VATAŠČIN PÉTER: Arc nélküli joviális cinizmus

Még senki sem ragadta meg a kezemet az elmúlt másfél évben, és nem utasított semmire, amikor úgy éreztem, hogy most éppen írhatok, mert összegyűltek a fejemben a gondolatok. Akkor sem, amikor a kezdet kezdetén a Második Nyilvánossággal elindultunk, de a Családi Kör, az Autonómia vagy a Press Szó részéről is teljes szabadságban volt részem.

VÉGEL LÁSZLÓ: Pirruszi győzelmek

A vajdasági magyarok között a választások után növekszik a megosztottság, mert nem sikerült kialakítani a plurális, sokszínű egységet. Kevés vigaszt jelent, hogy Szerbia politikai életében is növekedni fognak az ellentétek.

PURGER TIBOR: A más véleménye

A Magyar Szó véleménycikke nem saját hangon szól a konzervatív kesergésről, hanem pesti hírportálokon található anyagok alapján. Még pontosabban nem is azok „alapján”, hanem azokat szó szerint másolva – forrásmegjelölés és a magyar szerzők feltüntetése nélkül.

LOSONCZ ALPÁR: A Magyar Koalíció romjain

A közélet különféle szegleteiben egyszerre tobzódik az indokolatlan derűlátás, és a passzív nihilizmus jegyében formálódó érzés, mármint, a „veszett fejsze nyele” érzése. Hogy mindez reflexiókieséssel jár és az éleslátás rovására megy, ezzel indokolható.

GEROLD LÁSZLÓ: Ünnepek – örömmel, ürömmel

Igen, van, ahol ünnep a kultúra, s van, ahol nyűg. Ahol tobzódnak a rendezvényekben és ahol utolsó erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy legalább egy színházi bemutatót tartsanak. „Mindössze” ennyi a különbség az ott és az itt között.