A nyári szünetet követően kedden elindult az Autonómia portál Észverés című élőműsorának új évada. A harmincnyolcadik adásnak Losoncz Márk filozófus, Orcsik Roland író, költő, egyetemi oktató és Szögi Csaba író, publicista volt a vendége. A Tanyaszínház-ügy kapcsán az értelmiségiek felelősségéről, a Kanizsai Írótábor apropóján pedig a szimbolikus tereink állapotáról kérdezte őket Pressburger Csaba szerkesztő-műsorvezető.
Iratkozzon fel Youtube-csatornánkra!
PATÓCS LACI ERŐSEBB VOLT A SAJÁT KÖZÖSSÉGÉNÉL
A műsor rendhagyó módon megemlékezéssel kezdődött. A tragikus hirtelenséggel elhunyt Patócs László író emlékét idézték fel a résztvevők. Pressburger ezekkel a szavakkal búcsúzott: „Patócs László nemcsak az Észverés egyik oszlopos tagja, de a barátom is volt. Az egyik legsokoldalúbb és legnagyobb munkabírású ember, akit ismertem. Író volt, újságíró, szerkesztő, tanár, politikai elemző, műkritikus, művelődésszervező – 35 éves korára keveseknek lehet ennyi szerepet hozzárendelni a nevéhez. Nélküle elképzelhetetlen volt egy valamire is való magyar irodalmi rendezvény Vajdaságban. A legtöbbhöz persze szervezőként is köze volt, így aztán ma nem csak Patócs László, a barát hiányzik, hanem Patócs László, a vajdasági magyar kulturális közélet meghatározó alakja, egyik fő alakítója, mozgatórugója – akire mindig lehetett számítani. Egy biztos pont volt; bárhová ment az ember művelődni, őt nagy eséllyel ott találta a rendezvényen. És hihetetlen, hogy már nincs. Hogy egyik napról a másikra – nincs többé. Még hosszú ideig gyötörni fog bennünket ez a fantomfájdalom, mintha megcsonkult volna a vajdasági magyar kulturális élet, mintha amputáltak volna belőle egy darabot. Laci, emlékedet megőrizzük, és szeretettel gondolunk vissza minden egyes közösen megélt pillanatunkra.”
ITT TEKINTHETŐ MEG A TELJES ADÁS:
Pressburger szerint a 30-as, 40-es éveiben járó vajdasági magyar irodalmi generációnak Patócs László halála olyan megrázkódtatás lehetett, mint egykor Sziveri János elvesztése. A sorsaik több ponton párhuzamba hozhatók – mondta.
Losoncz Márk szerint Patócs László a közösségünk egyik legfontosabb hangja volt, aki irodalomról és politikáról is nagyon sajátos módon beszélt, nem tekintélyelvűen, hanem inkább körültekintéssel: különböző perspektívákat igyekezett felmutatni, minél több lehetőséget akart kiaknázni az autoritárius viszonyulás helyett. Mit üzen az ő pályája, illetve halála a közösség egészének? – tette fel a kérdést Losoncz Márk, aki fontosnak tartotta kiemelni, hogy Patócs pályája kétszer is derékba tört, banális anyagi okokból legutóbb az Újvidéki Rádióban, korábban pedig az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken. Az utóbbi alantos torzsalkodásokon, tekintélyelvű lépéseken és karrierizmuson múlott – fogalmazott a filozófus. „A Kanizsai Írótáborban Bakos Petra azt mondta Patócs Lászlóról, hogy a közösségünknek van szégyellni valója Lacival kapcsolatban, mert nem tudtunk hatékony módon szolidárisak lenni az élete borzalmas pillanataiban, és ebben kudarcot vallottunk, mint közösség – folytatta Losoncz, aki azt üzente: legyünk olyan közösség, amely a továbbiakban sokkal szolidárisabb tud lenni, mert úgy tűnik, hogy Patócs László a helytállást illetően erősebb, teherbíróbb volt a saját közösségénél.
Orcsik Roland szerint nem szerencsés Sziverivel párhuzamba állítani Patócs László történetét, mert „Sziverit sokkal durvábban támadták meg a korabeli hatalom vajdasági palotapincsijei”, de mégis létezhet egy párhuzam olyan perspektívából, hogy Sziveri és Patócs ügye is feldolgozatlan maradt. Mint fogalmazott, Sziveri története egy rejtett daganata a vajdasági magyar kultúrának, és Patócs esetében sincs egyértelműen kibeszélve a vele kapcsolatban megnyilvánult torzsalkodás.
Szögi Csabának a párhuzam kapcsán az a véleménye, hogy ma már sokkal alattomosabban van jelen az ellenségeskedés a vajdasági magyar közéletben. Úgy fogalmazott: „ma már simulékonyabban nyúlnak hozzád az ellenségeid, és sokkal alattomosabb módon lehetetlenítenek el”.
EGY ÍRÓTÁBOR POLITIKAI MELLÉKZÖNGÉI
A Kanizsai Írótábor a vajdasági magyar írók legnagyobb seregszemléje, közel hetven éve létezik. A külső szemlélőnek úgy tűnhetett, hogy ez az irodalmi rendezvényünk talán a különböző „szekértáboroknak” a gyűjtőhelye tud lenni, ahol íróink, irodalmáraink, ideológiai meggyőződéseiktől függően, szóba állnak egymással – vezette fel a műsor következő témáját Pressburger Csaba.
Szögi Csaba elmondta, körülbelül tíz éve látogatja az eseményt. Számára úgy tűnik, hogy nem magán a rendezvényen zajlanak az igazi dialógusok, hanem az esemény alatt, de azon kívül, míg, észrevételei szerint, a hivatalos programban több a mellébeszélés, a klisé.
