Orbán Viktor miniszterelnök és sleppje pontosan azt adta meg a magyaroknak a lassan két éve tartó gyűlöletkampánnyal, amire a magyarok már oly’ régóta, gyakorlatilag a rendszerváltás, a fene nagy demokrácia kitörése óta vágytak: a szabadjára engedett gyűlölet lehetőségét! Végre az „Európa szívében” élő, „keresztény” magyarok is legálisan, államilag támogatva gyűlölhetnek bárkit!

Hajj, de rég volt már, amikor ezt legutóbb megtehették! De rég pakoltak marhavagonokba majd’ fél millió magyar zsidót (hozzácsapva pár ezer cigányt is) Auschwitz felé indítva (és ezek csak az auschwitzi magyar áldozatok számai!), hogy a kollaboráns hatóságok nyomában az „igazi”, „keresztény” magyar nép fiai és lányai nyugodtan szétlophassák az üresen maradt zsidó házak vagyontárgyait gyakorlatilag az utolsó szögig… Azok voltak ám a szép magyar idők!

Basszus, hát

nekünk még egy rendes testvérnépünk sincs – mint mondjuk a szerbeknek meg a horvátoknak –, amelyikkel utálhatnánk egymást, mint a szart, pár évtizedenként vérfürdőt rendezve egymás soraiban!

Ez az igazi szegénység, drága feleim, ez! Nem a létminimum, ami alatt Magyarország lakosságának 41%-a(!) tengődik, hanem ez!

De végre megérkezett a megváltó: Viktor! Aki – részben a magyar klérus bölcs passzivitása vagy hangos támogatása mellett (hál’ Istennek hivatásukat komolyan vevő, „eltévedt” kivételek is akadnak) – kiengedte a szellemet a palackból! Végre le lehet „mocskos migráns bandázni”, „mohamedán csürhézni” a magyar Krisna-tudatú hívőket. Végre össze lehet verni az utcán bárkit, akit a szittya magyar fiak migránsnak néznek. Végre kiélhetjük a frusztrációinkat!

No de miért van erre a magyaroknak annyira égető szüksége? És miért ennyire hatásos a frusztrációra és rettegésre épített kormánypropaganda?

MILYENEK VAGYUNK MI, MAGYAROK, EURÓPA ŐSBEVÁNDORLÓI, ŐSMIGRÁNSAI?

A magyar egy boldogtalan nép, a legboldogtalanabbak egyike. Az öngyilkossági rátánk katasztrofális. Ezt bizonyára Ön is tudta. És azt tudta-e, hogy az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) országai közül Magyarország konkrétan a legboldogtalanabb? (Bár az adat 2013-as, de – gondolom – olyan hatalmas változás azóta nem történt, sőt.) Az amúgy sem túl vidám Kelet-Közép-Európában (ezen országok nem mind tagjai az OECD-nek) már régen nem Magyarország a „legvidámabb barakk”: a mai fiatal felnőttek (ezek mi vónánk: az Y-generáció!), azaz az 1980 és 2000 között születettek közül a magyarok a legboldogtalanabbak. (Mármint a magyarországi fiatalok, de aligha lehet kétségünk afelől, hogy a határon túliaknál nem ugyanilyen, ha nem sokkal durvább a helyzet.) Egy ennél szélesebb merítésben (az OECD-tagok mellett Oroszországot, Dél-Afrikát, Indonéziát és Mexikót, tehát 38 országot vizsgálva) egy még szomorúbb képpel szembesülünk:

legboldogtalanabbak a magyar nők.

Mondom másképp, hogy még egy kicsit kellemetlenebb legyen, egy kicsit jobban fájjon: a világ (többé-kevésbé) demokratikus berendezkedésű országait nézve arra jutunk, hogy a magyar férfiak többsége (nyilvánvalóan a többségről van szó, hiszen csak így jöhet ki a szégyenteljes átlag nemzetközi viszonylatban) a leginkább képtelen boldoggá tenni a párját, azaz a legmegkeseredettebb a párja.

Nincs boldogtalanság frusztráció nélkül. Márpedig mi frusztrált egy nemzet vagyunk. Szerencsétlennek tartjuk magunkat. Vég nélkül tudjuk sorolni, hogy ki mindenki tehet a nemzetünk balsorsáról: a zsidók, a kommunisták, a kapitalisták, a liberálisok stb. Ellenségkép- és kifogásgyártásban világelsők vagyunk. Díjat kéne rólunk elnevezni. Persze szó nincs arról, hogy a nagyhatalmak játszmáinak ne ittuk volna meg számtalanszor a levét a közelmúlt történelme során, de a probléma túldimenzionálásának mértéke finoman szólva elrugaszkodik a racionalitás talajától.

A valóságban boldogtalanságunk a kultúránkba, a tradícióinkba van kódolva. Pont abba, amire annyira büszkék vagyunk, és amihez annyira ragaszkodunk. Részben érthető is ez a ragaszkodás, hiszen mostanság e nemzet más értéket nem nagyon tud felmutatni: ifjúságának, azaz a nemzet jövőjének legjava már külföldre menekült az anyaországot és a Kárpát-medence magyarlakta régióit elárasztó hülyeség, rosszindulat, korrupció és a neofeudális viszonyok közepette történő vergődés elől.

Konkrétan Magyarországot az utóbbi 6 évben, azaz a kétharmados, „sikerekben gazdag” Fidesz-kormányzás kezdete óta több mint félmillió magyar (döntő többségében képzett fiatal) hagyta el. Ha ez nem menekültáradat, akkor én tényleg nem tudom, mi számít annak.

Pedig Magyarországon nincs is háború – állítólag. Ez a szám nagyságrendileg összahasonlítható az utóbbi két évben a háborús és gazdasági válság sújtotta térségekből Európába érkező mintegy 2 millió menekülttel: annak cirka egynegyede!

Magyarországból a Fidesz orvos- és ápolóhiánnyal, a magas munkanélküliségi ráta ellenére általános munkaerőhiánnyal küzdő válságzónát csinált, eközben tagjai mesés vagyonokra tettek szert.

