Sokat, kíméletlenül sokat elmond a korunkról, hogy a mostani választások közepette milyen kérdések (nem) merülnek fel. Nemrégiben a vajdasági magyar közbeszédet még a merész, úttörő politikai képzelet jellemezte, így az elsők között követeltük a magyar autonómia intézményrendszerét, a kettős állampolgárságot és hasonlókat. Ma a választási kampányt figyelve megállapíthatjuk, hogy a kollektív fantázia vészesen elapadóban van, a „mit?” és a „hogyan?” közösségi kérdéseit egyre inkább kiszorítja a „ki(ke)t (nem)?” firtatása. Mintha nem csupán az ideológiák, a mérvadó eszmék, a morális és politikai preferenciák váltak volna fölöslegessé a közbeszédben, hanem még a konkrét, felettébb pragmatikus problémák tárgyalása is rendre háttérbe szorulna. Mintha a vajdasági magyarság tömeges elvándorlásának és fogyatkozásának szükségképpen azt kellene jelentenie, hogy immár csak a pőre egzisztenciánkról és szűkös társadalmi pozícióinkról eshet szó, tágabb, tehát igazán politikai kérdésekről már nem.

Akár cinikusan az észak-bácskai hatalmi/pénzosztó elit belharcaként értelmezzük az előállt helyzetet, akár a politikai paletta természetes és kívánatos pluralizálódásának jeleként, egy bizonyos: ha most nem foglalkozunk alapvető gondjainkkal, úgy négy évig biztosan nem lesz rá megfelelőbb alkalom. Egyszerűbben szólva:

végre megbeszélhetnénk közös dolgainkat, nem?

A hatalomhoz való görcsös ragaszkodáson, a megkérdőjelezetlen lojalitásokon, a merő sérelmi politizáláson, a kisstílű konfliktusokon, az unalmas lövészárok-harcokon túl mégiscsak vannak politikai kérdések, amelyek mindannyiunkat érintenek. És

választani csak úgy lehet, ha ténylegesen különböző válaszok állnak előttünk: A és A között kevéssé van értelme, A és Z között annál inkább.

Úgy véljük, hogy az alábbi kérdésekről minden, a választásokon induló magyar pártnak, szervezetnek jól kidolgozott állásponttal kellene rendelkeznie. Akkor is, ha csak lokálisan indul – hiszen a helyi kérdések nem választhatók el az általánosabbaktól. Másrészt nem törődhetünk bele, ha egy párt vagy szervezet a kampányt mindössze egyetlen problémára kihegyezve kíván szerepelni, afféle single-issue tömörülésként, egyetlen követelésre vagy eredményre hivatkozva úton-útfélen, vagy pusztán valamely párttal szembeni negatív kampányra építve.

Végül tegyük hozzá, hogy a lentebbi kérdések szükségszerűen hiányosak. A szerbiai választási gyakorlat kifejezetten negatív vetülete, hogy a köztársasági és tartományi választásokat a helyiekkel egy időben tartják, hiszen így az égető lokális kérdések is gyakran a szélesebb fronton zajló küzdelmek árnyékában maradnak. Ezeknek a kérdéseknek a megfogalmazását az olvasóra bízzuk, ki-ki vesse fel őket a maga környezetében. Most pedig következzenek a tágabb kérdéscsoportok:

1. Az elmúlt évek során Aleksandar Vučić kormányfővilágos irányvonallal rendelkező gazdaság- és szociálpolitikai intézkedéseket kezdeményezett (a közjavak magánosításának folytatása, megszorítások, tömeges elbocsátások, a munkajog átalakítása stb.), mindenekelőtt nemzetközi intézmények elvárásainak megfelelően. Egyetértenek-e ezzel a gazdaságpolitikával? Milyen módon csökkentenék a szegénységet és a munkanélküliséget?

2. Az észak-bácskai, illetve észak-bánáti településeken 2016 elején ismét nagyobb számban jelentek meg az Ázsia és Afrika különböző részeiről származó menekültek/migránsok. A 2015-ös tanulságokat felhasználva milyen eszközökkel kezelnék a települések lakói, illetve a menekültek/migránsok részéről felmerülő nehézségeket?

3. Miként változtatnának kulturális-személyi autonómiánk letéteményese, a Magyar Nemzeti Tanács intézményrendszerén? Síkra szállnának-e a visszanyesett kollektív különjogok visszaszerzéséért? Miként tennék átláthatóbba és részvételibbé az önkormányzatiságunkat, milyen korrupcióellenes mechanizmusokkal egészítenék ki?

4. Milyen lépésekkel kívánják befolyásolni a vajdasági magyarság körében tapasztalható elvándorlást és a demográfiai hullámvölgyet?

5. Fellépnének-e a vajdasági tényleges autonómiája mellett (beleértve a törvényhozói és bírói hatalmat), különös tekintettel az alkotmánymódosításra, illetve egy új alkotmány esetleges kidolgázására? Milyen módon küzdenének azért, hogy a magyar települések és intézmények nagyobb arányban részesedjenek a tartományi költségvetésből?

6. Hogyan ítélik meg a vajdasági magyar média helyzetét, főként a pártoktól, illetve különböző érdekköröktől való függetlenségüket, és a médiatartalmak minőségét illetően? Milyen intézkedések révén változtatnának a jelenlegi helyzeten?

7. Terveznek-e valamilyen specifikus lépéseket a periférián élő (pl. Kelet- és Dél-Bánát, Nyugat-Bácska, Szerémség) vajdasági magyar szigetek/szórványok sajátos gondjainak enyhítésére?

8. Az utóbbi években tendenciózussá vált, hogy magyarországi pártok (különösen a Fidesz, másodsorban a Jobbik) időnként megjelennek a vajdasági magyar közéletben is, főként a kampányok során. Látnak-e kivetnivalót ebben a „határon átnyúló” politikai tevékenységben?

9. Miként vélekednek a mezőgazdaság terén zajló, elsősorban a támogatási rendszerrel, illetve a földvásárlással és -bérléssel kapcsolatos változásokról? Hogyan értékelik a földterületek visszaszármaztatásának jelenlegi állását?

10. A területi- és gazdaságfejlesztési stratégiának köszönhetően nagy mennyiségű pénzösszeg áll majd különböző vajdasági emberek rendelkezésére. Elképzelésük szerint hogyan lehet garantálni, hogy a pénz felhasználásának minél nagyobb hatása legyen a társadalmi és gazdasági folyamatokra, illetve hogyan lehet később a valódi hatásfokot ténylegesen igazolni? Milyen intézkedésekkel tennék átláthatóbbá a pályázatok elbírálását, illetve a pénzek felhasználását?

Az Autonómia portál várja mindazok válaszait, akik megszólítva érzik magukat, különös tekintettel a választásokon induló magyar előjelű szervezetekre (őket levélben is felkérjük a válaszadásra), illetve a magyarság kollektív jogaiért is küzdeni kívánó pártokra. Címünk: ndnvns (kukac) gmail (pont) com