Hogyan tudósítottak a vajdasági magyar médiumok a magyarországi politikai szereplőkről a hivatalos kampányt megelőző hónapokban
Szerző: GYURKOVICS Virág
Hivatalosan a meghirdetett országgyűlési választást megelőző ötvenedik napon, vagyis február 12-én startolt Magyarországon a választási kampány, de az elmúlt hónapok sajtómegjelenései alapján a kormány- és az ellenzéki oldalon is minden lehetőséget megragadtak arra, hogy felhívják a figyelmet az április 3-án esedékes választások fontosságára. Csakhogy míg a jelenlegi Fidesz-KDNP-kormány részéről egy gondosan kidolgozott és összehangolt kampánysorozatot láthattunk, kihasználva az abszolút médiafölényt, addig az Egységben Magyarországért szövetségbe tömörülő hat párt sokkal kisebb publicitást kapott.
Vajdaságban azok a kettős állampolgárok, akik március 9-ig jelezték regisztrációs szándékukat a magyarországi választói névjegyzékbe, levélben szavazhatnak az áprilisi választáson, így a vajdasági magyar sajtóban közölt kampányhírek nemcsak az általános tájékoztatást szolgálják, hanem stratégiai jelentőségűek is lehetnek.
RÖVIDEN A MÓDSZERTANRÓL ÉS A SZÁMOKRÓL
A hivatalos kampány megkezdése előtti hónapokban kilenc vajdasági magyar sajtóorgánumot kísértünk figyelemmel: a Magyar Szó Online, a Szabad Magyar Szó, a Vajdaság Ma, a Pannon RTV, a Vajdasági Televízió magyar nyelvű híroldalát, a Délhír, az Autonómia, a Hét Nap és a Családi Kör weboldalát vagy online lapozható archívumát. A megfigyelt időszak a 2021. október 1-től 2022. február 12-ig terjedő intervallumot foglalta magában. Ez idő alatt közel hétszáz olyan hír, tudósítás, interjú vagy jegyzet jelent meg, amely közvetve vagy közvetlenül a magyarországi választásokat, illetve annak szereplőit érintette. Az elemzés során elsősorban a felmerülő kulcsszavakra összpontosítottunk, illetve arra, hogy az írás milyen hangnemben tünteti fel a benne említett szereplőt vagy jelenséget.
A vizsgált időszakban a kilenc sajtóorgánum felületein összesen 682 cikk vonatkozott a magyarországi országgyűlési választásra vagy annak szereplőire. A cikkek közül 526 (77%) a Bethlen Gábor Alapkezelőn (BGA) keresztül a magyar kormány által finanszírozott médiumokban jelent meg, amelyen belül (385) 73%-ban a Duna Médiaszolgáltató és a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) tengelyéről származó híreket használták forrásként. Ezeken a sajtóorgánumokon 369 cikkben (70 %) a Fidesz, a magyar kormány vagy az egyes kormánytagok voltak a cikkek központi szereplői, és 99%-ban semleges vagy pozitív kontextusban jelent meg a hír, mindössze 6 cikk (1%) volt negatív hangvételű – valamennyi a Vajdaság Mán jelent meg. Ezzel szemben az ellenzéki összefogás és annak tagjai összesen 72 cikkben (14%) szerepelnek, amiből 28 (39%) kifejezetten negatív, a többi semleges. Pozitív hangvételű hír a magyar kormány által finanszírozott lapokban nem jelent meg az ellenzékről.
Ami a jelenlegi miniszterelnök és az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltjének megjelenéseit illeti a kilenc vajdasági magyar sajtóorgánumban: Orbán Viktor összesen 303-szor szerepelt a hírekben (44%), 216 esetben (32%) volt a cikk központi figurája, ezen belül, 121-szer (56%) inkább pozitív, 9-szer (4%) pedig negatív kontextusban jelent meg. Márki-Zay Péter neve 120 cikkben (18%) került említésre a vajdasági magyar sajtóban, 63 cikk kifejezetten róla szólt (9%), és ezekből 6 volt pozitív hangvételű (10%), 20 pedig inkább negatív hangnemben tüntette őt fel (32%).
