STEPHEN BOZHEN: A prosperálók

2016 Feb 01

A vajdasági magyar terület- és gazdaságfejlesztési program pályázatait lebonyolító Prosperitati Alapítvány ügyvezetője, plusz az igazgatóbizottságának öt tagjából három, másként fogalmazva a vezetőség hat tagjából négy egy az egyben VMSZ-es. „Független szakmai testület” a javából!

Ritka szép hírbe futhattak bele a vasárnap éjjel álmatlanul forgolódó (netán 50 milliárddal álmodó, majd izzadtan felriadó) internetezők, ugyanis „megjelentek a vajdasági magyar terület- és gazdaságfejlesztési program pályázatai”. Inkorrekt lenne, ha most nem írnánk be a VMSZ-nek egy jókora piros pontot emiatt, hiszen a pályázatok első körét január végére ígérték, és lám, január végén (néhány órával február előtt!) meg is hirdették. (Tényleg vasárnap volt, nem vicc.)

De ha már az ígéreteknél tartunk, talán emlékszünk még Pásztor István azon interjújára, amelyben a háztáji gazdálkodás elemeit (az ilyen-olyan ólakat) földrajzi fogalomra („Atlasz-hegységre”) cserélte a húzósnak szánt retorikai fordulataiban – bizonyára számolva azzal a lehetőséggel is, hogy a fanatikus hívők nagy része nem feltétlenül tudja, hol van ez a (helyenként meglehetősen kopár) vidék, de a hegység szóból mindenképpen érteni fogják, hogy ez nagy dolog, tehát jó dolog.

Az Atlasz-hegység „termékeny” lankái (forrás: pesu.hu)

Az Atlasz-hegység „termékeny” lankái (forrás: pesu.hu)

 

Akkortájt imigyen fogalmazott az elnök úr:

„A pénzt nem a VMSZ fogja kezelni, hanem egy olyan intézményrendszer, amely az ide vonatkozó döntéseket meghozza. (…) Az, hogy valaki melyik párt tagja, e pályázatok elbírálása során nem játszik szerepet, csupán az a szempont, hogy a pályázó mennyire komoly vállalkozó, bizonyított-e már, alkalmaz-e embereket, és mi az a terv, amit az asztalra tesz. Már előre visszautasítom a még meg nem jelent vádakat, amelyekről tudom, hogy majd elhangzanak ezzel kapcsolatban, és ismétlem, hogy minden nyilvánosan fog történni és szakmai elvek alapján.”

Pásztor úr bölcs előrelátásáról tesz tanúbizonyságot, hogy számított az esetleges bírálatokra. Vagy azért, mert szegény ártatlan angyalkát mindenki csak bántja (a csúf MM ráadásul „demonizálja és a teljes megsemmisítésére” törekszik), vagy azért, mert pontosan tudta, hogy ki fog lógni a (párt)lóláb.

prosperitati logo

Hangzatos nevű alapítványt sikerült összepattintani a pályázatok kiírására, elbírálására. A Prosperitati alapítóinak, vezetőségének és munkatársainak összetételét elnézve óhatatlanul is az az interjú jut eszembe, amelyben a szabadkai Masterplast YU d.o.o. igazgatója, a VMSZ szabadkai Városi Szervezetének elnöke, a párt Tanácsának és Elnökségének tagja, a tavaly kiszivárgott „mutyilistán” 4,5 millió euróval az előkelő második helyet megcsippentő, időnként súlyos amnéziáról árulkodó kijelentéseket tevő, mintavállalkozó Bunford Tivadar a szintén vállalkozó, a fejlesztési támogatásokra még szerinte is sejthetően aspiráló fia védelmében a következőket mondta: „(…) Nem akarom, hogy hátránya legyen csak azért, mert az én gyerekem.”

apr1

A bejegyzésre vonatkozó adatok a cégjegyzékből (APR – Agencija za privredne registre)

No, hát e logika mentén haladva elmondhatjuk, hogy a Prosperitati Alapítvány létrehozásakor igazán senkinek sem származott hátránya abból, hogy a VMSZ-nek tagja!

Ehhez gyorsan vegyük még hozzá a pártnak a Korrupcióellenes Ügynökség (Agencija za borbu protiv korupcije) megkeresésére adott válaszát, miszerint a vajdasági vállalkozóknak és mezőgazdászoknak szánt, a magyar kormány által finanszírozott hitelezési/támogatási projektben a VMSZ szerepe arra korlátozódik, hogy megismertesse a magyar kormányt a Terület- és Gazdaságfejlesztési Stratégiával (a továbbiakban TGF-stratégia), illetve a helyi vállalkozók és mezőgazdászok gazdasági potenciáljával. Közlésük szerint a pénzek kezelésében sem elosztóként, sem felhasználóként nem fognak részt venni. Ki gondolná, hogy hajlamosak túljátszani a szerepüket!

