Skip to main content

ÉSZVERÉS #32: A világjárvány társadalmi hatásai – tanulságok egy év távlatából

FÓKUSZBAN 25. Mart 2021.
4 mins olvasmányok

Az Autonómia portál Észverés című élőműsorának harminckettedik adásában a járványhelyzet által előidézett társadalmi mozgásokról Kocsis Árpád filozófus, Rácz Krisztina antropológus, Szerbhorváth György szociológus és Pressburger Csaba szerkesztő-műsorvezető beszélgetett.



Több mint egy év telt el azóta, hogy az Egészségügyi Világszervezet világjárványt hirdetett, és több mint egy éve megy a „húzd meg, ereszd meg” a világ országaiban: a kormányzatok hol szigorítanak, hol pedig enyhítenek a szigorító intézkedéseken. A koronavírus egészségügyi és gazdasági következményei ma még beláthatatlanok, hiszen a pandémiának még nincs vége, és számos tényezőtől függ, hogy a vírushelyzet mikor szűnik meg. A Covid-19 társadalmi hatásai és következményei azonban már egy év távlatából is látványosak – mondta a témát felvezetve Pressburger Csaba, hozzátéve, hogy az adás vendége három társadalomtudós, mindhárman Kishegyesről, így a műsorvezető elsőként a helyi tapasztalataikról kérdezte a vendégeket.

NAGY A LAZASÁG, AZ INTÉZKEDÉSEKET FORMALITÁSNAK TEKINTIK

Rácz Krisztina szerint Kishegyesen nem sok minden változott az utóbbi egy évben. Mivel huzamosabb ideig tartózkodott a járvány kitörése előtt a norvég fővárosban, így Oslóval hasonlította össze az itteni helyzetet, kiemelve, hogy a nyugati körülményekhez képest itt sokkal lazábban tükröződnek a szigorítások a mindennapokban. Kérdésként vetette fel, hogy egyáltalán világosan tolmácsolják-e a helyiek számára azokat a szabályokat, amelyeket figyelembe kellene vennünk a járvány idején. Szerinte a kishegyesiek inkább egyfajta formalitásként kezelik azokat a dolgokat, amelyeket megkövetelnek tőlük a járványhelyzet miatti szigorító intézkedések.

ITT TEKINTHETŐ MEG A TELJES ADÁS:

Szerbhorváth György szerint is lazán kezelik a helyiek pl. a maszkviselés szabályait, mégis, ha hazatér Magyarországról, a leghangsúlyosabb benyomása Kishegyesen az, hogy a falu szinte teljesen kiürült. Mint mondta, Budapesten egészen más a helyzet, „úgy tűnik, mindenki azt csinál, amit akar”. Úgy fogalmazott, egyedül azért szeretné, ha a járvány gazdasági hatásai erőteljesebbek lennének, mert így a környékbeli üzemek leállásával talán mérséklődne az egyre aggasztóbb környezetszennyezés is.

Kocsis Árpád is, tapasztalataira hagyatkozva, Budapest és Kishegyes között vont párhuzamot. Úgy fogalmazott, a kishegyesiek is osztoznak az általános bizalmatlanságban és bizonytalanságban. A filozófus nem úgy tapasztalta, hogy Budapesten különösebben óvatosak lennének az emberek, az viszont szerinte szembetűnő, hogy pl. Józsefvárosban „szívbe markoló a nyomor”, és az emberek nem számíthatnak védőhálóra sem a járvány, sem annak gazdasági következményei tekintetében.

AMIKOR PARANOIÁS VEZETŐK KEZELIK A VÁLSÁGOT

Szerbhorváth György a magyarországi és a szerbiai járványhelyzetet és intézkedéseket összehasonlítva úgy fogalmazott: „Aleksandar Vučić és Orbán Viktor is paranoiás lett, azzal a különbséggel, hogy a magyar miniszterelnök hadban áll az orvosokkal, Brüsszellel és fél Magyarországgal, Vučić esetében pedig folyamatosan azt hallgatjuk, hogy kik akarják megölni”. Ez a jelenség Szerbhorváth szerint egyrészt szórakoztató, de ugyanolyan mértékben katasztrofális is, amellett, hogy az ilyen tényezők elterelik a figyelmünket a lényegi dolgokról. Később nem csak e két állam járványkezeléséről beszélve elmondta, teljesen esetlegesnek tűnik, hogy mely ország milyen sikeresen tudja kezelni a járványhelyzetet.



Rácz Krisztina annak kapcsán, hogy a demokratikus államok vagy az autokráciák kezelhetik-e sikeresebben a járványhelyzetet, elmondta, hogy a járvány kezdetekor egyes esetekben az ún. autokratikus rendszerű országokban a fertőzöttek és az elhalálozottak száma alacsonyabbnak bizonyult, ami betudható annak is, hogy ezekben az államokban könnyebben alkalmazhattak drákói szigorításokat. A szerbiai tapasztalatokat felidézve megemlítette a „maratoni” kijárási tilalmakat és az idősek teljes kijárási tilalmát. Úgy fogalmazott: „az országok megtehették azt is, hogy pánikhangulatot terjesztettek információk helyett, de csorbíthatták a mozgásszabadságot is”. Felhívta a figyelmet arra, hogy emlékezete szerint Európában Szerbia volt az egyedüli állam, a világon pedig India után a második, amely egy időszakban nem engedte be a határán a saját állampolgárait. Elmondta, hogy később máshogyan alakultak a számok, de csökkent a szigorítások társadalmi támogatottsága is, amely a gazdasági érdekek mellett szerepet játszhatott abban, hogy az intézkedéseket enyhítették. Hozzátette, a polgároknak az országvezetésbe vetett bizalma is közrejátszhat abban, hogy ki mennyire tartja be a járvány elleni óvintézkedéseket, de maguk az intézkedések kapcsán nem lát nagy különbségeket a demokratikus államok és az autoriter rendszerek szigorításai között.

