A vajdasági magyar politikának a köztámogatottsága jól észlelhető mélyponton van, ugyanakkor a magyar közösség politikai közgondolkodása kifejezetten központilag irányított, de mondható az is, hogy szét van marcangolva.

Ebben a több mint tíz éve tartó állapotban pontosan tudjuk, hogy kik voltak a közösség szétverői, mi okozta a széthúzást, a közösség politikai gondolkodásának széthullását.

A főszerepet mindig az egyéni érdek, vagy a „kiválasztottak” szűk körének érdeke játszotta és lassan két évtizede mindig ugyanazok tűntek fel a háttérben, a hatalmon lévők tekintetében, ahogy többnyire az ellenzéket képviselők tekintetében is. A hatalomhoz, a közéleti és az anyagi kiváltáságokhoz való kötődés, de az alapvető emberi életfeltételek elérése, megőrzése céljából az alakoskodás, az egymás szemébe hazudozás, a fúrás és a képmutatás lett a politikai „kultúra” alapja. A VMSZ tevékenységét veszélyeztető, valós és hatékony ellenzék hiányában a választókat altató politika még nagyobb fokozatra kapcsolt, és korlátlanul gyakorolta hatalmát az élet minden területén. Így alakult ki a „nincs rá politikai akarat” jelszó, ami azt jelentette: csak semmi lázongás, amit nem akar a VMSZ, azt nem akarhatják a vajdasági magyarok sem maguknak. A négyévente megrendezett különböző színtű választásokon határozottan kidomborodott a VMSZ anyagi fölénye a próbálkozó ellenzékkel szemben és korlátlanul birtokolva, uralva a médiumokat csak a központilag megfogalmazott ígéretek, tervek hangzottak el. Optimista, soha nem látott fejlődésre utaló megnyilvánulások hangzottak el ugyan, de az odafigyelők a következőket hallhatták:

kedves szavazók, kis elvárás részetekről, kis öröm nektek, nagy pénz, nagy előmenetel nekünk.

Időközben, a vajdasági magyar közösség nagymértékben szétforgácsolódott és lecsökkentette korábbi politikai identitását, hogy talán hetvenezren maradtak (ez egy remélt, optimista alapú mutató, de a 2022-es népszámlálás erre is talán választ ad) azok, akik a közösségi lét jobbítását és az emberhez méltó életért való harcos kiállást még fontosnak tartja. A közösségért tenni tudók, akarók, többnyire a közösség fiatal és középkorú, képzett tagjai külföldre távoztak és nincsennek jelen a közéletben. Ez jól látszik a választásokon való részvétel adataiból, a tanulók létszámából iskoláinkban, a születések számából, még akkor is, ha a VMSZ bizonygatni próbálja, hogy a kivándorlás csak rövid idejű, és leginkább a kalandor lelkületű (ez nagyon szemtelen, felelőtlen megállapítás) személyek mennek külföldre dolgozni. Az itthon maradottak egy része vagy azokra a szerb pártokra szavaz, amelyekben éppen bízik a kampány ideje alatt (hogy aztán megint csalódjon), vagy egyszerűen kivonja magát a döntéshozó szerepéből, mert nem hisz benne.

Sok év alatt a kampánybeszédekben említett „tisztelt választó” fájdalmasan megtapasztalta, hogy nem kopogtatott be hozzá a választási ígéretek megvalósulása, ezért inkább úgy dönt, hogy nem akar részt venni a választásokon, számára a vajdasági magyar politikus ugyanolyan tartalmatlanul ígérgető, mint a szerb.

Javaslat a párbeszéd margójára

Losoncz Márk nyílt levele nyomán felpezsdült a vajdasági magyar közvélemény és különböző előjelű kommentek láttak napvilágot, a párbeszéd javaslatával kapcsolatban. Ahogy Márk egyszer írta nekem: senki nem tökéletes, de éppen ezért kell a szólás szabadságának jogával élve megtalálni a tökéleteshez közelítő gondolatokat, elképzeléseket, kizárólag a közösség érdekében.

A remélhetően létrejövő és elvártan termékeny párbeszéd nyomán olyan személyeknek kellene megjelenni, megmaradni a közösségformáló tevékenységben, akiknek legkomolyabb és egyetlen szándékuk, hogy a vajdasági magyar közösség minden tagját képviseljék és szolgálják, és nem csak jól élni akarnak a közösségtől kölcsönbe kapott politikai hatalomnak köszönhetően.

Ami a VMSZ kijelölt vezetőivel való párbeszéd létrejöttét illeti, ebben a helyzetben erre nem látok sok esélyt, mert abban a pártban sok minden nincs, illetve sok minden van, ami és aki fölösleges, de egy dolog biztos, hogy van. A közösségből jól megélő karrieristák érdekekből kialakított rendszere, amely ellenezi más alternatív lehetőség megemlítését, netán kibontakozását.

Úgy gondolom, alapvetően a vajdasági magyar közösség szabadon gondolkodó és a nagyon nehéz, sok veszélytől fenyegetett tevékenységet felvállaló tagjainak kellene először megegyeznie egy bizonyos együttműködésben. Természetesen a másként gondolkodókkal is le kell ülni, tárgyalni, de ami fontos: ezt mindenkinek akarnia kell.

Arra, hogy miképpen nem szabad tevékenykedni, nagyon jó példa a Magyar Nemzeti Tanács, amely elvben a vajdasági magyarok érdekeit képvisel, de gyakorlatban kizárólag a VMSZ döntései alapján hozza meg döntéseit.

Az így létrehozott, a közösség részéről elfogadott csoport, a véglegesen elfogadott tevékenység mentén azután elindíthatná azt a szerteágazó együttműködést, megalapozná az egységet, melyben a későbbiek folyamán megtalálják a helyüket azok, akiknek ott a helyük.

A múltból lehet és kell tanulni, de magunk mögött kell hagyni, ahogy azokat a személyeket is, akikkel nem lenne értelme együttműködni a jövőben. Egy út van: a közös jövő felé és ezen kell elindulni. Ha ez most nem jön létre, akkor nem látom, hogyan lehetne a Vajdasági Magyar Szövetséget megfosztani attól az egyenlőtlen feltételek közötti harcban megszerzett, felhalmozott politikai, gazdasági… előnytől, és valóságos politikai tényezőként képviselni a vajdasági magyar közösség érdekeit.

Én nem látok más utat, de senki nem tökéletes.