A tíz leggyakoribb kulcsszó rangsora a következőképpen alakult a gyakoriság alapján: 1. Orbán Viktor (316), 2. választások (146), 3. migráció (127), 4. Márki-Zay Péter (120), 5. Fidesz (116), 6. Brüsszel (88), 7. ellenzék (72), 8. Gyurcsány Ferenc (55), 9. családok/baloldal (53/53), 10. határvédelem/energia (50/50).
A VAJDASÁGI MAGYAR MÉDIATÉR
A vajdasági magyar sajtó egy része jelentős mértékben függ a magyar kormány támogatásaitól.
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) által alapított vagy társalapított Magyar Szó, Hét Nap és Pannon RTV, valamint a Vajdaság Ma 2011 és 2021 között összesen 5,3 milliárd forint (15 millió euró) támogatást kapott a BGA-n keresztül.
A magyar kormányhoz való kötődése pedig érezhető a médiatartalmakon is, hiszen ezeknek a sajtóorgánumoknak az elsődleges hírforrásai a Duna Médiaszolgáltatóhoz tartozó MTI, a Kossuth Rádió, az M1 televízió és híroldala, a hirado.hu, illetve az olyan KESMA-hoz tartozó médiumok, mint a Magyar Nemzet vagy a Mandiner. Ennek megfelelően ezek a sajtóorgánumok leginkább a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) narratíváját képviselik, tehát a magyar kormányról és annak képviselőiről zömmel semleges vagy pozitív híreket közölnek.
Ebben persze semmi meglepő nincs, ha figyelembe vesszük, hogy a közösségi média korában az MTI már azt is hírnek tekinti, ha egy politikai közszereplő bejegyzést oszt meg a saját Facebook-oldalán, illetve hogy a kormányzati szereplők egyébként is ritkán találják magukat olyan helyzetben, hogy kínos újságírói kérdésekre kelljen válaszolniuk. A másik fél megkérdezésének hiányában pedig teljesen egyoldalú marad a tájékoztatás.
A másik öt sajtóorgánum nem részesül a magyar kormány támogatásaiban. Legalábbis közvetlenül nem – a Délhír a portált működtető Magyar Szív – Magyar Szó Alapítványon keresztül viszont hozzájut a BGA Nemzeti Együttműködési Alap programjának forrásaihoz, de ettől függetlenül közölnek kormánykritikus tartalmakat is.
A három hírközlő portálról – a Szabad Magyar Szóról, a Délhírről és a Vajdasági Televízióról is – elmondható, hogy sokkal kisebb arányban hagyatkoznak pusztán az MTI híreire, mint a BGA által támogatott oldalak.
Jellemzően vagy kiegészítik másik forrásból származó hírekkel, vagy rövidebb terjedelemben közlik az információkat. Mivel ezek a médiumok a teljes elemzett tartalom mindössze 23%-át adják, elég szembetűnő a kormánypárti sajtó túlsúlya. Ezért is olyan hiánypótlóak a Családi Kör hetilapban megjelenő jegyzetek, illetve az Autonómia portál Észverés című műsorában elhangzó elemző beszélgetések, amelyek az ellenzéket sem kímélik, és amelyek átiratát a Szabad Magyar Szó is rendszeresen szemlézi.
AZ INFORMÁCIÓHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS MINT SCIENCE FICTION
Noha Szerbiában kétévente szinte biztosan részt veszünk valamilyen választáson, aminek következtében hozzászoktunk már a választási kampányokhoz, ígéretekhez, szlogenekhez, azért mindig meg tudunk lepődni néhány kirívó példán. Az egyik ilyen az volt, amikor Emmanuel Macron francia elnök látogatásakor a Magyar Szó honlapján külön kiemelte, hogy „A visegrádi országok kormányfőivel történő tárgyalásra az esti órákban került sor, amely a bejelentés szerint sajtótájékoztatóval zárul, ám erről a korai lapzárta miatt már nem tudtunk beszámolni.” A lap ugyanakkor elhallgatta, hogy Macron aznap az ellenzékkel is találkozott Magyarországon.
Szintén a Magyar Szó szerkesztéspolitikájáról árulkodik, hogy február elején még egyedül egy az ellenzéki összefogásról szóló hírnél – amely a diákváros és az álláskeresési járadék meghosszabbítása érdekében indított népszavazás sikeres aláírásgyűjtéséről szólt – tartotta fontosnak feltüntetni a Választás 2022 címkét. Annak ellenére, hogy miközben a magyar szós cikkek 75%-a a Fideszről vagy a kormánypárt valamely képviselőjéről szól – semleges vagy pozitív hangvételben –, addig a cikkeiknek mindössze 11%-a szól az ellenzéki összefogásról vagy annak tagjairól – semleges vagy negatív hangvételben –, mégis úgy érezték, hogy az olvasóik már a hivatalos kampányidőszak megkezdése előtt megérdemlik a tájékoztatást, hogy itt bizony egy kampánycélú tartalommal állnak szemben. Utólag egyébként több, akár a magyar kormányról szóló hírhez is csatolták a választási címkét.
De azért a vajdasági magyar sajtó sem minden esetben ilyen buzgó. Miközben Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár heti rendszerességgel szerepel a vajdasági magyar sajtóban, a szélesebb médiapalettáról tájékozódóknak mégis hiányérzete támadhatott a tudósításokat illetően. A vajdasági magyar sajtó ugyanis sehol nem említi azokat a híreket, amelyek Völner Pál és Schadl György mellett Potápit is összefüggésbe hozták a végrehajtói kinevezésekre vonatkozó visszaélésekkel. Az esetre Hadházy Ákos független parlamenti képviselő hívta fel a közvélemény figyelmét. Mint arra Hadházy rámutatott, Potápi hivatallal való visszaélést követhetett el bizonyos bírói kinevezések kapcsán. A miniszterelnökség cáfolta az értesüléseket, és rágalmazással vádolta meg Hadházyt, aki feljelentést tett az ügyben, hogy a nyomozás során fény derüljön az igazságra.
A komolyabb botrányok persze nem kerülhették el a híroldalakat sem, így az MTI is közölte az elmúlt idők legnagyobb lehallgatási ügyéről, a Pegasus-botrányról szóló híreket, valamint a Völner Pál igazságügyminiszter-helyettes nevéhez fűződő korrupciós botrányról is beszámolt. Ezekről a vajdasági médiumok közül szinte csak a Vajdaság Ma felületén olvashattunk. Az olyan – kormányra nézve negatív – hírek azonban, mint hogy Veress László – az Országgyűlés elnökének, Kövér Lászlónak a kabinetfőnöke – sikkasztási ügybe keveredett, mert kiderült, hogy saját célra használta fel a külhoni magyaroknak szánt támogatásokat; hogy a magyar kormány által 178 milliárd forintért (500 millió euró) vásárolt lélegeztetőgépekről már a vásárlás előtt tudni lehetett, hogy veszélyesek; vagy hogy Magyarország a közelmúltban 4,5 milliárd euró hitelt vett fel, amikről a kormánykritikus magyarországi sajtó cikkezett, egyáltalán nem érték el az MNT-alapítású – mainstream – vajdasági magyar médiumok ingerküszöbét.
Mindez arra utal, hogy a magyar kormány finanszírozásával és az általa irányított híroldalakra való ráutaltsággal a vajdasági magyar mainstream sajtóban is az válik közbeszéd tárgyává, ami a magyar kormány politikai narratívájának megfelel, olyan kontextusban jelennek meg a hírek, amilyenben a magyar kormánynak megfelel, és igyekeznek elhallgatni minden kínos dolgot, amennyiben az a magyar kormánynak úgy felel meg.
A MEGFELELŐ KONTEXTUS NÉLKÜL NEM BESZÉLHETÜNK MINŐSÉGI TÁJÉKOZTATÁSRÓL
Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben a vajdasági magyar sajtóorgánumok is mind gyakrabban használják forrásként a közszereplők közösségi médiára gyártott, sikerpropagandát népszerűsítő bejegyzéseit – melyeket bármiféle kritika vagy ellenvélemény nélkül közölnek –, felvetődik a kérdés, hol van a határ a semleges tájékoztatás és a médiapluralizmust ellehetetlenítő propaganda között. A kérdés tisztázására Sinkovics Norbert médiaszakértőt kértük fel.
Sinkovics szerint nehezen várható el egy politikustól, hogy ne elfogultan beszéljen a saját – vagy a pártja – teljesítményéről. Az újságíró feladata viszont, hogy megpróbáljon rámutatni az állítás igazságtartamára, illetve arra, mi állhat a probléma kialakulásának hátterében.
– A megfelelő kontextus hiánya erőteljesen veszélyezteti a minőségi tájékoztatást, hiszen az újságíró munkája akkor van összhangban az újságírói kódexszel, ha tud kérdezni, és rá tud mutatni arra, mennyire pontos az, amit a politikus állít, vagy ha meg tud szólaltatni olyanokat, akik az ellenkezőjét állítják annak, amit a közszereplő mond. A hírügynökségek legtöbbször egy-egy bejegyzésre fókuszálnak, hiszen náluk a gyorsaság a fontos. Viszont azoknak az újságíróknak és médiafelületeknek, akik ezeket a hírügynökségi anyagokat használják, tisztában kellene lenniük azzal, hogy az ő feladatuk szélesebb összefüggésbe helyezni az információkat, hogy a hírfogyasztóiknak a lehető legteljesebb tájékoztatást tudják nyújtani. Ez az újságírói rutin része kellene, hogy legyen, mert enélkül olyan egyszólamú bejegyzést kapunk, amit aligha nevezhetnénk hírnek – véli Sinkovics.
Az, hogy már a hivatalos kampányt megelőző hónapokban is naponta átlagosan öt választással vagy annak szereplőivel kapcsolatos cikket közölt a sajtó, azt jelzi, hogy egy folyamatos kampányhangulatban élünk. A médiaszakértő szerint természetes, hogy azoknak a köztisztviselőknek, akik testületeket, intézményeket és egyéb szervezeteket vezetnek, nagyobb hozzáférésük van a médiatérhez, mint az ellenzéki vagy parlamenten kívüli szervezeteknek. Ezzel nem is lenne gond, hiszen a transzparens intézményrendszer és a demokrácia alapelve, hogy az intézmények tájékoztassák a polgárokat a munkájukról. A gond ott kezdődik, amikor az újságírók ezeket az információkat bármiféle kritikus hangnem nélkül elfogadják, ez a probléma viszont már túlmutat azon, hogy a politikai erők megpróbálnak beférkőzni a médiatérbe.
– Súlyos probléma, hogy az újságírók jelentős hányadánál nincs jelen ez a kritikus reflex az intézményektől érkező információkkal szemben. Normává vált, hogy ezeket a bejegyzéseket bármiféle háttérinformáció nélkül megjelentetik, és ezzel teret adnak a kampányidőszakon kívüli kampánytevékenységnek. Szerbiában jól ismert ez a jelenség, de véleményem szerint nagyon rossz médiareflex, ha az újságíró számára az a hír, amit az adott politikus mond, és nem az, ami életszerű. Számtalan analízist készítettünk már, ahol a média munkáját elemeztük. A legtöbb esetben az a tapasztalat, hogy az élet fontos dolgairól nem feltétlenül a szakértő, a polgár vagy civil beszél, hanem a politikus. Mindenben relevánsnak tartjuk a politikai elitet, és ez is generál egyfajta rossz berögződést. Ugyanez vonatkozik a magyarországi helyzetre is: teljes pártdominancia jellemzi a közbeszédet – mondta.
– A kampány során nagyon sok olyan fogalom, illetve kulcsszó jelent meg, amelyek észrevétlenül is a hétköznapjaink részévé váltak. A közösségi platformokon való megnyilvánulásokból látható, hogy az emberek saját gondolataikként kezelnek olyan fogalmakat, mint a gender, az LMBTQ vagy akár Brüsszel démonizálása, amelyeknek korábban nyoma sem volt a közbeszédben. A propaganda hatásának kivédése azonban nem történhet varázsütésre. Ahhoz, hogy ezen változtassunk, mindenekelőtt az oktatási rendszer reformjára volna szükség, hiszen a médiatudatosság kérdéséről nagyon kevés szó esik – mutatott rá a médiaszakértő. A polgárok többsége nem használja és nem fogyasztja tudatosan a médiatartalmakat. Az egészséges szemlélet az lenne, hogy két lépés távolságot tartsunk minden hírforrástól, és átgondoljuk, mi állhat a hírek hátterében, ám ez a hozzáállás az emberek többségénél hiányzik – értékelte Sinkovics. – Ennek több oka van: egyrészt az oktatási rendszer felelőssége, hogy nem neveljük bele a polgárokba a kritikus hozzáállást. Másrészt az információáradat, amelyben élünk, elveszi tőlünk annak a lehetőségét, hogy átgondoljuk az információkat. Harmadrészt az újságírószakma részéről is van egy nagyon komoly hiányosság, nevezetesen, hogy a médiafelületek többsége elfelejtette a média három fő szerepének – tájékoztatás, szórakoztatás és oktatás – egyik pillérét. A tájékoztatás hanyatlóban van, a szórakoztatás a csillagos égig ér, az oktatás meg jóformán nincs is jelen a médiában. Holott kulcskérdés lenne, hogy amikor elkészítek egy cikket arról, hogy milyen helyzetben van a LMBT-közösség, akkor megmagyarázzam, hogy mi is az az LMBT-közösség – az emberek többsége ugyanis nem tudja. Ezek a szitokszóként átvett fogalmak annyira távol állnak az emberektől, hogy többségüknek fogalma sincs a jelentésükről. Szándékosan ilyen erős szavakba csomagoljuk a mondandónkat – nagyon gyakran gyűlöletünket valaki vagy valami iránt –, és ezeket használjuk arra, hogy eladjuk az álláspontunkat. Mondok egy másik példát: gyakran halljuk a médiában azt a kifejezést, hogy ésszerűsítés. Senki nem akarja a nevén nevezni, pedig aki ezzel foglalkozik, nagyon jól tudja, hogy ez az esetek 90%-ában elbocsátásokat jelent, de ha azt mondom, ésszerűsítés, akkor pozitív benyomásom lesz róla. Ugyanez van – fordított helyzetben – a politikai kampányban is, amikor azt mondom migrációs nyomás vagy LMBT-propaganda. Ezeknek a fogalmaknak nem az a lényege, hogy a polgár megértse, hanem hogy ennek a fogalomnak megfelelő tere legyen ahhoz, hogy aki meghallja, belevetíthesse a saját félelmeit. Ez minden kampányban jelen van. A kérdés, hogy mekkora ellenállása és felkészültsége van a közösségnek, hogy ezt felismerje, és kezelni tudja – összegezte a médiaszakértő.
Ez az anyag az Investigative Journalism for Europe (IJ4EU) alap támogatásával készült.