Jó, oké, a magyar közszolgálati tévében, rádióban, meg az Andy Vajna-féle, azaz fideszes médiabirodalom csatornáin mindezt nem mondták be, úgyhogy erről az átlag magyar nem is tud: ő csak azt látja, hogy nincs orvos, nincs szakember, miközben drágul minden, de erről ugye nem a dilettáns és korrupt országvezetés tehet, hanem a „migráncsok” – mert ezt mondták be az olimpiai közvetítést megszakító egyperces migránshíradóban. És arról se feledkezzünk meg, hogy a magyar kormány 2014-es évvégi népszerűségvesztése, a sokasodó, brutál nagy pénzekről szóló korrupciós ügyek elszaporodása mellett a Fidesznek igazi égi áldást jelentett a jól kommunikálható menekültválság: gyakorlatilag azóta is nyerő szériában vannak, mindenki a migránsoktól retteg (annak ellenére, hogy az ország 99,9%-a nem is találkozott eggyel sem életében), eközben a társadalom ingerküszöbét el sem érik a milliárdos közpénzlenyúlások.

De kanyarodjunk vissza. Nem mindenki megy el, ez tény.

Az itt maradók értelmesebbje vagy bezárkózik az elefántcsonttornyába, vagy beleőrül a bunkó túlerővel szembeni tehetetlenségbe, vagy – kollaborál.

Vagyis – ahogy azt Végel László fogalmazta meg a Sziveri idejében kollaboráló, fiatal értelmiség kapcsán egyik naplóbejegyzésében – megköti a „különbékéjét”. Ahogy meg én mondom: kezet csókol a hatalomnak – persze kisebb-nagyobb előnyökért cserébe. Hogy friss példával éljek: az itt maradó értelmiségi fiatal az egyik könyvkiadó szerkesztőjeként beül az MNT-alapítású közszolgálati hetilapunk igazgatóbizottságába, és úgy szavaz, ahogy Pásztorék fütyülnek, hozzájárulva ahhoz, hogy a jövőbeni főszerkesztőt a VMSZ a szerkesztőség véleményezése nélkül helyezhesse pozícióba, hogy ezáltal biztosítsa hatalmi érdekeinek messzemenő kiszolgálását, a közpénzen terjesztett pártpropaganda gördülékenységét.

AZ A BIZONYOS TISZTELETRE MÉLTÓ MAGYAR KULTÚRA ÉS ERKÖLCS

A magyar kultúra egyik sarkalatos pontja, hogy imádunk mások dolgaiba belepofázni. Leginkább a gyerekeink jövőjét akarjuk meghatározni, eldönteni helyettük, hogy kivel lépjenek párkapcsolatra, mit tanuljanak, mit dolgozzanak, hogyan éljék a mindennapjaikat. Eközben észre sem vesszük, hogy a saját félresikerült életünket akarjuk valahogy másként, sikeresebben leéletni az utódainkkal – belekényszerítve őket ugyanabba az undorító, megkeseredett élethelyzetbe, amibe bennünket kényszerítettek a tőlünk fikarcnyival sem felvilágosultabb szüleink. Generációról generációra ugyanaz zajlik: ahogy a mi életünket tették tönkre megkeseredett felmenőink, mi pontosan ugyanúgy tesszük tönkre az leszármazottainkét, megteremtve ezt a keserű, igazi magyar folytonosságot. Mindenki tízesével tudja sorolni az ilyen példákat, főleg faluhelyen, ahol még él az „igazi magyar” mentalitás. De azt is jobban tudjuk, hogy a szomszédnak hogyan kellene élnie, pláne a szomszéd gyerekének. Vagy a menyének. Nemzettársaink többsége valamilyen kifürkészhetetlen okból kifolyólag egyszerűen jogot formál arra, hogy mások életébe beleszóljon, beleavatkozzon. Ebből aztán fakad „némi” konfliktus is.

A második sarkalatos pont: mások hibáztatása önnön tehetetlenségünkért. Egész pontosan más nemzetek hibáztatása, mert a magyar szereti azt hinni magáról, hogy ő egy okos, civilizált nép, tehát

az, hogy Magyarország lakosságának 41%-a(!) a létmimumum alatt él 25 évvel a rendszerváltás, a „valódi” demokrácia bevezetése után, nyilvánvalóan csakis egy magyarellenes világösszeesküvéssel magyarázható – és nem azzal, hogy az ország élén korruptabbnál korruptabb, hazugabbnál hazugabb, cinikusabbnál cinikusabb söpredékek váltják egymást, akik természetesen nem kerülhetnének hatalomra a bagóért megvehető, olcsó trükkökkel megtéveszthető, nyelveket nem beszélő, tanulatlan és tájékozatlan tömegek támogatása nélkül.

Harmadik béklyónk az erkölcsi züllés: a rosszindulat, az irigység, a „szomszéd tehene”-effektus. A csavarhúzóval végigkarcolt autók, egymás értelmetlen feljelentgetése, a hazug pletykák élveteg terjesztése. Egymás hátbaszúrása, a közvagyon szétlopása, mindennemű felelősség hárítása. És persze az önámítást se felejtsük ki!

Legbelül azért mi is tudjuk, hogy sanyarú sorsunkért legnagyobb részt mégiscsak mi vagyunk felelősek, és hogy olyan adottságokkal, lehetőségekkel, mint amikkel mi rendelkezünk, a kicsit is okosabb népek messzebbre jutnak. A kontraszelekció, a sógor-koma-jóbarát-alapú államberendezés sok évszázados tradícióval bír köreinkben, ezt belőlünk kiirtani gyakorlatilag lehetetlen.

HÍMSOVINISZTA HAGYOMÁNYÁPOLÁS

Tradicionális félelemben élünk. Félünk a változásoktól. Félünk mindentől és mindenkitől.

Legújabban a nőket erőszakoló migránsoktól.

„Hány nőt erőszakoltak meg a migránsok?” – hangzik a tipikus rettegő/gyűlölködő kérdés, megtoldva azzal, hogy „erről bezzeg senki nem beszél”. Tényleg: hányat?

Nem akarom ezt a súlyos kérdést bagatellizálni, sőt, nagyon is komolyan veszem, azért kérdezem: ötöt, tízet, húszat? Persze egy is sok, szó se róla. De ezekről nem, hogy nem beszél senki, hanem pont mindenki erről beszél, hiszen egy-egy ilyen hír gyakorlatilag bejárja a világsajtót. (Bezzeg olyankor nincs baja a szélsőjobboldaliaknak a liberális vívmányokkal – értsd: a sajtószabadsággal –, amikor az ő malmukra hajtja a vizet!) Pont amiatt, hogy a nemzetközi sajtó hisztérikusan csap le minden ilyen hírre (vagy álhírre – mit ad Isten, ezek a szálak is Moszkvába vezetnek!), gyakorlatilag összeszámolható: pár tucat borzalmas esetről van szó, és szerintem kémiai úton kellene kasztrálni az összes elkövetőt. De nem csak Nyugaton!

