VATAŠČIN PÉTER: Vajdasági Magyar Pártbook (1. rész)

2018 Feb 13

A VMSZ Facebook-oldala lakmuszpapír: jól mutatja, miként működik a párt, hogyan kommunikál és milyen eszközöket használ fel céljai elérése érdekében.

Sokszor elhangzik, hogy a szerbiai/vajdasági magyar közéletben az internetnek talán még nincs olyan jelentős szerepe, mint innen északabbra és nyugatabbra. Ebben lehet valamennyi igazság, ugyanakkor ha megnézzük egy politikai szervezet Facebook-profiljának egy havi termését, akkor abból azért ki lehet hámozni néhány épkézláb következtetést.

Itt és most a VMSZ decemberi idővonalának tartalmáról lesz szó.

NÉMA LÁJKOK, BESZÉDES KOMMENTHIÁNY

Decemberben összesen 134 poszt jelent meg a párt idővonalán, ami derekas teljesítmény, hiszen ez átlagban 4,3 posztot jelent naponta. Ez egyfajta kulcsa a pártkommunikációnak, amely még érdekesebbé válik a későbbiek fényében:

bármi is van, az infókat tolni kell konok kitartással.

A konkrét aktivitásról természetesen nem kaphat teljes képet a kívülálló, csak az oldal adminisztrátorai, az azonban sokat elmond, hogy a jelek szerint van egy 15-20 főből álló csoport, amely szinte azonnal lájkol minden egyes posztot. A két parlamenti képviselőn, Kovács Elvirán és a már ritkábban klikkelő Fremond Árpádon kívül a lájkolók általában olyan „gyalogok”, akik egy-egy helyi szervezetben aktívak, egy részük számára vélhetőleg cél az is, hogy a párthierarchián feljebb jussanak. A lájkolók gyakran meg is osztják a cikkeket, de van úgy, hogy ez elmarad. Ami a kommenteket illeti, szerepük még a megosztásoknál is elhanyagolhatóbb: 31 nap alatt 3 pozitív, 4 semleges, 5 negatív hangvételű komment volt olvasható, 4 esetben pedig minden bizonnyal valaki törölte a hozzászólásokat. Összefoglalva:

az aktív diszkusszió teljes egészében elmarad, lényegében csak néma lájkok vannak. Nemcsak azért lehet ez így, mert a lájkolók erősen a párthoz köthető személyek, kívülállók pedig gyéren követik a párt idővonalát, hanem azért is, mert a megosztott médiatartalmakban a pártüzenetek tétel- és kinyilatkoztatásszerűek, végül pedig nem támadó hangneműek

(de erre még külön kitérünk).

Ha a megosztott tartalmak területi kötődését vesszük figyelembe, akkor meglepő módon Topolya kerül ki győztesként, összesen 18 hírrel. Ez persze összefüggésben van a decemberi választásokkal, ugyanakkor Fremond Árpád bázisáról is beszélünk, ő pedig elég aktívan tematizálta a helyi történéseket, ami alighanem nem mentes a saját imidzs építésétől sem. Második helyen Szabadka szerepel 14 poszttal, majd Zenta (7), illetve Kishegyes és Magyarkanizsa (6-6) következik. Mindez térben elég jól lefedi a nagyvonalúan értelmezett „tömbmagyarság” fogalmát. Érdemes megemlíteni, hogy Dél-Bácskához hasonlóan (összesen 4 poszt) a bánáti falvak elég szerényen vannak jelen: Torda az éllovas 3 említéssel (Dobai „Fonál” Jánost ilyen téren nem lehet lustasággal vádolni), majd ezt követi Magyarcsernye (2) és Törökbecse/Fejértelep (1-1).

Érdekes módon Deli Andor képviselőségének köszönhetően Brüsszel is rendszeres szereplője az idővonalnak, és legyen a város bármennyire is a „fertő” helye a magyarországi közbeszéd egy részében, az Európai Unió székhelyéről egyes esetekben még használható információk is felbukkannak a szövegben.

