Eddig a történelem során egyetlen olyan rezsim se volt, amely örökké fennmaradt volna, úgyhogy előbb-utóbb Magyarországon is el fog kopni az a „nemzetivé” átvedlett exkomcsi (ill. ex-KISZ-es) politikai generáció, amelyik a Fidesz parlamenti soraiban ülve eddig 19 alkalommal szavazta le az ügynökakták megnyitására vonatkozó LMP-s kezdeményezést, miközben vég nélkül sorosozik, migránsozik, és persze kommunistázik.

Nem kellett volna ilyen mélyre fúródni a Fidesz seggébe, drága vajdmagy elvtársak, és átvenni azt a nemzetárulózó, megosztó retorikát, amivel a legbutább támogatóikat hülyítik Orbánék. Ha bukik a Fidesz, a komplett vajdasági magyarság fog a következő (a NER-es országlást már ifjú korában keservesen megszenvedő) anyaországi hatalom szemében ellenséggé/árulóvá válni, és ezt kizárólag az itteni, valójában nevetséges legitimációval rendelkező, elvakult orbánista talpnyalók mostani, teljesen együgyű viselkedésének köszönhetjük majd.

El lehet azon gondolkodni, hogy ez nekünk (mindannyiunknak) mennyire lesz jó.

(A nyitókép forrása: vmsz.org.rs)