PAVLE RADIĆ: Lehallgatás

2015 Oct 10

Miként vadultak be a vezér életművének védelmezői

A többi lehallgatási botránnyal ellentétben – és hát akad belőlük elég – a legújabbat nem a hatalom tálalásában ismertük meg. Mi több: a kormány meglepetten és nyugtalanul fogadta. Eluralkodott a pánik. Arról van szó ugyanis, hogy egy kétes hírnevű honlap megjelentette egy titokban fölvett beszélgetés átiratát, mely beszélgetés Bojan Pajtić és Lidija Udovički, Kori Udovički miniszter asszony testvére között zajlott le. Hiteles-e az átirat, vagy sem, a tartalma meglehetősen kompromittáló a kormányra és Vučić kormányfőre nézve. Szó esik egy amerikai befektető megzsarolásáról, és ami még ennél is rosszabb, arról, hogy Vučić külföldi számláira miként hordanak ki titokban pénzt. Nevek is elhangzanak, az amerikai nagyköveté, és az egyik hazai közvállalat igazgatójának a neve – akiről azt mondják, Vučić esküvői tanúja volt.

Pajtić azonnal sajtótájékoztatót tartott, és sebtében ki is jelentette, hogy az átirat hiteles, s a beszélgetés mintegy másfél évvel ezelőtt zajlott le. Mint a tartományi kormány elnöke, és a legnagyobb ellenzéki párt vezére, világos magyarázatot vár a kormánytól, hogy mégis kik, illetve milyen megbízásból követik és hallgatják le őt. Ami azt illeti – tehetnénk hozzá – még ha ezt Pajtić nem is kéri, a hatalmi szerveknek amúgy is kutya kötelességük volna számot adni az átiratban olvasottakról. A vádak túlontúl komolyak.

Vučić életművének legfőbb védelmezői – Nebojša Stefanović, Aleksandar Vulin, és Ivica Dačić miniszterek – azonnal reagáltak, és ez már önmagában véve is gyanús. Pajtić „elképesztő” állításait a legkomolyabb vizsgálatnak fogják alávetni – hallhattuk, de utána rögtön hozzátették, a tartományi kormányfő alighanem hazudik és manipulál, és éppen azt az embert támadja, akinek köszönhetően az ország végre zöld ágra vergődött. Röviden: Pajtić afféle közellenség. Az ügy kirobbanása után néhány nappal egy tévéstúdióban Stefanović miniszter úr oldalán föltűnt a Biztonsági-Hírszerző Ügynökség feje is, aki kijelentette, Szerbiában 2003 óta senkit sem lehet csak úgy lehallgatni, ahhoz kérem bírói végzés kell. Pajtićtyal szemben ilyet nem adtak ki ugyebár. A miniszterelnök védelmezői tehát kórusban ismételgetik, itt igazából egy olyan politikus huncutkodásáról van szó, akinek a nyilvánosságban sem hírneve, sem támogatottsága, aki mögött bűnözők állnak, aki egyszer már szétlopta az országot bla-bla-bla és így tovább. Így hát be is jelentették, jöjjön csak a hazugságvizsgáló. Ha Pajtićnak van mersze, s ha csakugyan nem hazudik, jöjjön, hogy Stefanović ráköthesse a poligráfra.

Megszólalt az Egyesült Államok belgrádi nagykövete is, aki a maga diplomata nyelvén elhárított magáról és az általa vezetett intézményről minden felelősséget. Ugyanígy járt el az ügyben érintett amerikai cég is. Érthető, hiszen igyekezniük kell, hogy minél kevesebb kárt szenvedjenek, a hazai politikusok pedig egyék csak meg, amit főztek. Hacsak nem arról van szó, hogy az egész ügyet éppen jól informált külföldi körök robbantották ki.

A rejtélyt alighanem csak úgy lehet fölgöngyölíteni, ha ténylegesen vizsgálatot kezdeményeznek az érintett intézményeknél. A független ellenőrző testületek segítségére van szükség, azokéra, akik minden nyomás ellenére meg tudták őrizni tekintélyüket – ilyen a polgári jogvédő és a közhasznú információk biztosa. Erre persze nem kerül sor. Az ombudsmanból a hatalom már egy ideje csak gúnyt űz. Míg ez előbbi Gašić védelmi miniszter visszahívását és a Katonai Hírszerző Szolgálat igazgatójának leváltását követeli a törvény megsértése miatt, addig maga Gašić a katonai hírszerzés vezetőjének mielőbbi előléptetését javasolta. Isten éltesse! Mi ez, ha nem az ombudsman és az ide vágó törvények kigúnyolása? Tomislav Nikolić államelnök mindeközben szíves örömest visszadobja az ombudsman javaslatát, mondván, a hírszerzés fejét leváltani nincs okunk, hiszen azt nem javasolta az illetékes miniszter (vagyis az inkriminált Gašić). Ha a kormány így űz gúnyt a független intézményekből ebben az esetben, hát sejthetjük, nem lesz ez másképp a Pajtić-féle lehallgatási botrány kapcsán sem. Őt mindenféle vizsgálat nélkül simán lehazugozták. Ezzel egy csapásra lekerült a napirendről minden állítás, amely abban a bizonyos átiratban olvasható, hogy kérem szépen a miniszterelnök esküvői tanúja meg akart zsarolni egy amerikai befektetőt, és hogy sub rosa csinos kis összeget hordott ki az országból a főnök valamelyik bankszámlájára. Hogy is beszélhetnénk normális társadalomról ott, ahol az efféle vádakat csak úgy a szőnyeg alá söprik?

(Autonómia)