Amennyiben a „politikai teret” nézzük, úgy a tartományi képviselőház gyakrabban szerepel a híradásokban, mint a köztársasági (nehéz számszerűsíteni, hogy mikor van szó kizárólag egyik vagy másik képviselőház történéseitől, ezért nincsenek most itt számok). Aztán az is megesik, hogy nagy ritkán egy-egy anyagban még az ellenzéki hangok is belekerülnek (pl. itt és itt), a párt honlapjának adminisztrátora ugyanis nagylelkűen nem szedi ki őket a szövegekből.

KI(K) A TÓTUMFAKTUM(OK)?

Ha a kérdésre csípőből azt feleljük, hogy itt egyvalaki áll mindenki fölött, és az Pásztor István, akkor a meglepetéstől vélhetően senki sem fog a konyha csempéjére hanyatt vágódni hokedlistül. Vezér-szerepe ugyanis kétségtelen tény. Ha azt nézzük, hogy a linkelt anyagokban gyakran a fő témától függetlenül is ki az, aki mind képileg, mind szövegileg domináns, akkor az a pártelnök. 29 olyan posztot biztos meg lehet határozni, amelyekben az ő szereplése a lényegi elem. Utána Fremond Árpád (11 poszt), Pásztor Bálint (8), Nyilas Mihály (7), valamint Kovács Elvira és Fejsztámer Róbert (5-5) következnek. Ha az összesen 23 darab interjút vesszük figyelembe, akkor hasonlóak az erőviszonyok. Pásztor István 10-szer szerepel itt, utána Pásztor Bálint, Kovács Elvira és Fremond Árpád sorakoznak, mindegyikük két-két alkalommal. Mindebből az látszik kirajzolódni, hogy

az elnök után a három köztársasági parlamenti képviselő (közülük ugye Kovács és Fremond pártalelnökök is) számára nyílik a legtöbb tér, hogy hosszan nyilatkozzanak, de nem elhanyagolható Nyilas vagy Fejsztámer szerepe sem. Utóbbi tűnik egyértelműen a legfontosabb VMSZ-es polgármesternek

(a képzeletbeli második helyen Ceglédi Rudolf és Kislinder Gábor állnak, de sem szerepléseik számában, sem kevésbé karizmatikus fellépésük miatt nem érnek fel kanizsai kollégájukhoz). Hogy a többi köztársasági, illetve tartományi képviselő, az államtitkárok és más polgármesterek kevesebbet szerepelnek, az persze lehet a havi „szórás” eredménye is (pl. Vicsek Annamária vagy Kern Imre máskor egészen biztosan gyakrabban kerülnek reflektorfénybe), de ha végigtekintünk az előbb felsorolt neveken, akkor világos, hogy kik a legfajsúlyosabb pártemberek. Az már csak egy érdekességszámba menő költői kérdés, hogy a jövőben vajon közülük kerül-e ki Pásztor utódja?

Van-e olyan poszt, amelynek nincs azonnal észrevehető pártos vonatkozása? Van, összesen 6 darabot lehet(ne) így jellemezi, amelynél legalábbis nem tűnik fel azonnal a kapcsolódás (ilyen pl. a hajdújárási adventi felvonulás).

PÁRTHÍRÜGYNÖKSÉGEK

A VMSZ körüli viták egyik rendre visszatérő témája, hogy mely médiumok vannak a párt erőterében. E tekintetben tényleg érdemes végignézni az idővonalat, bár csak kellő óvatossággal. Egyfelől a nem is olyan távoli múltban megesett már, hogy a Vajdasági TV kettes csatornájától a mostaninál többször kölcsönöztek anyagot, másrészt ezzel párhuzamosan rendelkeznünk kéne az idővonal elmúlt évekre vonatkozó adataival is.

