Az utóbbi években egyre több, főleg fiatal lakos költözik el Vajdaságból a szomszédos Magyarországra, más uniós országokba vagy akár más kontinensre. Az elvándorlás leggyakoribb oka a jobb fizetés, illetve az az igény, hogy jobb életminőséget tudjanak biztosítani önmaguk és családjuk számára. Az Autonómia portál Élni külföld élet című podcast műsorának negyedik adásában Kovács Zoltán labdarúgó edzővel beszélgetett Kakuszi Elvira műsorszerkesztő.

Zoltán Zentán született, elmondása szerint a Tisza szerelmese, állandóan utazgat, viszont jelenleg épp Stuttgartban él. A labdarúgásnak köszönhetően, fiatal kora ellenére, már rengeteg élettapasztalatot szerzett.

ITT MEGHALLGATHATÓ A TELJES ADÁS:

„Húsz éves koromban jött egy lehetőség, hogy a focinak köszönhetően külföldre mehessek, és én éltem vele. Az első város Komló volt, ahol a Bányász csapathoz igazoltam. A csapatnak nagyon jó szurkolótábora volt, és még a mai napig is tartom velük a kapcsolatot. Ott történt meg velem életemben először, hogy külföldiekkel focizhattam egy csapatban. Brazilok és nigériaiak mellett ott ismerhettem meg jobban a volt Jugoszlávia különböző nemzeteit is.”

Zoli a sportnak köszönhetően tanult meg szerbül is, és, mint mondta, utazásai során a szerb nyelvtudása többször is nagyon hasznosnak bizonyult.

„Most Németországban élek, és itt nincs olyan falu vagy város, ahol ne lenne egy ex-jugó”.

„A gyerekek megérzik, ha hiszünk bennük”

Komlón másfél évet töltött, majd utána Nagyatádra igazolt, ahol először kóstolhatott bele az edzősködésbe, ami mára már egy komoly hivatássá és szerelemmé nőte ki magát. Nagyatádon két évet volt edző, ami nagy hatással volt rá, ahogyan ő is a gyerekekre, mert sok év elteltével is többükkel tartja a kapcsolatot.

„Sokszor hívnak, sokat beszélgettünk, és tanácsokat kérnek még ma is, ami nagyon jó érzés. Gondolkodtam, hogy miért lehet ez, elvégre sok edzőjük volt és én csak két évet töltöttem velük. De arra jöttem rá, hogy valószínűleg azért, mert én mindig is hittem bennünk. Ez nagyon fontos minden edző és pedagógus számára. Nem az a dolgunk, hogy megjósoljuk, hogy lehet-e belőlük valami vagy sem, hanem az, hogy higgyünk bennük, mert a gyerekek azt megérzik.”

Hozzátette, a fociban az a jó, hogy olyan emberek vesznek körül, akiknek vannak céljaik, így nehezebben züllenek el a fiatalabb generációk, ezért mindenkinek csak ajánlani tudja ezt a sportot.

Jelenlegi lakóhelyén többnyire svábok élnek, akik néha lenézik és kellemetlen jelzőkkel illetik a Szerbiából, Romániából vagy Magyarországról érkezőket, viszont mégis azt tapasztalta, hogy nyitottak arra, hogy ezeken az előítéleteken túllépjenek.

„Persze van az előítéletekben is igazság, elvégre más a mentalitásunk, és ha őszinték szeretnénk lenni, akkor be kell vallanunk, hogy ők sokkal kulturáltabbak. Ami bennük nagyon jó, az az, hogy mindig felkészültek és szabálykövetők. Minden területen nagyon komoly kiépített rendszerük van. Fontos, hogy ha belekerülünk egy másik kultúrába, próbáljuk átvenni onnan azt, ami jó és hasznos, mert csak így tudunk fejlődni.”

Amikor valaki megkérdezte Zolit, hogy honnan jött, akkor előszeretettel válaszolta azt, hogy ő bizony jugoszláv. Az egykori Jugoszlávia iránt érzett szerelmével pedig nincs egyedül. Többedmagával egy új márka piacra dobásával is próbálkoznak, amelynek You Go lesz a neve.

„Most még gyerekcipőben járunk, de utánunk lehet nézni Instagramon is, ahol még „Ex-Yu majice” néven vagyunk regisztrálva. Fejlesztünk, és próbálunk nagy lépéseket tenni annak irányába, hogy megvalósuljon ez a közös álmunk.”

„A német gyerekek tudják a rendet és sokkal befogadóbbak”

Érdekességként kiemelte, hogy a németországi gyerekek, akiket edz, sűrűn Szultánnak szólítják, és nagyon élvezi a velük való munkát. Elmondása szerint érezhető a gyerekeken, hogy Németországban nevelkedtek, mert tudják a rendet és sokkal befogadóbbak.

„Volt, amikor egy iraki és egy afgán származású gyerek nagyon rosszul viselkedett egy edzésen, ezért leállítottam őket, és azt mondtam, hogy többé nem is kell, hogy jöjjenek. Ekkor, a német gyerekekkel az élen, minden csapattársuk kiállt mellettük, és kérleltek, hogy engedjem őket tovább edzeni. Magyarországon már nem hiszem, hogy így kiálltak volna egy iraki vagy egy afgán mellett.”

Ne a Google-ról tájékozódjunk, ha nem akarunk moszkvai börtönbe kerülni

Zoltán nagyon sokat utazgat, és megosztotta az eddigi egyik legérdekesebb történetét, amikor a moszkvai repülőtér zárkájában kellett töltenie két napot csak azért, mert egy kései órában történt Google-keresésből arra jutott, hogy Magyarországról vízum nélkül is el tud utazni Oroszországba. Ma már csak nevetve beszél erről a kalandról.

„Két napon keresztül semmi ételt nem kaptam, vizet is csak a csapról ittam. Harmadnapra sikerült vennem egy repülőjegyet vissza Budapestre. Amikor eljött az utazásom napja, a rendőrök kísértek el egészen a repülőig, amire csak akkor szállhattam fel, amikor már minden utas bent volt.”

Zoltán elképzelhetőnek tartja, hogy Szerbiában kamatoztassa majd a tudását.

„Most az az álmom, hogy eljussak Olaszországba, megtanuljam a nyelvet és hogy ott is beolvadjak a foci világába.”

Az, hogy egy olyan országból származik, ahol az élet egy kicsit nehezebb, és ahol már megtapasztalhatta azt, hogy milyen, amikor nélkülöznie kell, csak megerősítette.

„Amikor egy ország teljesen tönkremegy, akkor azt már újjáépíteni nagyon nehéz. Viszont azt üzenem azoknak, akik Vajdaságban élnek, hogy ne adják fel. A fiataloknak azt üzenem, hogy az álmaikat bárhol meg tudják valósítani, ha hisznek benne. Ha külföldről álmodoznak, akkor menjenek és próbálják meg. Szerbia mindig tárt karokkal vár vissza bennünket.”

Az Élni külföld élet című műsor a National Endowment for Democracy támogatásával valósult meg.

A műsor elérhető a Podcast.rs csatornán, de a Spotify-on, valamint a Google Podcasts és az Apple Podcasts alkalmazások segítségével is meghallgatható.