Ritkán alakul úgy, hogy a szellemi és morális értelemben időnként még a Délhír pöcegödre alá is bekandikáló Jóíccakátvajdaság olvasgatásával töltsem a méregdrága időmet, de néha muszáj velük is foglalkoznom egy kicsit, mert még nagyon megszokják a prosperálást. Egyszer már megénekeltem, hogyan is kapcsolódik a bót Szalai Attilához, a Hét Nap (hát olyan, amilyen) karikaturistájához, akinek ezúton is gratulálok: tényleg ritka lecsúszott szarhoz adta a nevét. Na de ő tudja, az ő becsülete.

A vizuálisan szétszántott dizájn, a mindennemű logikát nélkülöző, totál bezveze szövegrész-kiemelések és a hektikus tartalom pontosan azt nyújtja, amit akkor várhatunk, amikor a herefődbű hílunk be valakit vebódalt szerköszteni. А VMSZ káderutánpótlásának „kiváló” képességeit a lehető legplasztikusabb módon reprezentáló Horváth Noéminek, a Jereváni Rádió „fő- és felelős szerkesztőjének” ezúttal is csókolom a két szép dolgos kezét. Jó, nyilván nem várhatjuk el tőle, hogy tisztában legyen a FŐ- és FELELŐS szerkesztés fogalmával, pláne holmi újságírói etikával: őt természetesen nem ezért tartják. Nem t’om, a műkörmeire ráfestette-e már Vučić sorszámát – nehogy össze-vissza szavazgasson itt nekem áprilisban.

Az egy-két levitézlett író/újságíró mellett sehol sem jegyzett nímandokat és gyáva, álnéven firkáló (a szerzői álnevet az impresszumban sem feloldó, tehát lenyomozhatatlanul anonim) pártseggnyalókat foglalkoztató trollportál igazi kis VMSZ-es kórtörténet, hisz minden megtalálható benne, ami a VMSZ politikájára, illetve arculatára jellemző: hazudozás, ferdítés, rágalmazás és – hála Paskó plébános „úrnak” – most már a plagizálás is!

Egyik legfrissebb „cikküket” ugyanis nem más jegyzi, mint „Paskó Atya” (sic!), az MNT „független” (muhaha!) sztárszakácsa, sztárborásza, sztárkarmestere és sztáriszlámszakértője (a felsorolás messze nem teljes). Ő egyébként olyannyira a JRV húzóneve, hogy még saját rovattal is rendelkezik. Noha Paskó az általa elvégzett egyetemi szakokon aligha találkozhatott az iszlámmal kapcsolatos tantárgyakkal, értsük meg a VMSZ-t is: ha nincs ló, jó a szamár is, szegény ember különben is vízzel főz, és mivel ők nem tudnak olyan profi, bármikor hadra fogható „biztonságpolitikai szakértőt” prezentálni, mint amilyen a Fidesz kedvence, a még az önéletrajzában is hazudozó (pl. munkahelyként egy nem létező egyetemen kamupozíciót feltüntető) Nógrádi György, így kénytelenek voltak a (végül érvénytelen) október 2-i magyarországi (kamu)népszavazáson való részvételre buzdításra (azaz a falusi nénik-bácsik mecsetekkel meg arab terroristákkal való beszaratására) Paskó atyát felkérni – ami finoman szólva nem volt mindenütt átütő siker.

Nos, ebben a „cikkében” Paskó atya többek között amiatt abajog, hogy a házasulni vágyók nemigen járnak jegyesoktatásra.

