A kirakatperben sokan aktívan részt vettek a Magyar Mozgalom mostani alapítói közül is.
Nem keltett szenzációt a magyarországi médiában, hogy az egyetlen említésre méltó vajdasági magyar párt (Vajdasági Magyar Szövetség) Szent István napján gyakorlatilag kettészakadt. Ami az Orbán kormányhoz közel álló sajtót illeti, ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a Pásztor István vezette VMSZ az egyetlen külhoni siker sztorija. A szellemileg és főleg anyagilag agyontámogatott párt a sajátságos szerbiai választási szabályozás (kisebbségeknek kedvező) és a többi törpepárt szétforgácsoltsága miatt olyan pozíciót ért el, hogy a szerbiai kormánykoalíció tagja lehetett (4 államtitkárral). Ha egy ilyen „testvéri” pártról kellemetlen dolgok tudódnak ki, azt nem szokás terjeszteni.
Az igazsághoz tartozik, hogy az állami M1, egyedüli kivételként, beszámolt az eseményről és meg is szólaltatta a disszidensek egyik vezéralakját, Korhecz Tamást, a Magyar Nemzeti Tanács volt elnökét. A többi fronton néma csend. Az ellenzéki sajtó közül csak egy napilap eresztett meg több korrekt helyszíni tudósítást is. A baj az egyik tudósítás címével volt: „Elegük lett a Fidesz-közelségből is”. Csakhogy a szövegben egy szó sem esett sem Fideszről, sem más anyaországi kötődésről.
MAGYAR MOZGALOM
Augusztus 20-t választották a VMSZ-ből kiábrándult, de abból ki nem lépő politikusok, vállalkozók, újságírók, tanáremberek, színészek, hogy 280 aláírással a tarsolyukban megtartsák a palicsi Vigadóban alakuló ülésüket. Ezen megválasztották az ideiglenes ügyvezető testületet és elfogadták a Hitvallásukat:
„Amit választunk:
- a legyőzés helyett a meggyőzést,
- a félelem és a gyűlölet gerjesztése helyett a szeretetet,
- a hazátlanság és gyökértelenség helyett az otthonteremtést,
- az önkényesség helyett az önkéntességet,
- a butítás helyett a tanítást,
- a kizárás helyett a kitartást,
- a törtetés helyett a törődést,
- a menni helyett a tenni-t.”
A mozgalom azt a megoldást választotta, hogy tagjai nem lépnek ki a VMSZ-ből (már, akik eddig is benne voltak), de keményen neki mennek a pártvezetőségnek. A nyilvánosságnak máris haszna van a szakadásból, mert a szakadárok most már minden visszafogottság nélkül állítják, hogy a VMSZ-t tulajdonképpen két ember irányítja: Pásztor István és élettársa, Lovas Ildikó. Akár egy latin-amerikai sorozatban.
Meg azt is, hogy a párt berkeiben már régóta kudarcnak tartják a legutóbbi választások eredményét, amit, természetesen, átütő sikerként kommunikáltak. A megmérettetés lesújtó eredménye: a vajdasági magyarok több mint 60%-a nem szavazott a VMSZ-re.
Valójában a mozgalom jelen pillanatban nem sok mindennel rendelkezik, főleg nem anyagi forrásokkal, de az alapítók névsora arra enged következtetni, hogy a közeljövőben komolyabb párton belüli összetűzésre kerül sor. Közöttük van két volt Magyar Nemzeti Tanács (vajdasági magyar kis parlament) elnök: Józsa László és Korhecz Tamás, a párt két volt alelnöke: Varga László és Dévavári Zoltán és ami a legérdekesebb: Maglai Jenő, a legfontosabb önkormányzati tisztséget betöltő személy, a szabadkai polgármester.
Ezt a párt vezetőségének valahogy kezelnie kell, annak ellenére, hogy még talán ki is várhat, hiszen valószínűleg január végén tartják az önkormányzati és tartományi választásokat. Emiatt a mozgalom embereinek lesz sietősebb, mivel dönteniük kell: részt vesznek-e a választásokon. Civil szervezetként ezt aligha tehetik meg, politikai párttá kell válniuk és akkor jöhet a megmérettetés. Ez a felemás, szkizofrén helyzet csak rövid ideig tartható fenn.
A párton belüli erőviszonyokat jól tükrözi, hogy az MNT (a tanácsban a VMSZ-nek hatalmas többsége van) által ellenőrzött médiumok közül csak a Hét Nap nevű hetilap nyitott Korheczék előtt és hétről hétre jelennek meg leleplező cikkek a VMSZ vezetésének viselt dolgairól.