Ha a (liberálisnak csöppet sem nevezhető) átkom mindenhol fogna a nemi erőszakot elkövetőkön – és itt kanyarodunk vissza a „keresztény” magyar „kultúra” témaköréhez –, akkor bizony Magyarországon is hullanának ám a heregolyók, mint a záporeső! Hogy miért?

Az Európai Alapjogi Ügynökség (FRA) 2012-ben, 42.000-es reprezentatív női mintával készített, 2014-ben publikált felméréséből ugyanis az derül ki, hogy miközben a magyarok (főleg azokon a vidékeken, ahol a fehér holló lényegesen gyakoribb madár, mint a „migráncs”) mintegy ultimate-érvként hozzák fel bármilyen menekültekkel kapcsolatos vitában a nemi erőszak kérdését (értsd: „a rohadék migráncsok halomra erőszakolják a magyar szüzeket”), addig a helyzet a következő (már megint ezek a kíméletlen, soha nem hazudó számok!):

– élete során valamikor szexuális erőszak áldozata volt 15-74 éves kora között: 9% = 361.545 (a statisztika a 2011-es magyarországi népszámlálási adatok alapján 4.017.172-nek veszi a 15 és 74 év közötti nők számát összesen)

– az elmúlt 12 hónapban szexuális erőszak áldozatává vált (ugyanez a réteg): 3% = 111.831.

Magyarul a pápánál is keresztényebb Magyarországon minden 11. nőt ért szexuális erőszak 15 és 74 éves kora között, éves bontásban pedig minden 33. nőt éri szexuális erőszak!

És még valami: a nők elleni szexuális erőszak látenciája a 2012-es évre Magyarországon legalább 415-szörös! Magyarul: csak az esetek 2,4 ezreléke került regisztrálásra! Az 0,24%.

Ezek bizony olyan kőkemény számok (itt még akad belőlük bőven), amiktől talán még Paskó Csaba atyának, az MNT „független” értelmiségijének, a Pannon TV sztárszakácsának is torkára fagyna a kövidinkája (róla aztán szó szerint elmondható, hogy bort iszik és vizet prédikál), és kétszer is meggondolná, hogy a Fidesz gyűlöletkampányát helyi viszonyokra átültető VMSZ-szel végigroadshow-zza-e Vajdaságot. Mármint ha lenne egy mikrogrammnyi lelkiismerete, ugyebár.

Ha Önnek, kedves Hölgyolvasóm, nincs szerencséje (vagy épp van – legalábbis egy kanos magyar úr szempontjából) és pont a 33-as számot dobta Önnek a sors rulettkereke, akkor jó eséllyel az ágyasává fogja Önt tenni egy igaz magyar férfiú – tetszik ez Önnek, vagy sem.

Hogy a szexuális erőszak eme irdatlan nagy száma hogyan zsugorodik évi cirka 400 eljárásra, (amiből átlagosan 250 elmarasztaló ítélet születik), arról sajnos könyvtárnyi irodalmat lehetne belinkelni, amelyek a rendszerbeli hibákat különböző szinten fedik fel, a hímsoviniszta rendvédelmi hatóságok elutasító, megalázó eljárásától kezdve a nyomozó hatóságok töketlenkedésén át (nem szándékos szóvicc ebben a kontextusban) egészen a magyar társadalom áldozathibáztató, végtelenül primitív attitűdjéig, amely szerint az a fiatal lány, akit három szarházi lefog és erőszakkal magáévá tesz, nem egy meggyötört, női mivoltában megalázott, életre szóló lelki (és talán testi) sebeket (is) magán viselő áldozat, hanem egy kurva. És itt csak a szexuális erőszak számait soroltam!

Hol vannak ezek a számok az agyba-főbe vert, megpofozott, az ő vagy a gyermeke(i) életének kioltásával megfenyegetett magyar nők számához képest?

Pláne itt, ebben a kulturális és civilizációs evolúcióban a múlt század közepén leragadt, döntően rurális vajdasági magyar közegben, ahol mégiscsak az asztalt csapkodó, helyi viszonylatban gazdag nagyparasztoké, a kutyára-macskára lövöldöző részeg vadászoké, no meg a gyereket pofonnal nevelő „tisztes” családapáké az utolsó szó társadalmi kérdésekben? Meg persze minden másban is. Hol van itt a nők tisztelete, könyörgöm, ahol a megkeseredettség kígyómérgének ágakra-bogakra oszló-csomózódó mintázatát majd’ minden lány, anya és nagyanya ábrázatáról le lehet olvasni? Mit gondoltok, ki hozta össze nekünk ezt az elborzasztóan szégyenteljes helyezést a fejlett(ebb) országok nőinek boldogtalanságát mérő skálán? Talán a „migráncsok”?

(Mellesleg a Medián 2007-es felmérése szerint magyar férfiak 12%-a volt már prostituálttal, ezek 70%-a családos ember. Minden második férfi és minden harmadik nő csalta már meg a párját, magyarul a magyar férfiak – a hímsoviniszta sztereotípiával szemben – hűtlenebbek, mint a magyar nők.)

Mindez természetesen nem legitimálja, ill. jelentékteleníti el az egyes legális vagy illegális bevándorlók, adott esetben valódi menekültek áradatára felkapaszkodó romlott potyautasok tetteit! De a számok tükrében azt kell sajnos látnunk, hogy

a migránsoknak még nagyon sok babot (ill. disznóhúst) kellene megenniük ahhoz, hogy a nők elleni szexuális erőszak terén a magyar átlagnak akárcsak a közelébe tudjanak hugyozni!

NÉPHÜLYÍTÉS MESTERFOKON

Miért pont a menekülteket ne utálnánk? Miközben a magyaroknak csak 15%-a jár hetente templomba, a menekültválságot kísér(t)ő internetes kommentáradat alapján inkább 95%-ra tippelhetnénk, hisz a megjegyzések döntő többsége a „keresztény” értékek védelme miatt aggódik (a menekültek leokádása mellett, of course). A pápát is ledemensvénemberező Bayer Zsoltnak, a Fidesz egyik alapítójának és legfőbb náci ideológusának állami kitüntetése még inkább bátorítólag hatott a gyűlölködőkre. A Fidesz mostanra odáig ment a képmutatásban, hogy keresztényüldözés elleni helyettes államtitkárságot hoznak létre az Emberi Erőforrások Minisztériumán belül, amit rögtön ki is stafíroznak majd’ egymilliárd forinttal (3 millió euró). Ez ellen aztán a világon semmi kifogásom nincs, hiszen emberek mindennemű (értsd: vallási, ill. nemzeti hovatartozáson, szexuális orientáltságon stb. alapuló) üldözését mélyen elítélem. Ha a magyar kormány tevékenységében egy szikrányi keresztény eszmeiséget is fel tudnék fedezni, akkor szívből támogatnám a kezdeményezést. De jelen pillanatban nem látom, hogy a „hiperkeresztény” Fidesz-kabinet hogyan tudna odahatni a világ azon válságzónáiban, ahol valóban üldözik, gyilkolják a keresztényeket (afrikai, polgárháborús káoszba süllyedt országok és társaik). Netán keresztes lovagokat képeznek ki? A helyettes államtitkárság ötletét megelőző esemény pedig meglehetősen hiteltelenné teszi a kezdeményezést: miközben Orbán Viktor „Audiencián” címmel osztott meg fényképet a Facebook-oldalán arról, ahogy a menekültek befogadása mellett kialló pápával kezet fog (el is árasztották a pápát gyalázó és az Orbánt éltető hozzászólások a kommentfolyamot), pár nap elteltével kisült, hogy szó sem volt személyes audienciáról, csupán egy nagyobb rendezvényen találkoztak és köszöntek egymásnak. Tényleg ilyen olcsó csúsztatásokra van rászorulva a mélyen tisztelt miniszterelnök úr?

Egy szó mint száz: utáljuk mi a pápát is! Nagyon tudja ő, hogy mi fán terem a kereszténység. Bezzeg a Viktor! Hát még a követői!

Komolyra fordítva a szót: az a nagy büdös igazság, kedves ateista vagy hívő Olvasó, hogy

ennek a beteges, agresszív és gyűlölködő cirkusznak annyi köze van a valódi keresztény értékekhez, mint Makónak Jeruzsálemhez. Jézus csak azért nem forog a sírjában, mert harmadnapra feltámadott.

És hogy mégis a kereszténységgel takaróznak/kampányolnak átütő sikerrel a pragmatikus, öltönyös neonácik, az sokat elmond a képmutatás és a hazudozás általánossá válásáról magyarhonban. Ám a helyzet mostanság nálunk sem tűnik e tekintetben rózsásnak.

„Kvótarefendum” – száll fel a szó, mint a szargőz a ház előtti kispadról… OK, ez csak egy fiktív jelenet. Mennyiben fogadjunk, hogy a hipercivilizált magyarok nagy része ezeket a szavakat külön-külön sem érti, nem hogy egyben?! Igen, azokról az emberekről beszélek, akik ennek ellenére simán voksolhatnak majd a szavazáson. Churchill szerint a legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval, egy igazi, liberális demokrata számára viszont ugyanez a pár perc a legjobb érv az oktatás, a tájékoztatás, a közgondolkodás fejlesztése mellett! Nagyon röviden a lényeg:

a magyarok többségének halvány lila gőze sincs arról, hogy miről szavaz október 2-án.

Talán mostanra már tudják a Zemberek, hogy referendum népszavazást jelent. Persze még ebbe a szóhasználatba is bele van rejtve egy kis manipuláció: éreztetni kell a paraszttal, hogy ez amolyan úri dolog, olyasmi, mint a villás reggeli, amihez őt, a mocskos munkás kezével nem fogják csak úgy odaengedni, de ha mégis, akkor ott viselkednie, egész pontosan: a hűbérúrnak megfelelően viselkednie kell! A szóhasználat maga az üzenet: a legszegényebb, mostanra legnépesebb rétegeknek eszükbe ne jusson össze-vissza szavazgatni, mert a nagyurak a (csak éhezésre elegendő) szociális juttatásaik visszavágásával fogják megbosszulni az engedetlenséget!

Milyen kvótáról van szó? A szó jelentése: hányad, keret, megszabott rész. Lássuk hát, mit jelent a mostani kontextusban. Ahogy Kocsis Árpád írta legutóbb az Autonómián: „Az Európai Bizottság javaslata szerint 120 ezer menekültet osztanának szét arányosan az Európai Unió országaiban, s ezt az Európai Tanács februári csúcstalálkozóján Magyarország is elfogadta…” A közös teherviselés jegyében Magyarországnak egész pontosan 1294 menekültet kellene befogadnia. Nem illegális bevándorlókat! Pontosabban kellett volna.

Ugyanis a csak javaslat szintjén létező tervet végül maga Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke lőtte le a minap évértékelő beszédében, majd hozzátette: „Meggyőződésem, hogy sokkal több szolidaritásra van szükségünk. De azt is tudom, hogy ezt önként kell nyújtani, szívből kell jönnie, erőltetni nem lehet.”

Magyarország pedig szolidaritás és befogadás terén eddig sem különösebben jeleskedett. Amint azt Kocsis írja: „Ebben az évben 25 ezer menedékkérőből 125-en kaptak menekültstátuszt, 184-en nemzetközi oltalmat és 8 fő befogadást.”

KÉRDÉS – TRIPLACSAVARRAL

A kvótareferendum kérdése a következő:

„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

A kérdés megfogalmazása annyira, de annyira rafinált, hogy tulajdonképpen bármennyire is le tudnám köpni a kiötlőjét, azt kell mondjam: egy kommunikációs zseni. Egy ennyire rövid mondatba ennyi trükkös átbaszást belefoglalni… debizisten ott a helye a Rubik-kocka meg a golyóstoll mellett!

Nézzük részleteiben!

A kérdés nem az, hogy akarja-e Ön, hogy az EU megszabott kvóta alapján betelepíthessen külföldieket Magyarországra.

Bővebben: a kérdés nem az, hogy akarja-e Ön, kedves született vagy frissensült magyar Állampolgár, kedves Porszem a sivatagban, kedves Csepp a tengerben, Ön, kedves Szavazat, hogy menekülteket/migránsokat telepítsen Magyarországra az Európai Unió. Triplacsavar következik!

Első csavar: a kérdés részben arra irányul, hogy az EU előírhassa-e külföldiek betelepítését Magyarországra (de az ugye mennyivel ellenszenvesebben hangzik, hogy „nem magyar állampolgár”?). Na most: egy olyan „szabálykövető” társadalomban, mint a magyar, ahol a szabályokra olyan magasról tesznek, mint a Mount Everest, tényleg amiatt aggódik a világszinten is a legkorruptabbak közé tartozó, fideszes államvezetés, hogy az EU-ban milyen szabályokat, milyen előírásokat hoznak? Hahaha! Hát eddig is pont leszarták, hogy mit mond az EU!

Az aggodalmaskodó nyugati bírálatok ellenére úgy nyírbálták meg az Alkotmánybíróság hatásköreit, mint annak a rendje! A biztonság kedvéért még fel is töltötték pártkatonákkal, így tökéletesen kezükben tartják azt az állami szervet, amely az Országgyűlés által meghozott törvényeket felülbírálhatná, ha azok alkotmányelleneseknek bizonyulnának.

Amikor az egyik ellenzéki párt népszavazást akart kezdeményezni a vasárnapi boltbezárás ügyében, Orbánék egy az egyben odaküldtek egy szakasznyi bőrfejű verőlegényt a Nemzeti Választási Iroda elé, akik fizikailag akadályozták meg a kezdeményezés elsőként történő átadását (gy.k.: ez azért fontos momentum, mert egyszerre csak egy kérdéssel foglalkoznak, attól teljesen függetlenül, hogy az a kérdés formailag megfelel-e az előírásoknak, érdemes-e továbbítani az Országos Választási Bizottságnak, amely szintén megvizsgálná, utána megvizsgálná a Kúria is stb., mire abból a végén népszavazás lenne majd-egyszer-valamikor).

Miközben az EU egyre inkább függetlenedni akar az orosz energiaimporttól (értsd: magától Oroszországtól, amely nem szívbajoskodik elzárni a földgázcsapokat, ha politikai nyomást akar gyakorolni – volt már erre példa), és ezért óriási összegeket fordít a megújuló energiaforrások kutatására, ill. használatára (a németeknél már történt olyan, hogy a szél- és naperőművek annyi energiát termeltek, hogy a fogyasztóknak negatív fogyasztást számoltak el), addig Orbánék 60 évre láncolták hozzá Magyarhont Oroszországhoz a paksi atomerőmű 2-es blokkjának 10 milliárd eurós, orosz gigahitelből történő megépítésével! A sors iróniája, hogy a kivitelezést végző Roszatom eközben önti a pénzt a saját szélerőművébe. Nagyon nehéz ebből mást kiolvasni, mint hogy

Putyin úgy megvette a Fidesz-vezetést kilóra, mint egy marék tökmagot, és előretolt helyőrségként, támadóékként, az EU szétrobbantására szánt időzített bombaként használja fel Magyarországot, amely – tegyük hozzá – állampolgári szinten is megszolgálja a belé vetett „bizalmat”.

Magyarország eddig is csak az EU pénzére tartott igényt (amiből például Orbán veje milliárdokat tett zsebre, de a miniszterelnök úr testvére is megcsippentett egy 300 millió forintos támogatást), az uniós szabályokat viszont csak ímmel-ámmal, látszatintézkedések szintjén tartotta be. Na, nem mintha az Orbánék előtti kormányok e tekintetben egy fikarcnyival is jobbak lettek volna, ó, szó sincs róla! De most most van, a jövő a jelenben még megváltoztatható, a múlt nem. Abból inkább tanulni kéne. Hahh, micsoda illúzió!

Második csavar: a kérdés azért is bámulatos retorikai bravúr, mert a funkcionális analfabetizmus határát súroló többség számára azt sugallja, hogy az EU-nak hatalmában áll úgy Magyarországra telepíteni nem magyar állampolgárokat, hogy ebbe az Országgyűlés (azaz a kétharmados túlhatalommal rendelkező Fidesz) nem egyezik bele. Ez ugyebár nem csak jogilag nonszensz (nagyon leegyszerűsítve: nem lehet Magyarország nevére íratni úgy valamit, hogy az nem akarja azt a nevére venni), hanem fizikailag is: mégis hogy a francba lehetne ezt kivitelezni?

Deszantalakulatok kíséretében dobnák le német csapatszállító repülőgépekről a betelepítendőket Magyarország határain belül, a különlegesen képzett katonai egységek pedig tűzharcban tartóztatnák fel a magyar hatóságokat, akik megpróbálnák eliminálni a bevándorlókat, akik pedig eközben megpróbálnának elvegyülni a gyanútlan tömegben? Vagy nyitnak egy dimenziókaput Brüsszelben, amin egyszerűen átterelik Ahmedéket Bugacpusztára (pont a Kurultáj idején, hogy még nagyobb legyen a pánik)?

Nagyon egyszerű a helyzet: a kérdés orbitális hazugságot sugalmaz. Az EU – kényszerítő szándék, varázserő és transzdimenzionális-teleportációs képességek híján – most sem tud csak úgy Magyarországra telepíteni külföldieket, ha nincs aki azokat átvegye. Magyarul: a népszavazás csak akkor változtathatna a jelenlegi helyzeten, ha az igenek kerülnének többségbe, ami egyrészt lehetetlen, másrészt az sem lenne igazi garancia arra, hogy a mostani gyakorlat megváltozzon, hiszen „csupán” a nép akaratát tükrözné, de az meg mikor érdekelt bárkit is hatalomra kerülés után?

Harmadik csavar: valójában az a kérdés, hogy akarja-e Ön, hogy az országgyűlés (tkp. a Fidesz!) engedélye nélkül történjen a betelepítés! Tehát nem csak úgy ukmukfukk, hanem a Fidesz engedélye nélkül! Mi mással magyarázható, hogy

miközben a nincstelen menekülők előtt a Fidesz falakat emel, addig az orosz alvilág kőgazdag pofái, az ázsiai és közelkeleti pénzemberek (akik nem Magyarország érdekeit fogják nézni!) ezer, sőt, tízezerszám kapták meg a letelepedési engedélyt, mert kicsengették azt a fejenkénti 300.000 eurót, amibe a letelepedési államkötvény kerül.

Az ügymenetnek az etikai aggályokon túl („a csóró menekült az terrorista, de a gazdag migráns jöhet számolatlanul, és egyből állampolgárunkká* válhat”) két különös bája is van. Az egyik, hogy ezeket a kötvényeket nem közvetlenül az állam, ill. annak megfelelő szerve értékesíti, hanem a fideszes nagykutyák offshore cégei (gyengébbek kedvéért: külföldi adóparadicsomban bejegyzett cégek, amelyek bevételük után helyben mizerábilis adót fizetnek csupán, Magyarhonban pedig semmit). A másik báj, hogy a kötvények kamatait nem a kedves, harmadik országbeli befektetők, friss „letelepedők” rakják zsebre a futamidő lejártával, hanem azok a fideszes offshore-cégek, amelyek a kötvényeket forgalmazzák, és e fölött még közvetítői díjat is elszámolnak a „jó migránsoknak”! Magyarul: a magyar állam bevétele ebből lényegében nulla, az állami maffia viszont szépen gyarapodik, mostanra 80 milliárd forint fölött jár a bevételük!

A Fidesz tehát nem ahhoz kéri a minden létező mediális eszközzel agyonmanipulált és beszaratott nép támogatását és jóváhagyását, hogy megakadályozza akár egyetlen menekült Magyarországra települését is, hanem ahhoz, hogy az ilyen kérdésekben a magyar nép véleményének kizárása mellett dönthessen, és a betelepítéssel saját, jól felfogott anyagi érdekei szerint sáfárkodhasson! Ahogy tette eddig is.

MINDEKÖZBEN A KÜLHONI SZTYEPPÉKEN

Vajdaságiak! Épp a saját beleszólási jogotok ellen, de legfőképpen a magyarországi magyarok beleszólási joga ellen készültök szavazni, Ti, akik nem is ott éltek!

Erre biztat benneteket a kettős játékot játszó, önmagát naponta meghazudtoló VMSZ is, amelyik a szerb kormány részeként toleráns politikát folytat a menekültekkel szemben, a Fidesz talpát nyalva meg beleáll a gyűlöletkampányba! Abba a kampányba, amelyik a legalpáribb, legsötétebb, legromlottabb érzelmeket és erőket ébreszti fel a magyar emberekben, tudatosan építve a primitív, rosszindulatú és irigy tömegekre!

Véletlen lehet-e, hogy Ti levélben szavazhattok, amire ráadásul két teljes hetetek van, miközben az Orbán-kormány miatt külföldre kényszerült magyarországi magyarok (akik hozzátok képest enyhén szólva kritikusabbak a Fidesszel szemben!) csak az adott országok konzulátusain tehetik meg mindezt, méghozzá csak személyesen, még akkor is, ha ezért esetleg több száz kilométert kell utazniuk!

A VMSZ esete azért különösen undorító, mert valódi érvek helyett ismét az érzelmekre próbál hatni a kampányában (ha valami egyszer – mit egyszer? százszor! – bejött, minek változtatni rajta). Bús Ottó, a VMSZ Kósa Lajosa (gy.k.: a Fideszben ő az a politikus, akit mikrofon elé löknek, ha valami irtózatos ostobaságot kell a legújabb mocsokról elmondani a Zembereknek rezzenéstelen arccal) a következőt találta mondani a kampány első lakossági fórumán (MNY-admin társam nem is hagyta szó nélkül):

„Néha vannak pillanatok, és ez az október másodikai ilyen pillanat, amikor az embernek egy kicsit vissza is illenék adni azért a sok mindenért, amit kapott.“

Hát ezekről a pillanatokról, ill. a hűbérurak iránt érzett háláról Bús Ottó, a 25 éve mások (most épp Pásztor) utánzásából élő politikus bizonyára tudna mesélni. Csak hogy tisztázzuk: aki itt hálával (és hűséggel!) tartozik a Fidesznek, az a VMSZ. A gazdaság- és térségfejlesztő támogatáshoz az 50 milliárd forintot (amire most hivatkoznak, és amelyet úgymond minden vajdasági magyar vállalkozó, kettős állampolgárnak szántak, nem csak a VMSZ-eseknek – még ha kilométerekről bűzlik is a pályázatokat pontozó Prosperitati-igazgatóbizottság összetétele és a pénzosztás módja), és persze az összes többi, itteni magyarságnak szánt anyaországi támogatást is a magyar állampolgárok adójából kanalizálják/-ták Vajdaságba. Az összes magyar állampolgáréból, nem csak a Fidesz-szavazókéból! Az MSZP-szavazókéból is, a Jobbik-szavazókéból is, hadd ne soroljam, meg azokéból is, akik el se mentek szavazni a legutóbbi parlamenti választásokon!

HÁLÁBÓL MAGUNK ELLEN SZAVAZUNK

Talán tegyük is félre szűkösebb időkre azt az abszurd, és végtelenül ostoba, a vajdasági választópolgár egyéni akaratát lenéző, érzelmileg zsaroló Bús-féle sugalmazást, miszerint hálából kellene ilyen vagy olyan módon szavaznunk egy magyarországi párt szájíze szerint:

én megértem, hogy Bús úr két másodperc alatt éhen pusztulna, ha nem volna kit szolgálnia, de ez rám nem – és meggyőződésem szerint a kedves olvasóra sem – igaz. Szavazzon hálából a hóhér! Meg Kovács Elvira.

Reálisan nézve: minden magyar adófizető állampolgárnak hálával tartoznak azok a vajdasági magyarok, akik pályáztak és pénzt hívtak le a gazdaság- és térségfejlesztő alapból. Magyarországon mindenki egyforma arányban fizet áruforgalmi adót, személyi jövedelemadót stb. (na jó: a politikusok nem nagyon fizetnek semmilyen adót, de ez most mellékes), egyszóval nincs olyan személy vagy népréteg, akik iránt nagyobb hálát kellene érezni Magyarországon belül.

Mivel eléggé megosztott az anyaország ebben a kérdésben (ha arányaiban el is tér a véleménytömbök mérete), bármilyen irányban szavaz is a vajdasági kettős állampolgár „hálából”, azzal egyből nagyon sok „honfitársa” véleménye ellen is szavaz – akiknek az adójából szintén jönnek Vajdaságban forintszázmilliók (még ha annak kétharmadát be is zsebeli a VMSZ-holdudvar). Mi jogon?

A helyzet abszurditását fokozza a tény, hogy

miközben a Fidesz menekültellenes politikáját, így a határok fizikai lezárását pl. a Magyarkanizsa községbeliek szinte egyhangúan éltetik – persze ehhez a negatív tapasztalatok is bőségesen hozzájárultak, ami miatt az ellenérzéseik jogosságát aligha lehetne vitatni –, valójában a menekültek határon való, jelenlegi feltorlódását, és ezzel a horgosi gazdák határhoz közeli gyümölcsöseiben keletkezett óriási károkat is, pont ennek a politikának köszönhetik!

Az ottani kettős állampolgárok végképp maguk ellen szavaznának a nemmel, és ezt észre sem veszik.

Ugyanakkor az érintett gazdákat egész éves munkájuk gyümölcsének elvesztése érthetően keseríti el, és nem úgy néz ki, mintha sietősen érkezne a szerb állami segítségnyújtás (bár információim szerint valamiféle kárfelmérés már történt a bejelentések alapján). A Fideszt sem érdekli, hogy valójában pont magyaroknak árt a konok idegenellenességével, a menedékjogi kérelmek befogadásának szándékos lassításával: napi 15 kérelmet vesznek át a magyar hatóságok a röszkei, 15-öt a tompai tranzitzónában. Ennyi. A többiek ott dögöljenek meg a drótkerítés tövében.

Félreértés ne essék:

semmiféle kényszerbetelepítést nem támogatok! Sem Magyarországon, sem máshol. De ez a népszavazás egész egyszerűen nem is erről szól, hanem a gyűlöletkeltés, a faszizálódás legitimálásáról!

Hogy az uszítókampányra elköltött sok milliárd forint mennyire nem kidobott pénz volt, azt gyönyörűen szemlélteti a tény, miszerint a magyarországi kisiskolások már nem hájpacninak, tökfejnek, miegyébnek csúfolják egymást, hanem migránsnak. Ennél szebben lehetetlen megalapozni egy jövőbeni fasiszta diktatúrát. A Hitlerjugend kiagyalói is elismerően bólogatnának, ha látnák.

VALÓDI MIGRÁNSOK HÍJÁN MARADNAK A NŐK

A Fidesz immár totális háborút indított az egészséges lélekfejlődés ellen. E háborút most még nem fegyverekkel vívják, de ez is csak idő kérdése: Orbán nagy példaképei, az egymással is meglehetősen rapszodikus viszonyt ápoló Putyin és Erdogan egyértelműen kijelölték az ösvényt, amin a „sikeres” diktatúrává váláshoz célszerű végigmenni – és ezen az ösvényen néha bizony elsülnek a fegyverek, arat a halál, hol az ellenzék soraiban, hol a hatalom korrupcióját firtató újságírók között.

A háborúknak pedig van egy közös jellemzőjük, attól függetlenül, hogy melyik korban, melyik földrészen és miért zajlanak: férfiak indítják őket, és minden esetben nők a vesztesei!

Minden háború maga a vegytiszta hímsovinizmus. Hogy messzebb ne menjünk, kérdezzük meg a megerőszakolt és/vagy özvegyen maradt és/vagy gyermekeiket elvesztő bosnyák, szerb, horvát anyákat. Kérdezzük meg az Iszlám Állam által szexrabszolgasorba taszított jazidi nőket, akiket vernek, kínoznak, rendszeresen megerőszakolnak. Vagy az IÁ területén rekedt muszlim nőket, akiket a fanatikusok egyszerűen agyonvernek, ha nem jól áll a burkájuk vagy a nikábjuk, mobilhasználatért pedig levágják a kezüket (és akik között ennek ellenére is akadnak olyan bátrak, akik megpróbálják megölni az IÁ terroristáit). Gyakorlatilag nincs olyan hadsereg, amelyik ne rendezne előszeretettel tömeges nemi erőszakot az ellenfél asszonyainak soraiban.

A magyar gyűlöletkeltő propagandaháború vesztesei is a nők, a magyar nők lesznek! A felszított, államhatalmilag támogatott agresszió nem a migránsokon fog lecsapódni (legfőképpen azért nem, mert pár száz szerencsétlentől eltekintve gyakorlatilag nincsenek is migránsok Magyarországon!), hanem a magyar nőkön!

És Orbán méregkeverői ezt halálpontosan tudják. Tudja ezt maga Orbán is. (Pásztor István is. És Paskó atya is.) Mégis: tettük súlyának teljes tudatában engedik szabadon a Gonoszt!

AZ EGYETLEN ÉRTELMES VÁLASZTÁS

Akarja-e Ön, hogy Magyarországra meteoreső hulljon? Nem akarom. És jégesőt se akarok. Meg földrengést se. Árvizet se. Semmi olyat nem akarok, amit egy 4-5 éves óvodás se akarna. De azt se akarom, hogy 4-5 éves óvodás szellemi szintjén kommunikáljon velem a politikum!

A menekültválságról amúgy is csak kevesekkel lehet érdemi vitát folytatni, pont a probléma rendkívüli összetettsége miatt. Szerencsére vannak olyanok, akik az elvakult gyűlölet és fals információk terjesztése helyett racionális érvekkel mutatnak rá a menekültáradat lehetséges biztonsági kockázataira, a kulturális különbségekből fakadó beilleszkedési nehézségekre, a szociális ellátórendszerek lehetséges túlterhelésére. Ezek létező problémák, amikre civilizált választ kell adni, ami hatalmas kihívás a mostani, türelmetlen időkben. Hála az égnek az aggódók között is vannak olyanok (szomorú tapasztalataim szerint kisebbségben), akik szerint nem automatikusan „migráns-símogató” vagy „menekültpárti” az, aki nem lövetne a határon minden férfira, asszonyra és gyerekre, ha az valahogy élve elvergődött idáig.

A legsötétebb neonáci söpredék dögletes retorikájának és önellentmondásoktól hemzsegő „érvelésének” közbeszédbe való átemeléésért nem keveset tett a Fidesz, és a kvázi-ellenzéki Jobbik.

A valóság az, hogy a menekültáradatnak azok sem örülnek, akik a befogadás, az oltalomnyújtás pártján állnak. Ugyan mi örülnivaló lenne több millió ember szemünk előtt zajló szenvedésében? Én is jobb’ szeretném, ha ezeknek az embereknek nem kellett volna elhagyniuk az otthonaikat, hazájukat. Jobban örülnék, ha véget érnének a közel-keleti háborúk, és visszatérhetnének a szülőföldjükre. És amilyen ellenszenvvel fogadták őket Európa xenofób országaiban, valószínűleg ők is jobban örülnének, ha visszamehetnének. Ha volna mire visszamenni. Legalább a békére, ha a jólétre nem is. Ám mindaddig, amíg a világ katonai nagyhatalmai egymással szemben álló erőket támogatnak, nehezen képzelhető el a fegyvernyugvás. A propagandisztikus célzatú népszavazás viszont semmit nem old meg a létező problémákból, miközben tovább hergeli és ijesztgeti a hétköznapi embereket.

A hiperértelmiségi, megújulást és közéleti „normalizációt” hirdető Magyar Mozgalomnak sem volt annyi vér a pucájában, hogy ki merje mondani a nyilvánvaló igazságot az anyaországi elmebetegséggel kapcsolatban: a kvótareferendum kérdése egy az egyben hülyeség, mert demagógiájával felnőtt embereket alacsonyít le óvodás gyerekеk szintjére.

Elkölteni rá súlyos milliárdokat pedig igazi agyrém (bár hol van ez az összeg a magyar nyomortelepek mellett a semmiből kinövő stadionok árához képest). Ráadásul az eredményességétől és az eredményétől függetlenül senkit semmire nem kötelez. Ám mivel a kérdés háttere lényegesen összetettebb annál, mint amit egy átlag választópolgár képes lenne akárcsak apró falatonként is megérteni, az MM csupa-csupa értelmiségiből álló vezérkara nyilvánvalóan nem kockáztathatta meg, hogy egy tökös kiállással egyrészt a Fideszt végképp magára haragítsa (nem mintha nem lenne már amúgy is mindegy), másrészt lényegében kollektív intelligenciaszint-felmérést végezzen saját támogatói körében – lévén, hogy minél magasabb szintű, ill. cizelláltabb a kommunikáció, annál kevesebben értik azt. Ehelyett egy langyos középútszerű valamit választott a közleményében, mint a bíró lánya, aki ajándékot vitt Mátyás királynak: menjetek is el szavazni, de ne is, ne is szóljatok bele, mert nem ott éltek, de ha mégis beleszóltok, akkor nemmel szavazzatok. Sajnos nem ez az a szellemi szint, ami engem ki tudna elégíteni, főleg, ha annyi értelmiségi tömörül az alapítók listáján, hogy két perc alatt fel tudnák ásni az egész hátsó kertünket. (Annyira nem nagy azért, de nekem eltartana egy hétig is. Na, nincs is fölásva, ott rohadjon meg…) De a VMSZ talpnyalásra és hálálkodásra buzdító véleménydiktatúrájától mindenképpen előremutatóbb ez az álláspont – még akkor is, ha teljességgel kívül esik az értelmezési tartományomon.

LÉTEZIK, HOGY A VICCPÁRTOKÉ A JÖVŐ?

Az „igazi”, azaz a hazug, végtelenül romlott politikusokból való általános kelet-közép-európai kiábrándultság néha érdekes módon kulminálódik.

Az egyetlen épkézláb választ a demagóg néphülyítésre a magyar politikai palettán a Magyar Kétfarkú Kutyapárt nevezetű viccpárt adta. Már amennyire politikai tényezőnek tekinthető egy járdarepedéseket színesre festegető, a szíriai válságot savköpő menyétek bevetésével megoldani kívánó, alapvetően a street art területén otthonosan mozgó, abszolút irracionális ígéreteket hangoztató (pl. „örök élet, ingyen sör”) viccpárt (egyébként tényleg be vannak jegyezve pártként!). Hogy viccpárthoz képest mennyire nem vicc kategóriába tartozik, amit csinálnak, annak ékes bizonyítéka, hogy a bőséges költségvetési forrásokból elkarcolgató, elhéderezgető ellenzéki pártok közül egy sem tudta felvenni a versenyt a kormány lehengerlő plakát- és médiakampányával, ehhez képest a kétfarkúak szimpatizánsai hetek alatt összedobtak 30 millió forintot az anti-antimigráns kampányra, ami már egyáltalán nem piskóta!

A humort mint csodafegyvert bőséggel adagoló, a politikai és egyéb magyar visszásságokon, sőt, még önmagán is élcelődő „párt” Facebook-oldala majdnem 200 ezer követővel rendelkezik! (Nyilván nem egy túlságosan releváns információ, de a Fidesz központi fb-oldalát csak 8 ezerrel követik többen.) Annak ellenére, hogy a „párt” gerilla-városszépítő akcióiban részt vevő (adott esetben egy közpénzmilliókból épített, ám be nem fejezett buszmegállót pár tízezer forintból önként befejező) „passzivistái” semmiféle anyagi ellentételezésre nem számíthatnak (a rendőrség állandó zaklatására viszont már annál inkább!), mégis több mint ezren jelentkeztek a párt követői közül országszerte, akik szívesen részt vesznek a plákátragasztásban. Azt, hogy a Fidesz mennyire be van szarva már egy viccpárttól is, ami per pillanat az egyetlen ütőképes (ezt még leírni is vicces az ő esetükben!) ellenzéki (ráadásul parlamenten kívüli) erő Magyarországon (és amelyik ráadásul nem is gondolja komolyan, hogy hatalomra kerüljön, tagjainak még az is csak egy poén lenne), jól illusztrálja az a tény, hogy bár hivatalosan is kezdetét vette a kampányidőszak, tehát a bejegyzett pártok (mint mondtam, az MKKP is az) legálisan ragaszthatnak plakátokat az erre előlátott (ill. az ilyen-olyan szabályokkal nem tiltott) helyekre, mégis közmunkásokkal (értsd: fideszes polgármesterek kénye-kedvétől anyagilag függő, kényszerhelyzetben levő személyekkel), meg persze agresszív, önkéntes „nemzetvédőkkel”, ránézésre is alkoholista faszokkal tépetik, szedetik le az MKKP plakátjait országszerte. Dehát ki parancsol a Fidesznek Magyarországon, ugyan miféle törvény vonatkozik rájuk? Eltalálta: senki és semmilyen.

Az MKKP létrejötte és működése egyszerre tűnik egy országos méretű művészi performansznak, össztársadalmi kísérletnek, és a magyarországi idiotizmusból, besavanyodott és begyöpesedett közállapotokból tökéletesen kiábrándult, a politikusok betarthatatlan ígéreteit barokkos túlzásokkal parodizáló, a kőkemény társadalomkritikát humorosan tálaló… hát én nem is tudom, minek.

„Az egyetlen racionális választás” – állítják önmagukról viccesen, és elnézve a magyarországi politikai palettát, azt kell mondjam, hogy tényleg azok. Bennük még van valami emberi.

---

* A magyarországi letelepedési engedély durván leegyszerűsítve csak abban különbözik az állampolgárságtól, hogy nem ad szavazójogot választások alkalmával. Legfontosabb tartalma, hogy birtokosa szabadon, időkorlát nélkül utazgathat, tartózkodhat a Schengeni-övezetben is. Ha Ön nyugat felé terjeszkedő keleti befektető, netán orosz bűnöző lenne, kellene-e Önnek a szabad mozgás lehetősége az EU szívében?

(Autonómia)