Nőtlen ateistaként nyilván nem én vagyok a legkompetensebb személy az ezzel kapcsolatos megállapításainak mérlegelésére. De „nem is azért gyűltünk ma itt össze, drága híveim”, hanem mert a JRV Facebook-oldalán, a bejegyzés alatt találtam egy érdekes hozzászólást:

(ha valaki kattintani szeretne, ide kattintson: biblia.hu/a_biblia_a_hazassagrol/hat_en_immar_kit_valasszak)

Igen, ez a Bővíz László az a Bővíz László. Vagyis ő Bővíz atya, a beodrai plébános, az MNT tagjainak sorában ülő két katolikus pap közül a másik (bár mostanában mintha kissé hanyagolná az illusztris társaságot – de ezen különösebben nem tudok csodálkozni). A diplomácia lakonikus nyelvén megfogalmazott észrevétel bizony nem kisebb dologra mutat rá, mint szövegnyúlásra, azaz más szellemi tulajdonának a lemásolására, annak sajátként való bemutatására! Ó, hát én az ilyen eseteket nagyon szeretem, hisz tudjátok, úgyhogy egy kis időt rászántam a részletekre is (amikben az ördög lakozik, ugyebár – csak hogy stílusos legyek). Bár az első néhány bekezdésben valóban a bölcs Paskó atya filozofálgatásait olvashatjuk (már akinek van erre ideje meg idege), ám egyszer csak minden idézőjel, forráshivatkozás vagy egyéb utalás nélkül átcsap az iromány a Bővíz-féle kommentben található link alatti szövegbe, és onnantól csaknem töretlenül, gyakorlatilag a végéig az átmásolt szöveget olvashatjuk.

Így néz ki a JRV-n (ne kérdezzétek, mire föl ez a betűtípus-kavalkád):

Így pedig az eredeti helyén, a biblia.hu-n:

Könnyű észrevenni, hogy némi „szerkesztésnek” is áldozatául esett az eredeti szöveg (pl. kikerültek belőle a felsorolások sorszámai), sőt, a Tízparancsolat minden pontját (főleg a hetediket!) szívén viselő Paskó atya még néhány saját „gondolatot” is beletoldott – természetesen az eredeti szöveg határainak feltüntetése nélkül (az eredetiben nem szerepel, hogy: „Nem az a kérdés, hogy a férfi vagy a nő a domináns a családban, hogy ki az erősebb egyéniség. Régi titok és törvény, hogy jó házasság egyik nagyon fontos titka, hogy Istenre építkezik-e!”).

Paskó „tiszteletes” trehány „ollózására” jellemző még az is, hogy az eredeti szövegben található, reformátusok által használt „keresztyén” kifejezést se változtatta meg a katolikusok által használt „keresztényre”. Sőt, a bibliai hivatkozásoknak sem a katolikus változatát használta, illetve nem változtatta meg arra (pl. a református forma „1Móz 2,18-26”, míg a katolikus „Ter 2,18-26”).

Nem fogom azzal az akkurátus precizitással kielemezni a szöveg százalékarányos lopottságát, mint ahogy tette azt egy éve Purger Tibor a Magyar Szó „újságírójának”, Diósi Árpádnak az irománya kapcsán (pláne nem fogom kéttizedes pontosságig kiszámolni, mint Purger, aki kétszer is ráhúzta a vizes lepedőt Diósira – aminek természetesen az égvilágon semmilyen következménye nem volt a Varjú Márta által főszerkesztett és Ökrész Rozália által igazgatott Magyar Szóban, tán még meg is dicsérték*), de ránézésre simán 80% fölött van a lenyúlt szövegrész aránya.

Szar az, mikor az ember az olvasatlanoknak szánt plágiumával véletlenül beleszalad egy olvasottba, pláne egy szakmabelibe, ez esetben egy másik papba. Persze én se bírtam szó nélkül hagyni a dolgot a JRV FB-oldalán, főleg, amikor észrevettem, hogy Paskó a saját profiljával „imádta” a „saját” cikkét (nyomott rá egy szívecskét):

Gyorsan működik a párt forró drótja, mert nem sokkal ez után Paskó visszavonta a szívecskét. Ámde:

És láss csodát, az iromány aljára utólag odakerült egy hevenyészett forráshivatkozás is:

Gondolom, csak azért nem kisebb betűkkel szedve, mert ennél kisebb egyszerűen nem volt a webszerkesztőben. Persze legfelül még mindig Paskó atya van feltüntetve szerzőként, amit a felsorolt tények fényében továbbra is nehéz értelmezni.

