A Vajdasági Magyar Szövetség sajtóközleményt adott ki, melyben közölte: a város számára kiemelt történelmi/kultúrtörténeti jelentőséggel bíró épületek – és itt a Petőfi utcában található 3-as és 5-ös szám alatti házakra gondolt – „szinte titokban” történő megsemmisítése zajlik.

Tehát Szabadka legerősebb hatalmi pártja nem csak önmagától, hanem koalíciós partnereitől, a Szerb Haladó Párttól, valamint számos kisebb szövetségesétől is követelte a rombolás leállítását a városban, melyet maga irányít a két legfontosabb városvezetési pozíció, a polgármesteri és a Városépítési Igazgatóság igazgatói pozíciója révén.

Így a részleges vagy teljes emlékezetkiesésben szenvedő VMSZ, a legszűkebb városközpont lerombolásának egykori élharcosa egyik napról a másikra a városmag legnagyobb védelmezőjévé vált.

Hogyan is magyarázhatnánk egyébként, hogy elfelejtették, hogy épp a „saját” építési titkárságuk hozta meg azt a határozatot, amellyel jóváhagyja azoknak a házaknak a bontását, melyek megmentését, igencsak jelentős késéssel, most nagy hévvel szorgalmazzák.

A Községközi Műemlékvédelmi Intézetben azt állítják, hogy a bontásról már régóta tudni lehet, és az omladozó házaknak nincs műemléki értéke. Ezeket a terveket a VMSZ is ismerte, mely, akárcsak ma, akkor is része volt a hatalomnak.

Nyilvánvaló, hogy a VMSZ arra sem emlékszik, mikor 2007-ben a városi képviselő-testületben a leghatározottabban kiállt Szerbia legrégibb színházának, a Népszínháznak a lebontása mellett. A döntését támogatta akkori koalíciós partnere, a Demokrata Párt is.

Éppen ezért érdekes a VMSZ Szabadka kultúrtörténeti öröksége iránti, hirtelen támadt érdeklődése, hisz ez ellentétben áll a párt eddigi törekvéseivel, amit a megtörtént esetek is jól példáznak: a Heizler-fürdő lebontása a Petar Drapšin utcában, öt ház megsemmisítése a Papp Pál utcában, a Raichle-bérházak lerombolása a Vasa Stajić utcában – ezek mind a 2006-ban egyhangúlag elfogadott városrendezési terv alapján történtek. Ebben az időben a VMSZ és a DP közösen gyakorolta a hatalmat, az akkori polgármester pedig a VMSZ-es Kucsera Géza volt. A város központját érintő sikeres rombolás feketelistájáról nem hiányozhat a megsemmisített zöld szökőkút sem, amelyet inadekvát karbantartási módszerek alkalmazása révén a VMSZ és a DP együttes erővel cseszett szét.

A VMSZ káderei ma is vezető pozícióban vannak mind a Városrendezési Intézetben, mind Szabadka Városfejlesztési Igazgatóságában. Ennek fényében kissé tragikomikusnak tűnik, hogy a VMSZ Városi Bizottságának elnöke, Bunford Tivadar saját kádereitől kért magyarázatot arra, mi is történik voltaképpen a városban. Először is, hogyan lehetséges, hogy egy párt magas rangú tisztségviselője nem tudja, mit csinálnak az alacsonyabb beosztású tisztségviselői, és milyen politikát folytatnak? Másodszor pedig, tényleg ilyen gyorsan elfelejtette, hogy a város sorsának ilyetén alakulásához a leginkább ők maguk járultak hozzá?

Hirtelen fontossá vált Törley és Budai, a 3-as és 5-ös számú épületek egykori tulajdonosai, s ezek a házak most stratégiai fontossággal bírnak az építészeti örökség megmentése kapcsán, míg a Népszínház 1854-ben készült épületét – 5000 polgár petíciója, a városvédők és a nemzetközi intézmények tiltakozása dacára – a földdel tették egyenlővé.

Az, ami még inkább felháborító, hogy a párt hirtelen feltámadt lelkiismerettel próbálja álcázni valódi indítékát: a Vajdasági Magyar Szövetség, élén a Pásztor famíliával, Szabadka történelmi emlékeinek „megőrzése” ürügyén kíván leszámolni a város engedetlen polgármesterével, Maglai Jenővel, aki nem mellesleg egyike a Magyar Mozgalom nevű gonosz disszidens szervezet alapítóinak. Talán ezzel függ össze Pásztor István nemrég tett kijelentése is, miszerint egyesek „azt gondolják, akkora a fenekük, hogy egyszerre két széken ülhetnek”?

Ahelyett, hogy egyszerűen leváltanák, ha már annyira zavaró tényezővé vált, Pásztor és társai egy értelmetlen, buta sajtóközleménnyel próbálnak leszámolni a másként gondolkodókkal saját soraikban. A cél megőrizni a komoly, hiteles párt látszatát a magyar közösségen belül, egyben megmutatni, ki a főnök, és megőrizni a hatalmat.

Hogy a VMSZ kezdeményezése, valamint a Magyar Nemzeti Tanács nyilatkozata, miszerint hatásköreivel összhangban maga is aktívan részt kíván venni a Szabadka építészeti emlékeinek megőrzése kapcsán kialakult problémák megoldásában, vajon a VMSZ-en belüli leszámolás kezdete-e, hamarosan kiderül.

De előtte foglalkozzunk egy kicsit a költségvetéssel, s próbáljunk rájönni: vajon miért fizetett a város az idén az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak (EBRD) több mint 160.000 euró büntetést a városi vízhálózat fejlesztési projektumának finanszírozására előlátott kölcsön összegének le nem hívása miatt?

(Autonómia)