Ha azonban a decemberi periódust nézzük, akkor a 134 posztból a Pannon TV egészen pontosan 68-at jegyez, ami hajszálnyival haladja meg az 50%-ot. Ez toronymagas aránynak számít! Amellett, hogy természetesen a Híradóból emelik be a legtöbb bejátszást (akár videó, akár szöveg formájában), a Közügyek c. műsor is fontos forrásnak számít, hiszen a különféle pártfunkcionáriusok itt névvel, arccal exponálhatják magukat, egyes esetekben akár 10 percen át is. Amennyiben pedig egy teljes videót vesz át a párt, úgy annak elejére gyakran, és mondhatni zavart keltő módon, odabiggyeszti a pártlogót, amitől az egész kissé úgy fest, mintha nem a nevezett tévé szerkesztősége, hanem a VMSZ forgatta volna az anyagot (l. pl. itt). Hasonló, de etikailag kevésbé kifogásolható helyzet a szöveges anyagok esetében is fennáll: jelesül nem az adott médium honlapjára irányítják Facebook-posztjaikban az olvasót, hanem a VMSZ portáljára, ahol az átvett cikkek alján olvasható a forrás (Pannon, VRTV, VajMA stb.). Ez egyébként megfigyelhető pl. a Magyar Mozgalom esetében is (erről bővebben e cikk folytatásában lesz szó).

A hírszolgáltatók közül a második helyen a Magyar Szó áll 25 cikkel. Ez messze a Pannon termése alatt marad, noha sokan úgy tartják – e téren tapasztalható egyfajta konszenzus –, hogy az egyetlen vajdasági magyar napilap a „legszolgaibb” médium, illetve ezzel együtt minőségben is alatta marad a Pannon RTV anyagainak, amelyek viszont a tévés-rádiós szakma szerint folyamatosan fejlődnek. Mindettől függetlenül a decemberi számok fényében – mivel az idővonal tartalmának minimum 69%-át ez teszi ki – nem tűnik túlzásnak azt állítani, hogy

Pásztor Istvánék egyfajta „hírügynökségként” használják a Magyar Szó napilapot és a Pannon RTV-t. Ha egy-egy témát „fel kell” dolgozni, ez a két médium bizonyosan fel is dolgozza, illetve ha lényeges eseményről/témáról van szó, akkor az ő anyagaik élveznek elsőbbséget. Nélkülük egészen máshogy nézne ki a párt kommunikációja.

Ha egy pillanat erejéig még a pártközelség témájánál maradunk, feltűnő, hogy a Hét Nap hetilaptól összesen csak 4 cikket linkeltek be az idővonalra, amely szinte elhanyagolható mennyiség, főleg, ha a Vajdaság MA portáltól ugyanez az érték már 6. Nem kevésbé érdekes az sem, hogy míg a Vajdasági TV 1-es csatornájától (tehát szerb nyelven) 2 anyagot vettek át, addig a 2-es csatornától szintén ugyanennyit, vagyis olyan ez, mintha a magyar szerkesztőség – jelenleg – nem is létezne a párt számára. A fennmaradó források (Deli Andor blogja, Fejsztámer és Fremond idővonalai stb.) elhanyagolható súlyúak, illetve kb. egy tucatnyi esetben nem egyértelmű a forrás. Végül fel kell hívni a figyelmet a főként álneves szerzők által üzemeltetett Jó Reggelt Vajdaság elnevezésű portál anyagainak teljes kimaradására is. Hogy ez miért érdekes, arról tüstént szó lesz.