Losoncz Márk szerint roppant heterogén rendezvényről van szó, de kirívó politikai mellékzöngékről is említést tett. Szerinte az idén sokkal kevesebb fiatal volt a rendezvényen, mint korábban, és megjelentek olyan személyek, akik egy ideig nem voltak jelen az eseményen, de ezek esetleges tendenciák is lehetnek, amelyekből nem vonható le megalapozott következtetés.
Arról, hogy milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy létrejöjjön egy olyan értelmiségi platform, amelyen párbeszéd alakulhat ki a közéletben, Orcsik Roland a zEtna Fesztivált példaként említve elmondta: bátorság és jó szervezőkészség is szükséges ahhoz, hogy egymással ellentétes véleményt valló személyek egy rendezvényen belül képviseltessék magukat, azonban olyan személyek kellenek ehhez, akik nem propagandisták, hanem hajlandók meghallgatni a másikat. „Nem jó, ha csak a saját világnézetünkkel azonos világnézetű személyekkel beszélgetünk, mert ez egy leszűkülése a világnak. Bármilyen világnézetet képviselünk, az a kommunikációban tud csak csiszolódni, amelyhez viszont kell az ellentétes világ” – mondta az egyetemi oktató.
FÉLELEM ÉS ANYAGI FÜGGŐSÉG VAJDASÁGBAN
A Tanyaszínház idei előadásának turnéját nem tartották meg, mivel a Magyar Nemzeti Tanács elnökének aláírásával egy ilyen kérést tartalmazó levél érkezett a társulathoz. A műsor folytatásában Pressburger elmondta, hogy az Észverésbe meghívta a vajdasági magyar színházi társulatok vezetőit, illetve a magyar színházaink igazgatóit, hogy – ahogyan részt vettek Pásztor Istvánnak, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének moderálásával folytatott beszélgetésen – ebben a műsorban is kifejthessék véleményüket. Az öt vezetőből azonban három nem vállalta a szereplést, így ilyen formában nem jöhetett létre a műsor.
Losoncz Márk a vajdasági magyar közösségi tér kapcsán a pólusok, lényegi ellentétek hiányáról beszélt. Meglátása szerint a kulturális autonómiánk, intézményrendszerünk kiépülésének köszönhetően a közösségünk viszonylag monolit, egysíkú lett. Úgy fogalmazott, a közösség tudatalattijába száműzték a disszenzust, megszűnt a kritikai nyilvánosság, és arra sincs lehetőség, hogy valamelyik kulturális intézmény vezetője vagy tagja meghatározó módon megszólalhasson a közösségi térben.
Szögi Csaba szerint a félelem és az anyagi függőség is meghatározó tényező a közösségi terünk egysíkúságának kialakulásában. A Tanyaszínház ügye körüli párbeszéd és a színházi vezetők elzárkózása kapcsán úgy fogalmazott: „Egyértelmű, hogy mi van a színházak vezetőivel: behúzzák a farkukat. Behúzott farokkal viszont nem lehet élni, nem lehet művészetet csinálni. Behúzott farokkal semmit sem lehet csinálni, hangyarobotként lehet egzisztálni.”
KÖSZÖNET HAJNAL JENŐNEK
A Tanyaszínház ügyében egy petíció is született, amelyben az aláírók arra szólítják fel a Magyar Nemzeti Tanácsot, hogy határolódjon el az elnökének aláírásával ellátott levéltől.
Losoncz Márk szerint kevésbé az aláírásgyűjtésben, inkább az önszerveződésben rejlene a megoldás kulcsa, és kiemelte ez utóbbinak a sikeres megnyilvánulását a Tanyaszínház ügye kapcsán. A filozófus szerint az eminens értelmiségiek kiemelése is bizonyos szempontból problematikus lehet a petíció kapcsán. Szerinte minden polgárnak, és nem csak az értelmiségi rétegnek a kötelessége, hogy a közös dolgokról gondolkodjon, reflektáljon rájuk és cselekedjen, ha szükséges.
ITT MEGHALLGATHATÓ A TELJES ADÁS:
Orcsik Roland szerint alapvető problémánk lett a bezárkózás és a provincializálódás, amely nemcsak Vajdaságra, hanem Magyarországra is jellemző, mert sok problémát nem vitatnak meg a nyilvánosság előtt. Egy letargikus állapot uralkodik az egész társadalomban, az emberek fásultak, megszűntek reménykedni a változásban – véli az egyetemi oktató. Orcsik azt hangsúlyozta, hogy a tiltakozási forma csak akkor lehet eredményes, ha nem marad a petícióaláírás szintjén. Kiemelte ugyanakkor azt is, hogy általában ellentétes gondolkodási síkon mozgó közéleti szereplőket is „összekovácsolt” a mostani petíció. A Tanyaszínház-ügy kapcsán létrejött önszerveződés, a petíció, és annak kapcsán, hogy a társulat végig teltház előtt játszott a kavillói művésztelepen, Orcsik úgy fogalmazott: meg kell köszönni Hajnal Jenőnek és a VMSZ-nek, hogy megvalósulhatott egy ilyen nagy léptékű összekovácsolódás a közösségen belül.
Iratkozzon fel Youtube-csatornánkra!
Az Észverés hetente jelentkezik keddenként este nyolc órától. A műsor a Szabad Magyar Szó, a Második Nyilvánosság, a Magločistač és az Autonomija hivatalos Facebook-oldalán követhető élőben. A műsorok utólag is visszanézhetők az Autonómia Youtube-csatornáján, illetve meghallgathatók az Apple Podcasts, a Google Podcasts és a Spotify alkalmazáson, valamint a Podcast.rs oldalon.
Ha tetszik a műsor, kérjük, támogassa a magyar nyelvű Autonómia portált adományával: http://donations.ndnv.org/
