VATAŠČIN Péter: Pártmátrix

Mi vagyunk „A mindannyian”, rajtunk kívül nincs semmi, vagyis ott már csak a „senkik” vannak – hozzájuk akartok tartozni?

25. May 2019

Nem túl rendkívüli állítás az, hogy egy politikai pártnak érdeke megmutatni az erejét. Ennek számos módja lehet, de viszonylag ritkán fordul elő, hogy valaki a szó szoros értelmében kirakja az ablakba (vagy akárhova, esetünkben egy honlapra) azt, amije van. Úgy fest, a Vajdasági Magyar Szövetség most pontosan ezt tette: demonstrálta befolyását és hálózatát.

Mindannyian – nem először, s nem utoljára

Messzire nyúlik vissza a Pásztor-éra erődemonstrációinak sora, de évekre visszamenően jól látható, hogy egyre kifinomultabb módon viszik őket végbe. Összességében véve nem úgy tűnik, hogy túlságosan hatásosak (lévén, hogy sokkal inkább a hatalom és a pártfegyelem kényszerítő erejét lehet felfedezni bennük, semmint az alulról jövő szerveződés semmihez sem hasonlítható ízét), de ez talán nem is annyira lényeges. Helyesebbnek tűnik egy-egy ilyen eseményt „patronnak” nevezni, amelyet egész egyszerűen „elsütnek” egy adott közéleti pillanatban. Vagy akár feleleveníthetnénk a „míting” terminust is, amely ugyebár különösen csavaros fogalom Szerbiában…

Egy kimerítő értekezés esetén kezdhetnénk az áttekintést az ős-VMSZ-es időkkel is, de legyen elég tekintetünket csak 2015-ig visszavetni. Ettől az esztendőtől kezdődően számíthatjuk ugyanis a Pásztor-korszak legújabb fejezetét (pártszakadás után megerősödés a NER és a „haladó” Szerbia kettős ölelésében), másfelől pedig az azóta eltelt négy év során sok minden történt a vajdasági ég alatt… A Magyar Nemzeti Tanács gyorsan és szép csendben feledésbe merült konzultációs testületeitől kezdve a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékokra vagy az aracsi pusztatemplom ünnepére odabuszoztatott/odarendelt csoportokon át egészen a Prosperitati Alapítvány Szabadkán és Zentán megszervezett, politikával maximálisan átitatott rendezvényéig, vagy az általában szinte székre pontosan feltöltött csütörtök esti VM4K-s estekig számos vizsgálatra méltó pillanat ragadható ki az idő sodrából. Mindez egyben jelzi:

a legváltozatosabb körülmények között mozgat annyi embert (se többet, se kevesebbet!) a párt, amennyit az adott helyzet megkíván.

Mindezen pedig nem változtat az, amikor egyesek önként (pl. kíváncsiságból, meggyőződésből) vannak jelen, ugyanis az egyéni hajlandóság és motiváció túl szeszélyes dolgok. Erre nem lehet alapozni, ha olajozottan működő erődemonstrációkra van égető szükség.

A VMSZ-mátrix

A jelzett evolúciós folyamban egészen érdekes színfolt a mindannyian.rs-en található támogatói névsor, amely alighanem lényegesen már nem bővül tovább. Május 24-én este 704 magánszemély és 131 jogi személy szerepelt a „csatlakozzon” menüpont alatt. Kezdjük azzal a kérdéssel, hogy ez sok vagy kevés? Egyik sem, hanem éppen elég. Ezek a számok már tekintélyt kölcsönöznek a listának, még akkor is, ha az egyének száma nem elég „izmos” – vizuálisan azonban jól mutat, ráadásul állandóan variálódik a honlapon szereplő nevek sorrendje, vagyis olyan a látvány, mintha újabb és újabb tömegek bukkannának fel.

Részlet a “nemzet ügyét” támogató magánszemélyek névsorából (printscreen – forrás: www.mindannyian.rs)

Az imént feltett kérdésre adható válasz azonban a „kevés” irányába hajlik, amint elkezdjük beazonosítani az embereket – ami persze, tegyük hozzá, ellentmondásos és nehéz feladat, hiszen csak a puszta nevekkel van dolgunk, bármiféle azonosító jelzés nélkül, így szélsőséges esetben még egy Pásztor Bálint is azt mondhatná, hogy bizonyítsa be valaki, ha tudja, hogy az a név valóban az övé. Ettől függetlenül

nem tűnik valami nagy mutatványnak a VMSZ Elnökségének, a Magyar Összefogásnak, a párt helyi szervezeteinek vagy a Prosperitati segedelmével komoly összeget kapók sora.