KAPKODÁS, FEJETLENSÉG, TÁRSADALMI IGAZSÁGTALANSÁG

Az ún. vakcinadiplomáciát érintő kérdések kapcsán Kocsis Árpád elmondta, a kapkodás, a fejetlenség és az összehangolatlanság eredményezi, hogy az egy térséghez tartozó országok ennyire különbözőképpen közelítik meg a vakcináció kérdését. Szerinte az Európai Unió olyan megállapodásokat kötött, amelyeket a gyártók képtelenek teljesíteni, de a gyógyszergyárak a nyomásgyakorlás miatt különbözőképpen is osztották el a védőoltásokat, előnyben részesítve egyes államokat.

Rácz Krisztina szerint az Európai Unióról elmondható, hogy vakcinanacionalista, de nem vádolható emiatt, ha figyelembe vesszük, hogy az immunizálás céljából egy erős verseny alakult ki a világban, és természetesnek tekinthető, hogy a különböző entitások minden bevethető eszközzel harcolnak a vakcinákért.

ITT MEGHALLGATHATÓ A TELJES ADÁS:

powered by Sounder

Szerbhorváth György szerint nagy problémát jelent az, hogy Szerbiában úgy tűnik, nem nagy az érdeklődés a vakcinák iránt, még úgy sem, hogy a rendszer egyébként jól működik. Mint mondta, Magyarországon is sokkal nehezebb lenne vakcinához jutni. Hozzátette, nem csupán az egyszerű bizonytalanság, hanem pl. az összeesküvés-elméletek is okolhatók azért, hogy sokan nem oltatják be magukat.

Kocsis Árpád arra is felhívta a figyelmet, hogy az afrikai államok esetében kiszivárogtak a vakcinavásárlásról kötött szerződések, amelyek arról tanúskodnak, hogy az EU-hoz képest ezek az országok sokkal nagyobb összegekért tudnak csak hozzájutni a védőoltáshoz, ami súlyos problémát jelenthet a jövőben az újabb vírusmutánsok megjelenése miatt is. Szerinte a nemzetek feletti szervezetek jelentősége csekély, ami nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a vakcinák eladása és elosztása nem igazságosan történik.

A VAKCINATAGADÁS MINT TEKINTÉLYELLENES TILTAKOZÁS

Az ún. vakcinaútlevelek bevezetése kapcsán Rácz Krisztina azt mondta, nem tartaná őket igazságtalannak, de problematikusak lehetnek amiatt, hogy a vakcinák nem mindenhol és mindenki számára hozzáférhetőek. Így az, ha például valakinek fizetnie kell a PCR tesztért vagy karanténba kellene vonulnia, mert nincs beoltva, pedig fölvenné a védőoltást, csak még nem került sorra, valóban diszkriminatív lenne.

A vírustagadás témájához kapcsolódóan Kocsis Árpád beszélt az ennek kapcsán megjelenő megmozdulásokról, és azt mondta, tekintélyellenes tiltakozásokként is lehet tekinteni rájuk. Szerinte a tüntetéseken megjelenő polgárok esetében nem csupán vakcinatagadókról van szó.

Rácz Krisztina felhívta a figyelmet arra, hogy a szerbiai polgárokban kételyeket teremthet az is, hogy maga az államfő is számtalanszor megígérte, hogy beoltatja magát, de ez még mindig nem történt meg. Szerinte problémát jelent az is, hogy a téma kapcsán információk tengerében úszunk, gyakran elveszhetünk, elbizonytalanodhatunk a különböző hírek tömegében, ezért szükség lenne egy erőteljesebb tudományos diskurzusra a közéletben, ami objektíven tájékoztatja a polgárokat az oltás előnyeiről, illetve a vele kapcsolatban fölmerülő kétségekről is.

Szerbhorváth György kiemelte, hogy a közösségi hálón sok téves információ kering, de hasznosnak is bizonyult ez a tér a járványhelyzetben, mert a válság ideje alatt az emberek közötti szolidaritás számos formája éppen a közösségi hálón alakult ki.


Az Észverés hetente jelentkezik keddenként este nyolc órától. A műsor a Szabad Magyar Szó, a Második Nyilvánosság, a Magločistač és az Autonomija hivatalos Facebook-oldalán követhető élőben. A műsorok utólag is visszanézhetők az Autonómia Youtube-csatornáján, illetve meghallgathatók az Apple Podcasts, a Google Podcasts és a Spotify alkalmazáson, valamint a podcast.rs oldalon.

Ha tetszik a műsor, kérjük, támogassa a magyar nyelvű Autonómia portált adományával: http://donations.ndnv.org/