SZERBHORVÁTH György: Traktorban gondolkodók

A traktorújságírástól az áltudományos gyerekcsinálós hurráoptimizmusig

30. Jun 2019

Szezonálisan, hétvégénként vagy épp pár hetente rávetem magam a vajdasági magyar sajtóra. Persze már a 90-es évek közepe óta semmiféle illúzióm nincs: akkor történt, hogy a VMSZ Kasza József néhai elnök vezérletével és felesége révén rávetette magát az itteni médiára – de ma már visszasírhatjuk ama időket is.

Azt is megszokhattuk, hogy jó ideje Pásztor köszön ránk a nyomtatott, az online és az elektronikus média felületeiről, az „első oldalról”. Tito után is Tito, Vučić után is Vučić, Pásztor után is Pásztor – mindez olyan normális, mint reggeli kávé után a klozetre rohanás.

Még azt is megértem, hogy non-stop a Prosperitati-féle, avagy szponzorált sikerpropagandát kell nyomatni, elvileg tényleg ömlik a lóvé a vajdmagy „gazdaságba”, vállalkozásokba, kérdés, hogy e protekcionizmus nem épp más vajdmagy termelőket tesz-e tönkre. Mert aki nincs a rendszerben, nyilván nehezebben boldogul, sőt, hasznot sem tud termelni. De nem,

a vajdmagy sajtóban probléma egy szál se: érdemes hazaköltözni, külföldön sincs kolbászból a kerítés stb. Kaptok házat, gyerekek, csináljatok gyereket! – ez a program.

Azon sem csodálkozom, hogy Ternovácz István, a Magyar Nemzeti Tanács „kormánytagja” – aki újságíróként ült be a fotelbe, hogy nyilván sajtóügyekben legyen „miniszter” – büszkén vallja, hogy az újságíró dolga a Fidesznek és Orbánnak való hálálkodás. Az utóbbi időben ki is lett stafírozva kormánypárti díjakkal. Mindeközben arról persze hallgat, hogy a posztgyurcsányista szoci kormány is kitüntette 2009-ben; mentségére legyen mondva, már akkor is magyar szellemiségű újságírásról beszélt. Igaz, sem akkor, sem mostanság épkézláb gondolata neki sincs arról, hogy mi az a magyar szellemiség vagy a nemzetben gondolkodás – puszta szlogenek ezek, tudjuk jól. Még csak nem is tautológiák ezek – annak inkább azok a „gondolatok” nevezhetők, amelyek szintén napi szinten kerülnek elő, ti. hogy fontos a család, a nemzet, a gyermek. Hát persze.

Ami mostanság feltűnt, és úgymond vicces, hogy a vajdmagy újságírók – a politikusok nyomán – újabban traktorfüggőségben szenvednek. Ha jön valami választás, rögtön szerveznek egy traktorkiállítást, kivezénylik a földműveseket, hogy mutassák be, mit kaptak Jóorbánviktortól, de hozzák el a régi tragacsokat is, egyfelől oldtájmerezés céljából, másfelől hogy szembeötlő legyen a különbség a múlt és a jelen, pontosabban a fényes jövő között. És nyakunkon a nyár, jöhetnek a parasztolimpiák is! (Nem vagyok traktorspecialista, de már saját szememmel is láttam olyan traktort, amely magától megy, műholdas navigációval – de nem, nálunk még szánt a paraszt, recece…)

A II. világháború utáni első vajdmagy irodalmi vita jut eszembe, amikor az akkor ifjú költők leszámoltak a régiek traktorköltészetével – először már 1950-ben az új Hidasok, de biztos, ami biztos alapon az 1960-as években indult Symposion-nemzedék is. Úgy látszik, megállt az idő, pontosabban visszafordult: ismét a traktorok jelentik a jövőt. Újságíróink pedig megéneklik a szántást-vetést, különösen a tévés riportok érdekesek, hisz ezek a látványt közelebb hozhatják: Sztálin is elsírná magát, irigykedve, mire képesek a régi-új idők régi-új dalnokai, a.k.a. a Pannon tévé vloggerei.

Azt mondhatni, hogy a mai vajdmagy sajtó, akárcsak a vajdmagy politikus, ma inkább traktorban gondolkodik, mintsem nemzetben, magyarságban, családban és kereszténységben.

A régi komenista ántivilágot idézi ugyanakkor a tudományba vetett hit is. Pontosabban az, hogy politikusok szállják meg a tudományos életet, de itt most nem is az MTA esetére utalnék. Hanem például arra a minapi, zentai „demográfiai, egészség- és szociálpolitikai konferenciára”, aminek alcíme „Hit és család, megmaradás a határon túl” volt. Hát persze, hogy a VMSZ támogatta és Pásztor nyitotta meg, és a fogyatkozás kapcsán kifejtette, fontosak a tények, de azokkal szembe lehet menni

Mert hiába mondják, hogy a tények makacs dolgok, egy bazierős traktorral biztos beléjük lehet szállni, és ne legyen kétségünk, amúgy is be van szántva már Szerbiában a józan ész földje. A tények meg ugyan miért is szoroznának-osztanának?

De nem ez a lényeg: el tudom képzelni, milyen nehéz a pártvezérnek szinte minden nap valami újat mondani, ami a tényekkel (nem) megy szembe.

A vicc inkább az, hogy eme témakörről ugyan szakemberek is beszéltek Zentán, de magát a konferenciát (!) templomban tartották, és több egyházi személyiség is elmondta magvas gondolatát a semmiről, de most még mintha a tudósok szent köntösét is magukra akarták volna venni (maradtak volna a Bibliánál). Nem idézem semmitmondó gondolataikat – főleg, mert csak a sajtóból tudnám –, csak a problémát jelezném. Ahogyan az újságírótársadalom felesküdött egy párt szolgálatára, ahelyett, hogy a dolgát csinálná, újabban (vagy nem is annyira újabban) a politikusok, papok igyekeznek a tudomány képviselői helyett rátenyerelni olyan témákra, amelyekhez mégis kéne némi szakértelem. A demográfia, a szociálpolitika és az egészségügy ugyanis mégsem játék. Oké, hívtak szülészorvost, hogy elmondja, milyen fontos az, hogy az orvos a magyar anyához tudjon magyarul szólni (naná, hogy fontos), de végül ez az esemény is valamiféle szoc.szövetségi hétvégi dzsembori szintjére süllyedt a hatvanas-hetvenes évekből.

Mert azt is tudni kell, hogy a konferenciasorozat mögött részben a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság áll. Aki esetleg megijedne, hogy emögött ismét Semjén Zsoltot látjuk ámokfutni, jelezzük, hogy a novedelem.hu (!) honlapon olvasható információk szerint 1975-ben, a legáporodottabb kádárizmus idején jött létre e szervezet. Amit maga a nővédelem szó is jelez. És noha a társaság annyiban tudományos, hogy nem totál áltudományos – doktorok is akadnak köztük –, mégis inkább politikai a programja. De ahogy nézem, a lózungok szintjén nemigen emelkednek túl ők se; elnökük Zentán például arról regélt, hogy a hitnek fontos szerepe van a család megtartásában. (Abszolúte: ahogy a traktornak is fontos szerepe van a föld megművelésében.) Komolyan, ennyi jutott eszébe? És a miben való hit? Hogy hó végéig kitarthat a fizu?

És tényleg nem értem, az egykori „újságíró kollégákat” sem. Azt még igen, hogy meg kell élni valamiből, de naponta leírni, hogy nemzet, család, gyerekvállalási kedv, szülőföldön boldogulás, hagyománytisztelet, nincs jövő múlt nélkül stb., az bizonyára nemcsak megterhelő, de agyzsibbasztó is.

Mert ehhez képest egy kínai összeszerelő üzem maga a szellemi kihívás. Még akkor is, ha épp traktor lesz a végeredmény.

Szerbhorváth György
(Autonómia)
Karikatúra
Stupsova karikatura nedelje: Šefica
KERESÉS AZ ARCHÍVUMBAN
Dátum szerinti keresés
Rovatok szerinti keresés
Google-keresés