ÚT A SZAKADÁSIG
Dévavári Zoltán, MM alapító például a következőket írta az utóbbi évek legsúlyosabb médiabotrányáról:
„Pressburger Csabának a Magyar Szó éléről 2011. június 23-án való leváltása, illetve az aktív közéletben való ellehetetlenítése politikai döntés volt, melyet a VMSZ-t formálisan és informálisan is irányító két személy hozott meg. Mindaddig, amíg nem kerül sor a nyilvános bocsánatkérésre, nem lehet a vajdasági magyar közélet tisztulásáról sem beszélni. Én a magam nevében itt és most kérek bocsánatot tőle azért, mert a VMSZ elnökségi ülésén nem szavaztam az ellen a verdikt ellen, amely végül az eltávolításához vezetett.”
Az ügyről tudni kell, hogy Pressburgert mondvacsinált mulasztások miatt, a kirakatperek jól bevált módszerével távolították el, és ebben sokan aktívan részt vettek a Magyar Mozgalom mostani alapítói közül is. Akárcsak a kulturális intézmények, elsősorban a színházi társulatok élén történt önkényes változtatásokban. Ha annak idején a Szabadkai Népszínház magyar társulata nem áll egy emberként ellen és ha a Második Nyilvánosság nevű, immár tömegesnek mondható Facebook-csoport nem gyakorol nyomást, még mindig szélsőjobboldali vezetője lenne a társulatnak.
Ezért az itteni magyar közvélemény egy része a tagok múltja miatt fenntartásokkal fogadja az új mozgalmat. Mindenesetre feltételezhető, hogy a VMSZ monolit egysége már a múlté és ha először csak párton belül is, de megkezdődik a politikai pluralizmus, ami mindeddig nem alakulhatott ki a VMSZ túlsúlya miatt.
A GYÖKEREK
Egyébként maga a VMSZ is hasonlóképpen jött létre. A nyolcvanas évek végén szerveződött az első magyar érdekképviselet és megalakult a VMDK (Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége), Ágoston András vezetésével. Aztán 1994-ben pártszakadás történt a zentai kongresszuson (rossz nyelvek szerint a párt pénztárnoka okozta a viszályt, azóta is keresik a pénzt) és a kivált frakció, VMSZ néven folytatta politikai pályafutását. Igen sikeresen, hiszen hamarosan a VMDK teljesen háttérbe szorult, törpepárt lett, míg Kasza Józsefék egyeduralkodóvá váltak a vajdasági magyarok között. Kasza vezetési módszerei, több munkatársa szerint is, diktatórikusak voltak. Amikor majd egy évtizeddel ezelőtt önként átadta a hatalmat Pásztornak, mindenki egy nyugodtabb időszakot várt és nemcsak azért, mert a háborús idők már elmúltak…
Valójában a Pásztor-féle vezetés bekeményedése két tényezőre vezethető vissza: Lovas Ildikó pártbeli karrierjére és a Fidesz hatalomra kerülésére az anyaországban. Pásztor, aki racionális kisebbségi vezetőként jó kapcsolatokat ápolt a magyarországi szocialista kormányokkal is, Orbán Viktor kormányra kerülésekor megérezhette a hangsúlyváltás szükségességét: egyre nacionalistább hangnemet ütött meg. Telitalálat volt: a Fidesz teljes mellszélességgel beállt a VMSZ mögé, cserben hagyva az eddigi kedvenc délvidéki pártját, az Ágoston András vezette VMDK-t. Ágoston ezt politikailag nem is élte túl, visszavonult.
Pásztor Belgrádban is jó pozícióra tett szert: lepaktált a volt radikálisokkal (Aleksandar Vučić), akik Európa felé tetszelegve, bevették őket a kormányba. Sőt, cserébe, hogy elfordult eddigi szabadkai partnerétől, a demokratáktól, megkapta a város rég áhított polgármesteri székét. Ezt foglalhatta el a már említett, most már szakadárnak számító Maglai Jenő. Még csak egy várat kell megostromolni, Vajdaságot. Itt még a VMSZ a Demokrata Párt vezette koalíció tagja (ezért lehet Pásztor képviselőházi elnök). Szinte bizonyosra vehető, hogy a következő választásokon Pásztorék a tartományban is Vučić mellé szegődnek, így aztán meglesz a nagy összeborulás.
Hacsak be nem zavarnak a szakadárok…
(A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg)