PRESSBURGER CSABA: A Szabadkai Rádió süllyedő ladikja a Pannon-tengeren

2015 Oct 08

Ha az MNT-t uraló VMSZ netalán meggondolná magát (malo morgen), és mégis létrejönne az MNT-alapítású Szabadkai Magyar Rádió, kapnánk még egy VMSZ-t kiszolgáló, vagy a VMSZ befolyása alatt vergődő médiumot. Erre semmi szükség nincsen.

Ön mit csinálna, ha párt volna, és a törvények lehetővé tennék, hogy ilyen-olyan módon tájékoztatási eszközöket alapítson, egyesítsen vagy hagyjon lefolyni a pöcegödörbe? Ön mit csinálna, ha párt volna, és rendelkezne egy rádióval, most pedig egy olyan választás elé kerülne, hogy vagy eltart még egyet, amelynek a káderei nem esküdtek fel önnek, vagy inkább saját rádióját bővíti és erősíti?

Ja, hogy ön azonmód lemondana az alapítójogokról, mert úgy gondolja, hogy egy pártnak nem volna szabad közvetlenül befolyásolnia a szerkesztéspolitikát, és hosszú távon egyébként sem szolgálná az érdekeit, ha ön csakis ajnározva volna?

Bocsánat, elfelejtettem mondani, hogy ön egy balkáni párt, lövése nincs, mi lesz húsz, harminc, vagy akár öt év múlva, de igazából nem is nagyon érdekli, azt pedig jól tudja, hogy a szavazói közt egyre kevesebb a magasan szakképzett és/vagy önálló véleménnyel rendelkező személy, tehát igazából nem kell népharagtól, elpártolástól tartania, legfeljebb a még önnél is hatalmasabb pártok korifeusaitól van félnivalója, akik viszont egyelőre az ön buksiját simogatják, és egyébként is tőlük koppintott mindent, ami a hatalomgyakorlás mikéntjére vonatkozik.

Nem értem ezt a hirtelen támadt fölháborodást és jajveszékelést, ami a Szabadkai Rádió ügyét övezi.

Hát mégis mire számítottunk? Hogy majd a Vajdasági Magyar Szövetség önként és dalolva építi-szépíti a Pannon RTV konkurenciáját?

Hogy netalán érdekli – az egyébként katasztrofálisan rossz – nemzeti tanácsi médiastratégia ide vonatkozó irányelve, miszerint Vajdasági Magyar Rádióhálózatot kell kiépíteni, amelyben a Szabadkai Rádiónak is helye volna? Hogy érdekli a rádió közel fél évszázados múltja, a többnyelvűségben rejlő gazdagsága, az ott dolgozók egzisztenciája és szakmai tapasztalata?

A Szabadkai Rádió sorsa már 2007-ben megpecsételődött, amikor a 91,5 MHz-es regionális frekvenciáját az egyetlen percnyi műsort sem sugárzott Pannon Rádiónak volt kénytelen átadni. Annak a Pannonnak, amelyet Kasza Józsefnek, a VMSZ (akkor épp már) tiszteletbeli elnökének felesége vezetett, és amelynek alapítói közt ott voltak a Szabadkai Rádió sorsa miatt aggódó Magyar Mozgalom meghatározó alakjai is. Nagy volt az egyetértés akkoriban a VMSZ-es berkekben, miszerint sokkal fontosabb, hogy fennmaradjon a 24 órás magyar nyelvű regionális adás, mintsem az, hogy ezt a magyar adást a Szabadkai Rádió vagy a Pannon Rádió készíti-e. Ebben a szellemben érvelt az akkori MNT-elnök Józsa László is, aki nem mellesleg a Szabadkai Rádió Igazgatóbizottságának elnöki pozícióját is betöltötte, vagyis talán joggal lett volna elvárható tőle, hogy saját médiumának ügyét védje és ne a pártrádió születését ünnepelje.

A pártpolitika befolyásától mentes, közszolgálati szerkesztéspolitika érvényesítésének fontosságát furcsamód egyetlen akkori VMSZ-es tisztségviselő sem emlegette, az meg

nyilván végtelenül eretnek gondolatnak számított volna, ha valaki netalán a független, közszolgálati jellegű szerkesztéspolitikát a 24 órás magyar adás megtartásánál is előbbre való célként jelöli meg.

Tegyük hozzá: a 24 órás magyar adás egyébként már akkor is adott volt – az Újvidéki/Vajdasági Rádió keretein belül.

Lehet tehát petíciót írni (2007-ben is gyűjtötték az aláírásokat, hátha a döntéshozók megváltoztatják a frekvenciaengedélyek odaítélésére vonatkozó döntésüket – viccnek jó volt) és lehet az MNT-nél könyörögni, hogy hozzon létre alapítványt a Szabadkai Rádió magyar adásának megmentésére (a rádió magyar szerkesztősége nyolc évvel ezelőtt épp a VMSZ még friss-ropogós elnökében látta a megmentőt) – csak épp nem érdemes erre időt és energiát fecsérelni. Eldöntött tény, hogy a Szabadkai Rádiót hagyják elvérezni, s minden követ meg fognak mozgatni, hogy a Pannon Rádió és Tévé mielőbb fogható legyen Vajdaság egész területén, mert a Párt – egy ízig-vérig balkáni irányítású párt – vélt érdeke ezt diktálja.

Aminek ebben a helyzetben még értelme van, az a közszolgálati pozíciók erősítése.

A Pannon, kár szépíteni, egy kereskedelmi pártrádió: a magyarországi pénzek lehívása, a VMSZ érdekeinek maximális kiszolgálása és a hirdetésekből származó bevételek megtartása mindig fontosabb lesz számára a közszolgálati tartalmak közvetítésénél és a hatalmi struktúrák ellenőrzésénél.

Nem bűn ez, inkább szégyen – a törvényhozás szégyene, amely a nemzeti tanácsokról szóló jogszabályban úgy tette lehetővé a médiaalapítást a nemzeti tanácsok számára, hogy „elfelejtette” beleépíteni a fékek és ellensúlyok rendszerét, de facto a nemzeti tanácsban domináló mindenkori politikai erő kénye-kedvének kiszolgáltatva az így létrejött vagy átvett médiumokat. A tavaly elfogadott médiatörvény ugyan hozott némi pozitív változást ezen a téren, de – tartok tőle – az ide vonatkozó, túlságosan általános rendelkezései könnyen kijátszhatók lesznek.

Ha az MNT-t uraló VMSZ netalán meggondolná magát (malo morgen), és mégis létrejönne az MNT-alapítású Szabadkai Magyar Rádió, kapnánk még egy VMSZ-t kiszolgáló, vagy a VMSZ befolyása alatt vergődő médiumot. Erre semmi szükség nincsen.

Magyar nyelven sugárzó közszolgálati műsorszolgáltató Szerbiában csak egy van: a Vajdasági Rádió és Televízió. Ha már petíciót indítunk, ha civilként kezdeményezünk, inkább azt próbáljuk elérni, hogy a 24 órás magyar műsort sugárzó Újvidéki Rádió legyen, illetve maradhasson a vajdasági magyar közszolgálati rádiózás letéteményese, és e köré a rádió köré épüljön a vidéki stúdiókból álló hálózat. Talán ennek még van is realitása. És ebben a történetben talán a megszűnőben levő Szabadkai Rádió munkatársai is jobban éreznék magukat, mint a mindent elárasztó Pannon-tengeren egy süllyedő ladikban.

(Autonómia)