A kérdés: milyen irányból kap majd szelet a Fidesz és a VMSZ vitorlája?
Donald Tusk kinyilatkozta a magáét.
A legnagyobb európai pártcsalád, az EPP új elnöke zágrábi székfoglaló beszédében egyebek között azt mondta, „az olyan értékeket, mint a polgári szabadságjogok, a jogállamiság és az illendő viselkedés a nyilvánosságban, nem fogjuk feláldozni a biztonság és a rend oltárán, mert erre nincs szükség”. Egyben figyelmeztetett, hogy „azok, akik ezt nem tudják elfogadni, de facto magukat zárják ki a pártcsaládból”.
A lengyel politikus konkrét neveket és pártokat ugyan nem mondott, de (nagyon) sokak szerint több mint egyértelmű, hogy kinek címezte mondandóját. Egyébként meg, ahogy a népi mondás tartja, „akinek nem inge, ne vegye magára”. De a magyar miniszterelnök magára vette.
Úgyhogy Orbán Viktor is kinyilatkozta a magáét.
Legutóbbi szokásos rádióinterjújában kifejtette, „a magyar kormányzópárt még nem döntötte el, hogy folytatjuk-e közös életünket az Európai Néppárttal. Várjuk, hogy a Néppárt tisztázza a nézeteit meg a terveit, és utána fogunk majd erről döntést hozni. (…) Az Európai Néppártban egy baloldali sodródás vette kezdetét, az a kérdés, hogy az új elnök ezt a folyamatot meg tudja-e állítani. Ha igen, akkor van közös jövőnk, ha nem, akkor más politikai közösséget kell építenünk”.
A kölcsönös ökölrázás és fenyegetőzés tehát annak rendje és módja szerint megtörtént. De egyik kijelentést sem kell túl komolyan venni. Végül úgyis mindkét fél a saját érdekei szerint fog cselekedni és dönteni, függetlenül a korábbi kijelentéseitől. A következetesség nem a reálpolitika fő ismérve.
A Fidesz tagsága az Európai Néppártban továbbra is felfüggesztve, döntés az előzetes bejelentések szerint januárban. Tusk és az EPP vezérkara addig nyilvánvalóan elsősorban matematikázni fog. A 13 biztos (fideszes) szavazat a Néppártnak persze mindig jól jönne az európai szintű csatározásokban, ugyanakkor már elhangzott az első nyilvános fenyegetés (ha úgy tetszik: zsarolás) is, konkrétan egy luxemburgi politikus részéről, hogy amennyiben az EPP mégis visszafogadná a Fideszt, úgy az ő pártja bizony kilép a pártcsaládból. Úgy is mondhatnánk tehát, hogy a „következetes” politikai döntést jelentős mértékben fogják majd befolyásolni az olyan alapvető matematikai műveletek, mint az összeadás és a kivonás.
A Fidesz – sodródás ide, sodródás oda – nyilván nagyon szívesen visszamenne Európa legnagyobb pártcsaládjába, csakhogy ez nem tőle függ. Az EPP tisztújítása a zágrábi kongresszuson lezajlott, és a tisztségek leosztásakor a Fidesz egyetlen politikusa sem kapott egyetlen pozíciót sem – mivelhogy a felfüggesztés miatt nem is kaphatott. Ez tehát elég egyértelmű és elég jelentős politikai térvesztés, ráadásul annak a bizonyos „más politikai közösségnek” az építésére tett kísérletek elég látványos kudarcba fulladtak (Strache, Salvini). Arról már nem is beszélve, hogy ezt a „más politikai közösséget” Európában általában szélsőjobbnak szokás nevezni, úgyhogy annak a bizonyos „sodródásnak” a kérdését a másik fél is legalább ugyanolyan joggal felvetheti. Ebben a sarokba szorult helyzetben pedig a magyar miniszterelnök jószerivel nem is tehet mást, mint hogy olyan (enyhén szólva) megmosolyogtató kijelentéseket tesz, miszerint itt valójában arról van szó, hogy most a „nagy” Fidesz megfigyelés alatt tartja a „kis” EPP-t, és ha majd kiderül, hogy a fiúk ott jól viselkednek, akkor a magyar párt esetleg hajlandó lesz megfontolni, hogy részesítse-e a visszatérés kegyében a Néppártot.
Viszont mintha némi következetlenség lenne felfedezhető a Fidesz egyik legfontosabb határon túli stratégiai partnere, a VMSZ részéről ebben a kérdésben. Az orbáni narratívából ugyanis az jön le, hogy most a Fidesz pótvizsgára küldte az EPP-t, a távolból figyelik, hogy merre sodródik a pártcsalád az új elnök vezetése alatt, és ha majd a sodródás iránya megfelelő lesz, akkor esetleg visszatérnek. Ebből kiindulva elvárható és logikus lenne, ha a Fidesz partnerei is hasonló módon viselkednének, különösen a magyarországi párttal szinte minden kérdésben egyetértő VMSZ.
Ehhez képest a Vajdasági Magyar Szövetség legmagasabb szintű (elnök + köztársasági képviselők) küldöttsége büszkén és boldogan fényképezkedett a zágrábi kongresszuson.
Lehetséges, hogy ők még nem értesültek a „baloldali sodródásról”? Vagy – ami még rosszabb – tudtak róla, de mégis elmentek?
Csak nehogy végül őket is elsodorja az a nagy baloldali ár.
