SZERBHORVÁTH György: Durchmarsch a multikultira

Rossz napok (lapok) járnak ma a multikulturalizmusra a vajdasági magyar közéletben – ütik végig, akár az ultiban. Csak a sok észkombájn rossz birtokra tévedt, ott aratnának, ahol már mindent beszántottak.

17. Apr 2019

„Borzasztó dolog a faji előítélet, Yossarian. Tényleg az. Borzasztó dolog, hogy becsületes, hű indiánokkal úgy bánnak, mint holmi niggerekkel, bibsikkel vagy koszos digókkal” – idézik úton-útfélen Joseph Hellert a A 22-es csapdájából, de ha ma írná regényét, talán a vajdasági magyar közéleti „gondolkodásból” merítene.

Persze példát találna a szerbeknél is: ráadásul a hatalomnak kapóra is jött, hogy az egyik ellenzéki vezér, Sergej Trifunoviċ, ez a politikai bohóc – az ilyet a szakirodalom tricksternek hívja, mert sosem tudni, azt mondja-e, amit gondol – futott egy kisebb kört az etnopolitizálás terén, beijesztve a szerbeket, hogy jönnek a szíriaiak és a magyarok. Már csak azt nem értem, hogy ha más nációkkal riogatja a sajátjait, miért nem arról beszél, hogy az albánok mennyi ingatlant vásárolnak fel Dél-Szerbiában, és már Nišben kopogtatnak a panellakások ajtaján. Vagy az ún. arab kézben lévő cégektől miért nem retteg, amelyeknek már nem csak Zobnatica van a zsebükben.

Persze, addig jó, míg fél a nép – és jöhet a vezér, aki beígéri a megmentést.

E jócselekedetként beállított ámokfutásban – ugyanebből a kottából játszva – jeleskednek most a Vajdasági Magyar Szövetség emberei is. Értem én, hogy a gazdasági sikerekről és a soha nem látott fejlődésről szóló szólamok, a sose volt még ilyen jó a magyaroknak típusú szlogenek felett eljár lassan az idő, de miért kell bekapcsolódni abba a diskurzusba, amely 2015 óta uralja a magyarországi közbeszédet? Én ugyan nem vagyok keresztény, de megbocsátok nekik, hisz nem tudják, mit cselekszenek – teszik, amit mondanak nekik.

Például nem hiszem, hogy Ótott Róbertnek, a mezőgazdasági titkárság titkárhelyettesének (micsoda funkció!) magától jutott volna eszébe hadoválni arról, hogy „mindenütt csődöt mondott az integráció, és a korlátlan bevándorlással párhuzamos társadalmak nőhetnek ki, amit a magyar kormány szeretne megakadályozni”. Nem tudom, a határt járva hány migránst látott, vagy éppen Európában hány elképzelt no-go zónában járt, de nem is érdekes – jó diákként büfögi vissza, amit elé tolnak. De ha már Zobnatica és az arabok: észrevehetné, hogy a valós veszély ilyképp épp a Vajdaság arabok általi „amerikanizációja”! Mert földimogyorót termesztenek az egykor magyar tulajdonban is levő bácskai humuszon, ami nálunk kevésbé volt őshonos tudtommal, kikiriki néven esszük szotyolapótlékként a focimeccseken. Az amcsi reggeli alapja viszont a földimogyorókrém, úgyhogy előttem teljesen világos az összeesküvéselmélet. Jó, a mezőgazdasági titkár dolga mégsem ez, a traktorköltészet a templomtorony-perspektívát idézi fel.

De Mészáros Zoltán történésztől, egyedüli (társadalom)tudományos folyóiratunk, a Létünk főszerkesztőjétől többet várnánk. Hisz történész, foglalkozott ő a nacionalizmusokkal eleget. De VMSZ-rendezvényeken korteskedik a Fidesz-KDNP mellett (rémlik, ifjúkorában a kereszténydemokrácia helyett inkább a keleti vallások érdekelték), és

úgy szórja össze-vissza széjjel a gondolatait, akár a húsvéti nyuszi a tojást, ha megzavarja a kutya.

A Magyar Szó tudósítása szerint a multikulturalizmus témáját járta körül: „létezik a kultúrák együttélése” – ez igazán eredeti gondolat, tegyük hozzá –, „azonban ebbe pénzt és időt kell fektetni”. Ám, így ő, „Nyugat-Európában most nem ezt teszik”. Ez viszont konkrét hazugság, annyi az együttéléses pályázat, mint a nyű, vagy lásd a finn oktatáspolitikát… Mészáros szerint viszont ott csak tűzoltás folyik, a politikusok rövidtávon gondolkodnak (bezzeg itt!), és „multikulturalizmus címen át akarják tolni problémáikat Kelet-Európába, amely még nem oldotta meg saját problémáit”. Brüsszelbe azért kell képviselőt küldenünk, hogy a mieink majd jól megoldják a mi és az ő gondjaikat – azt hiszem, ez a nem is túl rejtett üzenet. Mint amikor a Szovjetunió nyújtott kölcsönös segítséget a keleti blokknak, tankokat küldve oda. Elképzelem a bajnáti helyi közösségben összegyűlt lelkes közönséget – de igazából Mészáros eszmefuttatását nem tudom elemezni, várom a kifejtést, biztos lesz arra alkalom egy másik helyi közösségben, ahová a Magyar Nemzeti Tanács aktuális ideológusát elküldik haknizni.

Nála jóval színesebb egyéniség az MNT, ha jól értem, kultúráért felelős tanácsnoka. Paskó pap-miniszter annak ellenére pártpolitizál és képviselő, hogy a katolikus egyház, azaz a Vatikán a nyolcvanas években ezt például megtiltotta a papoknak – hogy ma mi a helyzet, nem tudom, ezek szerint Ferenc pápa se hallott még az MNT-ről és borász-szakács-zenész pásztoráról. Paskó a VRT magyar híradójának a multikulturalizmusról ugyanis azt mondta, az szembe megy a családi értékrendszerrel (ha jól értettem…), ami enyhén szólva megint nettó hülyeség.

Hogy kevesebb a házasság és a gyerek, az nem amiatt van, hogy az emberek multietnikus közegben élnek – ezt elég könnyű bizonyítani. (Mit ne mondjak, 1993-ban a vajdasági magyar házasodó nők 27%-a nem magyarral házasodott – akkor ők multikulti-ellenállók és családellenesek?)

Paskó kislemezének A-oldali, első és mindig eljátszott száma pedig az, hogy Európa kétezer éve keresztény, semmi más. Nem tudom, ki tanította számára a történelmet, talán Mészáros? Mert ebbe a kétezer évbe bizony belelóg a római birodalom, a vikingek, az ibériai arabok, mórok, a szétszóródott zsidók, nem kevésbé az olyan pogány népség, mint a hunok meg a magyarok, s utóbbiak nem (csak) keresztényként hagytak nyomot Európán.

Akkortájt persze senki nem nemzetben gondolkodott, az etnikai hovatartozás jóval később vált tényezővé, majd jöttek a nemzetállamok, a nacionalizmus – amit sokféleképp értelmezhetünk. Például úgy, mint Vicsek Annamária, aki a papcelebbel együtt vett részt A multikulturalizmus csődje – pro és kontra című újvidéki konferencián.

A csődbiztos Vicsek a pro és kontrát maga biztosította, mert saját magának mondott ellent.

Azzal egyetértünk, hogy az nem multikulturalizmus, hogy egyes etnikumok más népekre ráerőltetik saját kultúrájukat, hanem az éppen az asszimiláció. De úgy keveri a fogalmakat, mint a gereblyét vagy a kapát a motokultivátorral – mert hát mindnek van köze a földműveléshez. És igen, a multikulturalizmusnak sok köze van a vegyes etnikumú, kultúrájú társadalmakhoz, csak épp nem úgy, ahogy gondolja. Mert azt alapjáraton keveri össze a nacionalizmussal, pontosabban annak egyik formájával.

Vicsek oktatási államtitkár – azaz nem akárki. Ő, mondja, Újvidéken érti ám, mi a multikulturalizmus, és nem néz értetlenül a nénikre, akik szlovákul beszélnek az újvidéki buszon.  De idézzük őt szó szerint: „Az a multikulturalizmus, amit megpróbálnak ránk erőltetni, ami számomra, szerintem egy álmultikulturalizmus, amiben ráerőltetik az egyik népnek a milyenségét, a kultúráját, a nyelvét, a szokásait a másikra, az nem multikulturalizmus, az egy asszimilációs folyamat, amelyben általában a kisebbség az, amely beleolvad és eltűnik, és ez az, ami a vajdasági magyarság számára nem elfogadható.” (Forrás: Pannon RTV)

Az idézetből világos, hogy multikulturalizmus alatt nem azt érti, ami ideológiaként létezik – az őshonos kisebbségek és a bevándorlók védelme, támogatása –, hanem a nacionalizmusra gondol, annak egy szélsőséges formájára, amit például a délszláv nemzetek mađarizacijának neveztek. Kurvára nem bírták, ahogy a magyarok sem bírják a fordítottját – nagyon helyes! A magyarok ugyanis pont azt csinálták párszáz éven át, ami ellen most multikulturalizmus címén Vicsek hadakozik: a beolvasztást.

Erről a magyarországi svábok, szerbek, szlovákok sokat mesélhetnének. Engem Horváthnak hívnak, őt Vicseknek – de ezt a vonalat hagyjuk, én büszke vagyok nagymamáimra, született Krebs és Hoffman (sic!).

De nincs ezen mit ragozni. Akik ennyire nem értik, hogy mit jelent egy multietnikus térség, ahol ráadásul más-más nyelven beszélnek, viszont gasztroszinten fesztiváloznak és tobzódnak a csevap-szárma multikultiban, azoknak talán csak arra utalhatunk, hogy minden -izmus ideológia, tehát nem valóság. Program. Projekt (hogy értsék). A kommunizmus se egyenlíthető ki a kommunával, vagyis a szerbiai helyi közösségek mint kommunák nem kommunisták. A multikulturális, multietnikus társadalom sem azonos a multikulturalizmussal, mint programmal. (Érdekes, hogy Kanadát folyton elfeledik szidni, ahol a multikulturalizmus eszméje egy többé-kevésbé működő multikulturális társadalmat hozott létre, de ez legyen az ő bajuk.)

Jó hír, hogy annak, hogy Paskó, Mészáros, Vicsek a politikában mit tesz, nincs tétje. A Vajdaságban már rég elment a vonat, az ugyanis nem multikulturális társadalom, hogy egymás receptjeit átvesszük, de a másik nyelvét egyre kevésbé beszéljük. Hirtelen nem is tudok olyan szerb ismerőst felidézni, aki velem magyarul beszélgetne.

Annak viszont már van tétje, hogy a kultúrában és az oktatásban döntési kompetenciájuk van, ott nagyobb a licit is. Abból bukta lesz. Illetve már rég az van, de mindig megható nézni, ahogy a nap lemegy. Hegel nem tudta, hogy errefelé viszont nem Minerva baglya száll fel alkonyatkor, hanem a félműveltség verebe.

(A nyitókép forrása: mindannyian.rs)

Szerbhorváth György (Autonómia)
Karikatúra
Stupsova karikatura nedelje: Šefica
KERESÉS AZ ARCHÍVUMBAN
Dátum szerinti keresés
Rovatok szerinti keresés
Google-keresés