Most mindenki csukja be a szemét, és kapcsolja kettes fokozatba a fantáziáját! Képzeljük el együtt, ahogy ez a sok szép ígéret egytől egyig megvalósul, mindannak ellenére, hogy:

juhasz balint

Juhász Bálint (forrás: vmsz.org.rs)

– Az alapítvány ügyvezetője (upravitelj) Juhász Bálint, a VMSZ elnökségi tagja, a párt korábbi alelnöke (2007-2011 között), jelenleg a tartományi Gazdasági, Foglalkoztatási és Nemi Egyenjogúsági Titkárság VMSZ által delegált titkárhelyettese. A Prosperitati oldalán található biográfiájában szerényen hallgat ezekről a funkciókról (netán szégyelli?). A két CV-je összegzése alapján elmondható, hogy egész életében két olyan munkája volt, ami „elvileg” nem a pártpolitikához kötődött: egyik a kishegyesi Kátai-tanyán minden évben megtartott (Vajdasági) Szabadegyetem szervezésében való részvétel (emlékeztetőül: tavaly annyira „pártfüggetlenre” sikeredett a rendezvény, hogy Hajnal Jenő és Pásztor István mellett a VMSZ-t teljes erővel toló/erőltető Fidesz részéről Szijjártó Péter külügyminiszter és Potápi Árpád János nemzetpolitikájáért felelős államtitkár is előadást tartott), a másik pedig, hogy „képzőként és előadóként is kipróbálta magát” (az sajnos nem derül ki, hogy milyen eredménnyel).

apr2

– Az alapítvány Igazgató Bizottságának (Upravni odbor) elnöke Nagy Imre, a VMSZ tagja, a VMSZ temerini egyéni tartományi képviselőjelöltje a 2012-es választásokon. A weboldalon található CV-ben szintén szégyenlősen hallgat a párthoz való kötődéséről, bár azzal azért eldicsekszik, hogy Pásztor felkérésére ő szerkesztette a TGF-stratégiát (pontosabban társszerkesztette, mert rajta kívül még két szerkesztő volt – de ennyi önhittség igazán belefér).

– Az Igazgató Bizottság további tagjai közül kiemelendő Földi Márta, aki a tavaly nyári helyi közösségi választásokon a VMSZ csantavéri listavezetője volt. Jelenleg a csantavéri helyi közösség elnöke. A régi szép időkben (is) együtt dolgozott Pásztor Istvánnal, aki akkoriban a csantavéri Földműves Szövetkezet igazgatója volt (sikeres együttműködésük története jól ismert a helyiek előtt: nem véletlenül nem tudott ott igazán kontinuálisan hatalomra kerülni a VMSZ egész fennállása alatt – habár a legutóbbi választásokon nagy sikert ért el, a párttagság hűsége meglehetősen képlékenynek mondható, hiszen csantavéri VMSZ-tagok alapították meg a Szerb Haladó Párt helyi szervezetét is). Földi asszony sem dicsekszik a VMSZ-es kötődésével a Prosperitati oldalán (teljesen érthetetlen módon).

– IB-tag az 1935-ös születésű Somogyi Sándor is, egyetemi tanár, aki szintén VMSZ-tag (természetesen ő is hallgat erről a weboldalon).

Ezen kívül az IB tagjai még Nagy Miklós, aki az (Észak) Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének (mostanra eltűnt az „Észak” a nevükből) elnöke, illetve Skapinyecz Péter, a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. tulajdonában levő Közép-európai Kereskedelemfejlesztési Hálózat Kft. ügyvezetője, azaz gyakorlatilag a magyar kormány (de a legalsó illusztrációnk tanúsága szerint az sem kizárt, hogy a madagaszkári kormány – a szerk. megj.) képviselője.

apr3

Nem is rossz arány. Az alapítvány ügyvezetője, plusz az igazgatóbizottság öt tagjából három, másként fogalmazva a vezetőség hat tagjából négy (azaz pont kétharmad, mint a Fideszéknél!) egy az egyben VMSZ-es. „Független szakmai testület” a javából! Elnézve őket fel sem merül bennem, hogy a beadványok elbírálásánál akár a legkisebb mértékben is lejtene az asztal a párttagok pályázatai felé. Ma kakvi! Hogy ez korrupciógyanús lenne? Ma daj!

Kiss Ádám humorista egyik története jut eszembe, amikor le akarja fizetni az őt megállító közlekedési rendőrt, aki visszautasítja, mondván: „ez korrupciógyanús”, mire Kiss rávágja: „ez nem gyanús, bazmeg, ez korrupció!”

Na jó, ha a pártfüggetlen, kizárólag szakmai szempontok alapján döntő vezetőség „kissé” VMSZ-esre is sikeredett, nézzük meg az alapítókat, hátha ott jobb a helyzet.

A IB tagok közül Nagy Imre, Somogyi Sándor, a Skapinyecz Péter által képviselt MNKH Közép-európai Kereskedelemfejlesztési Hálózat Kft., illetve a Nagy Miklós által képvisel Vajdasági Agráregyesületek Szövetsége is alapító, rajtuk kívül pedig – sosem találnák ki! – a Jedinstvo mađarske manjine nevű egyesület!

apr4

Más néven a Kisebbségi Magyar Egység, azaz a Concordia Minoritatis Hungaricae, azaz a CMH. Ennek a rettent’ pártfüggetlen (és már csak a kezdőoldalon látható logók alapján is egyértelműen anyaországi pénzből prosperáló) egyesületnek az elnöke nem más, mint a kommunista érából ránk maradt Dudás Károly, aki a VMSZ Tanácsának (vagy ahogy én szeretem hívni: a vének tanácsának) elnöke, a CMH titkára pedig egyenesen a párt Intéző Bizottságának elnöke, a méltán nagyrabecsült Bús Ottó!

Ha a kétharmadot nem is, de a 60%-ot az alapítók esetében is a VMSZ adja. Lesz itt átlátható, független döntéshozatal, de olyan, hogy a fal adja a másikat!

Pásztor úr azon (fentebb idézett) állítását tehát, hogy „a pénzt nem a VMSZ fogja kezelni”, szomorú apátiával nyugtázom. Eggyel több vagy kevesebb hazugság, nekünk már éppen mindegy…

Ezek után a helyi irodák munkatársainak listáját végigolvasni is felesleges, nagyon más kép ott se fog bennünket fogadni. Az viszont megragadta a figyelmemet, hogy

a rövid biográfiák végén többük az olvasást említette meg hobbiként.

El is mosolyodtam ezen, amikor a kedvenc „munkatársamnál”, a VMSZ pacséri helyi szervezetének elnökénél, a Vamadisz alelnökénél, a VMSZ Ifjúsági Fórumának elnökségi tagjánál (Pásztor úr, hogy is volt az a bölcs mondása? hány lovat is lehet megülni egy seggel?), Szabolcski Szabolcsnál megpillantottam ezt a kikapcsolódási formát (főleg, miután végiggörgettem a Facebook-oldalát). OK, nem akarok szemét lenni: végülis a proteines doboz oldalán is el kell olvasni, hogy hány kilót lehet belőle naponta bekajálni.

Munkahelyteremtés VMSZ-módra, kérem, semmi új nincs a nap alatt. Eddig is ez ment, mitől menne most másképp? A működési költségek, illetve a szükséges infrastruktúra miatt sem kell fájnia a fejüknek, hiszen:

„A program lebonyolításához külön irodahálózatot is kapnak. A magyar kormány az intézményrendszer felhúzásához idén 80 millió, jövőre pedig 150 millió forintot biztosít a VMSZ-nek. 2017-től pedig évente 100 millióból működhet a rendszer. Ebből a pénzből a párt egész irodahálózatot építhet ki a vajdasági városokban. A program végrehajtását pedig egy központi irodából fogják koordinálni Szabadkáról.”

És hogy a pályázatok milyenek? Hát milyenek lennének? Pontosan olyan diszkriminatívak, mint a VMSZ egész működése.

Az összes közzétett pályázatnak közös feltétele a kettős állampolgárság megléte. Ezzel lazán kizárják a vajdasági magyarságnak a felét!

A faluhelyen való házvásárlás támogatására kiírt pályázat egyik kritériuma a megvásárlandó ház esetében a szennyvízelvezetés (kanalizáció) megléte. Ezzel startban kizárják a vajdasági falvak 95%-át (ha nem többet). Ki a francnak írták ki egyáltalán azt a pályázatot?!

Egy biztos: kampányra lesz pénz, méghozzá több, mint eddig bármikor.

A csapból is a VMSZ sikerpropagandája fog folyni (sőt, hogy stílusos legyek: még a gémeskútból is).

Amikor pedig ezt a diszkriminációs problémát elkezdik firtatni az illetékes állami szervek, azt is sikeresen lehet majd kommunikálni a magyar gettó lakói felé:

„a szerbek meg akarják akadályozni, hogy fejlődjünk”.

És az akol lakói ettől a (mondvacsinált) ellenségtől (figyelem: Fidesz-iskola!) összerezzenve egy emberként bújnak majd be a hős magyarmentő (Vučić zsebéből boldogan hátraintegető) Pásztor mögé, aki a biztos támogatás tudatában mindent ugyanúgy fog csinálni tovább, ahogy eddig: szófogadó (elmaradottabb vidékekről előásott, megszeppent) droidokat ültet minden létező pozícióba, hogy még véletlenül se veszélyeztethesse senki a hatalmát.

És hogy eközben minden tönkremegy, amiért érdemes lenne itt maradni? Kit érdekel! Utána a vízözön.

Megnyerni a szegény, leszakadt tömegek szavazatait a holdudvarod zsebének kitömésével: ez a legtökéletesebb átverés, ez az igazi politikai profizmus!

Nincs már olyan messze az, amikor az általános nyomor igazi haszonélvezői a felhergelt, iskolázatlan, olvasatlan tömegeket sikeresen ráuszítják a bűnbaknak kikiáltott, gondolkodó középosztályra. Pont úgy, mint egy évszázada. Nagyon, de nagyon sötét korszak előtt állunk.

(Autonómia)