ÉPÜL, FEJLŐDIK, GYARAPODIK, NYERT A VAJDASÁGI MAGYARSÁG

Ez a cikk csak érintőlegesen foglalkozik tartalomelemzéssel, néhány nyilvánvaló vonásra azonban érdemes felhívni a figyelmet. A legérdekesebb talán az, hogy

a posztok gyakorlatilag mentesek a támadó hangnemtől! Ez különösen a „vérben úszó” szerbiai és magyarországi kommunikációs háború tükrében érdekes, másfelől meg jelzi, hogy a két legjelentősebb ellenzéki erő, a Magyar Mozgalom és a VMDK nem elég „hangos” ahhoz, hogy a VMSZ rendszeres támadásokat intézzen ellenük a fő médiumokon keresztül.

Az attakok főleg a Jó Reggelt Vajdaság portál cikkeire korlátozódnak (kisebb részben pedig a pártközleményekre és egyes nyilatkozatok félmondataira), ahol szinte alig áll mögöttük beazonosítható szerző, vagyis: a VMSZ az ellenzékkel szemben – ha a kommunikációt nézzük – aktívan csak mintegy félkézzel, a hátsó udvar homályában hadakozik. Ez összefüggésben lehet azzal is, hogy a 2014 végén kirobbant botránysorozat, majd az egyre inkább elszaporodó kritikák fő helyszíne az internet volt, a párt pedig – néhány kivételtől eltekintve – nem kívánta ezt minden áron kiterjeszteni a „bevett” médiára, csak annyira, amennyire ez korábban szükségesnek tűnt.

A cikkek hangvétele tehát átfogóan „megnyugtató”, higgadt és pozitív tartamú, persze jó adag pártos „szósszal”. „Épül, fejlődik, gyarapodik, nyert a vajdasági magyarság.”

Ez az alaphang már a Pásztor-éra kezdete óta jellemzi a pártot, és nem kis szerepe van abban, hogy a VMSZ-t csak felszínesen figyelő szemlélőknek gyorsan pozitív benyomásuk alakul ki a lassú beszédű, megfontoltnak tűnő pártelnöki fellépés láttán, amely nagyban jellemzi a teljes pártkommunikációt a megszólalók személyétől és a témáktól függetlenül. Aki persze a párt tevékenységének mélyére, a számos machináció belsejébe is belelát, annak kevésbé andalító ez a végtelenül plasztikus és negédes stílus, de úgy látszik, hogy a Pásztor-féle VMSZ ezzel a vonásával fog tovább működni. Végül pedig, a cikk elejére visszautalva: nem csoda innen nézve, hogy a lájkoló párttagok némák maradnak, ehhez a pozitív önreprezentációhoz ugyanis hozzátenni nem lehet, az esetleges aktivitásra sarkalló „ellenségkép” pedig hiányzik az idővonalról.

A posztok gyakran rendkívül repetitívek. Nem ritka, hogy néhány nap eltéréssel vagy még aznap, másodszor is megosztják ugyanazt vagy valami nagyon hasonló tartalmat. Az ismétlések fő alanya természetesen Pásztor István, akinek újévi és karácsonyi üdvözleteit összesen ötször, év végi értékeléseit négyszer, Duna-díját pedig ugyancsak ötször hozták le. Azt nem lehet mondani, hogy ezekben az esetekben nem megy biztosra az apparátus.

A független szemlélőnek gyorsan feltűnhet, hogy gyakran még a legártatlanabb posztoknál is befigyel egy-egy politikus mosolya vagy félmondata. A szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesületről vagy a gunarasi Népzenei Találkozóról szóló hír előnézeti képénél is Pásztor jelenik meg (noha kérdezhetnénk, hogy: „otkud to?”), de más esetekben is megfigyelhető ez, mint például, amikor az újvidéki gyerekrajz-kiállítást nem a művekkel, hanem Vicsek Annamária kézfogásával illusztrálják. Emeljük ki: politikailag szinte érdektelennek tűnő eseményekről van ilyenkor szó, a pásztori politika egyik alaptörekvése azonban alighanem az, hogy a szűkebb értelemben vett politikai mezőn túl is szép csendben megmutassa magát a párt a csülökfesztiváloktól kezdve az művelődési estekig, amelyek szervezői (akár párttagok, akár nem) valószínűleg bizonyos előnyök fejében eltűrik ezt a „rátelepedést” (tegyük hozzá gyorsan: az ellenzék részéről is akadtak már hasonló, de nem ennyire tendenciózus példák, ám erről majd máskor).

Egyetlenegy olyan posztot lehet találni a decemberi idővonalon, amely a „defenzívában” lévő VMSZ-t mutatja. Ez nem meglepő módon a Nyilas Mihály által elkövetett sajnálatos gázolásos esetre reagáló sajtóközlemény, amelyben – csodák csodájára – nincs ott a politikus arcképe. Noha közleményről van szó, amelyet általában a párt logójával illusztrálnak, ha már az ilyen-olyan kis volumenű helyi eseményekről szóló bejegyzéseket is gyakorta a politikusok portréjával adják közre, akko ebben az esetben ez miért nincs így? (A kérdés költői.) Nem mellékesen valamiért az inkriminált közlemény nyerte el a hónap legnépszerűbb posztja képzeletbeli díját: 105-ször nyomták meg a tetszik gombot, és 47-szer osztották meg.

TÖPÖRTYŰILLATÚ ALPOLGÁRMESTER

A decemberi hónap talán legmegmosolyogtatóbb posztja az, amelyben arról van szó, hogy „töpörtyűillat lengte be Palicsot”. A mezei olvasó azt várná, hogy az elölnézeti képen majd jó zsíros töpörtyűk fognak virítani, ezzel szemben az előbbi gyakorlathoz igazodva a fotón egy VMSZ-es politikus van a központban, aki nem más, mint Horváth Tímea.

A cím sugallata alapján nehéz megszabadulni a gondolattól, hogy esetleg a szabadkai alpolgármesternek lehetett töpörtyűillata.

Ugyanígy érthetetlen, hogy miért a helyi szervezet elnökének képével kell hirdetni azt, hogy a párt hagyományos disznótort szervez. Avagy: nem biztos, hogy mindig előnyös a politikusok erőltetett mutogatása.

Aztán néha az is megesik, hogy (képletesen szólva) a délvidéki földikutyát valamiféle vérszomjas rozmárként akarják bemutatni… Kicsit konkrétabban: a Gunaras központjában készülő parkolóról háromszor is került fel poszt. Ennek már hosszú múltja van a párt kommunikációjában, hiszen az elmúlt évek során már elkészült könyvtári polcokat, betonjárdát és buszmegállót is próbáltak úgy bemutatni, mintha azok világrengető eredmények volnának. Még mielőtt bárki túlzott cinizmust kiáltana, világos, hogy nyilván pozitív történések ezek, az viszont már más lapra tartozik, hogy ezt hogyan próbáljuk eladni a politikában. Hasonló esetnek minősült az is, amikor decemberben ugyanazon „ártatlan” eseményt többször is kirakták az idővonalra, például amikor a párt helyi szervezetei osztottak Mikulás-csomagot stb.

*

E cikk folytatásában szó lesz majd az ellenzéki szervezetek aktivitásáról is, az azonban már most leszögezhető, hogy ha bárki a VMSZ státuszára ácsingózik, annak érdemes tanulmányoznia azt a kommunikációt, amit folytat – és amelynek a facebookos idővonal mintegy összefoglaló lenyomata. Nem „kopírozni” kell ezt a gyakran túlzott politikai céloktól fűtött modellt, de mindenképp egy érdekes jelenségről van szó. Persze a kép csak akkor lenne igazán teljes, ha a közösségi oldalon való egész éves aktivitást mérnénk kínos és szigorúan tudományos részletességgel, na meg az olyan médiumok minden anyagát is az analízis tárgyává tennénk, mint a Magyar Szó, a Pannon RTV, a Hét Nap, de végső soron minden más médiaházét is be kéne vonni egy ilyen felmérésbe.

(Autonómia)