Mondhatni: „még jó”, hogy ők a nevüket adták, mi több, az állítólag bőven 10 ezer fölé rúgó párttagság tekintetében szinte szerény ez az eredmény. Az pedig már szinte megmosolyogtató, hogy az EP-választásokon jelöltként induló Deli Andor is ott van a névsorban, hathatósan támogatva ezzel önnönmagát (is). Ugyanakkor van pár meglepő szereplőnk, pl. a médianyilvánosságtól világéletében ódzkodó szabadkai „tájkun”, Csákány Lajos, akinek a szignóját alighanem a vastag prosperitatis összeg fejében sikerült megszerezni…

Az intézmények, szervezetek, cégek esetében sok a borítékolható szereplő. A Magyar Szó – Hét Nap – Pannon RTV hármastól nyilván senki sem fog meglepődni, de a VMSZ olyan „leányvállalatai” is maguktól értetődő tényezők, mint a VMMSZ, a Bíró Károly Alapítvány, a VM4K vagy tkp. maga az MNT. Szép számmal vannak itt aztán olyan cégek, amelyek a Prosperitati működésének következtében jutottak pénzeszközökhöz, s a vajdasági magyar művelődési élet megannyi szervezete szintén képviselteti magát.

Kissé meghökkentőnek tűnhet egyúttal, hogy pl. könyvtárak, önkormányzatok, kiadók, múzeumok, folyóiratok is hadrendbe álltak, holott ezek az intézmények egy jobb világban a politikai semlegességre törekednének, lévén hogy a közt szolgálják (s nemcsak a Fidesz vagy a VMSZ szavazóit). Jelenlétüket a listán emiatt lehet egyfajta vészjelzésnek is tartani, azaz: ilyen mélyre hatolt kis világunkban a párt, s mindezt kendőzetlenül meg is mutatja.

Részlet a “nemzet ügyét” támogató jogi személyek logóiból (printscreen – forrás: www.mindannyian.rs)

Ez viszont kulcsfontosságú pont: a szervezetek/cégek sora jelzi beszédesen a VMSZ befolyásának és kontrolljának kiterjedtségét és mélységét. Ha megfelelő mértékben öntelt egy politikai erő, akkor az ilyesmit úgyszólván már csak önmaga kényeztetése végett is mutogatja. S valóban, mutasson fel bárki más hasonlót! A VMDK, az MM, de akár a VMDP semmi ilyesmit nem tudna produkálni, bár egy rendes liberális demokráciában az efféle égető és kínzó igénynek nem illene léteznie, vagy legalábbis nem ilyen zabolátlan erővel. Innen nézve a lista a „ne meccseljenek velem többet” logikájának kiterjesztése, mégpedig tekintélyt (s félelmet?) parancsoló módon. Ez az irány „kifelé” mutat, azonban van mit nézni „befelé” is. Ahogy Magyarországon, úgy Vajdaságban is eluralkodott az az érzés, hogy a magyarországi és a szerbiai palettán nincs komolyan vehető ellenzéki erő. Bármilyen erődemonstráció egy efféle légkörben könnyűszerrel rendezheti mind a párttagok, mind a biztos pártszavazók, de még az ingadozók sorait is. Sőt, a „Mindannyian” elnevezés is erre utal:

mi vagyunk „A mindannyian”, rajtunk kívül nincs semmi, vagyis ott már csak a „senkik” vannak – hozzájuk akartok tartozni?

Tendenciózus bűvészkedés ez a szavakkal, de nem szabad lebecsülni az erejét, különösen, ha közben az összes kommunikációs panelt megvizsgáljuk. Rengeteg szó esik pl. a „nemzetről” vagy a „keresztény Európáról”, amelynek fő zászlóvivői természetesen az emlegetett pártok. Ők ugyebár nem mások, mint a „mindannyian”, s a kör ezzel be is zárul. És kik vannak a körön kívül? Vélhetően a „senkik” s a „nemzet- meg keresztényellenes erők.

Mi értelme volt tehát a „Mindannyian”-nak”? Láthatjuk, hogy fura tendenciák fedezhetők föl a „mátrixban”. A lista hatásossága némileg kétséges, a meggyőzésre pedig vannak a pártnak hatásosabb eszközei is (pl. a rádióban óránként bemondott kampányüzenetek mindenképp, a fáradhatatlan aktivisták nem kevésbé).

Kissé érthetetlen az is, hogy mi értelme volt felfedni egy ilyen hálózatot, amikor az efféléket rendesen takargatni, legfeljebb sejtetni szokás…

A gyöngeségeket azonban jól ellensúlyozzák a lista erősségei, amelyek közül talán a saját tagok és szavazók felé küldött gesztus a legerősebb – s végül ne feledjük, ez leginkább egy „patron” a „se több, se kevesebb” elv mentén, amelyre a Pásztor-féle VMSZ mobilizációi épülnek. A választások másnapján vélhetően már alig fogunk rá emlékezni, de egy átgondolt és átalakított formájával újra találkozhatunk majd egy következő voksoláskor.

(Autonómia)

Karikatúra
Stupsova karikatura nedelje: Šefica
KERESÉS AZ ARCHÍVUMBAN
Dátum szerinti keresés
Rovatok szerinti keresés
Google-keresés