Hogy a VMSZ trollportálja mennyire nem egy következmények nélküli webhely, arra nem csak az utólagos (mondhatni: kikényszerített) korrekciók szolgálnak bizonyítékul, hanem az is, hogy Bővíz atya hozzászólása és az én kommentjeim is úgy le lettek törölve, mintha mise történt volna. Pontosabban rejtve vagy blokkolva lettek: én látom őket (a sajátomat azért, mert a sajátom, a másikat meg azért, mert korábban lájkoltam), de senki más (még az ismerőseim se) nem láthatják, és gondolom, Bővíz atya ismerősei se. (Nem t’om, ennek a cikknek a hatására esetleg visszaállítják-e a láthatóságukat.) No, de ez szinte említésre se méltó: annak, hogy törölgetik a kommentjeimet a JRV-n (meg a VajMÁn is volt rá példa, a Délhírről meg a MaSzóról pedig már régen kitiltottak, hehehe), annak nulla újdonságértéke van (to mi dođe kao „dobar dan”), és nem is ez az eset tanulsága.

A nagy büdös igazság az, hogy Paskó atyának egy csepp szégyenérzete sincs. Mert ha lenne, már rég elsüllyedt volna, mint a Titanic. A szégyentelen szövegnyúlásnak semmi, de semmi köze nincs a keresztény értékekhez, legkevésbé a keresztény erkölcshöz. De még a keresztyénhez se! A képmutatáshoz, az álszentséghez viszont annál inkább. Egy magára valamit is adó értelmiségi (márpedig Paskó nagyon is sokat ad magára e tekintetben!) nem művel ilyet még egy olvashatatlan trollportálon sem. (Sőt, eleve nem is ír oda, de ezt most ne feszegessük.) Azt hiszem, pont az ilyen Paskó-féléknek üzente Ferenc pápa a napokban a következőt:

„Hányszor hallottuk már emberektől, hogy ha az ilyen emberek katolikusok, akkor inkább már jobb ateistának lenni!”

És gondoljatok bele, mennyire lealjasult a mi kis vajdasági magyar társadalmunknak az a része, amelyik a lopást/csalást/hazudozást nemcsak nem ítéli el, de még pártolja is, piedesztálra is emeli, sőt, megpróbál a része lenni.

Paskó egy plébános. Egy véleményvezér. A viselkedése, az általa közvetített értékrend sokakra van hatással. Ha egy pap plagizálhat, akkor azt gondolhatják a hívei, hogy nincs ebben semmi rossz. Hova vezet ez? Az sem világos, mennyire fér az össze a papi hivatással, hogy valaki jobban exponálja magát súlytalan főzőműsorokban, mint a legjelentéktelenebb, egyszer használatos celebek.

A kamerák előtt mondjuk flambírozott ürücombot készíteni bechamel mártással, a Château de Puligny-Montrachet-hoz meg elrágicsálni egy kis szamársajtot, miközben a hívek jelentős részének ennie is alig van mit… Ehhez a katolikus egyháznak tényleg nincsen egyetlen kurva szava se?

Jó, hogy legalább a lebuktatás egyházon belülről érkezett (még ha ez nem is tekinthető hivatalos formának). Természetesen a világ mocskát ismerve azon se csodálkoznék, ha emiatt esetleg Bővíz ütné meg a bokáját, Paskó meg boldogan lubickolhatna tovább a hírnévben. Én már bármit kinézek bárkiből egy ideje, de legfőképpen az ilyen vagy olyan hatalom birtoklóiból. Bármit.

Ui.: Természetesen a weboldalról és a Facebook-oldalról is készítettem mentést (MHT fájlformátumban), ha netántán megpróbálnák eltüntetni a cikket, vagy olyan módon módosítanák, ami már megfelelne valamiféle erkölcsi alapkövetelményeknek (ez utóbbi lépést nem tartom túl valószínűnek, mert ahhoz már egy kicsit dolgozni is kellene).

* Utólag tudtam meg, hogy mégiscsak volt „következménye” a Magyar Szóban Diósi Árpád szemrebbenés nélküli „ollózálásának”: újságíróból előléptették szerkesztővé! Én kérek elnézést a fenti „rosszmájúságért” – a valóság már megint keményen „rámcáfolt”.

(Autonómia)